Kína az utóbbi hónapokban sorra támadja saját technológiai óriásait, s hoz drasztikus szabályozási lépéseket, melyek következtében február óta a legnagyobb vállalatainak összértéke közel 1000 milliárd dollárral csökkent. A lépések első ránézésre talán ellentétesek a high-tech és tudás alapú növekedési tervekkel. Mégis, a piacok eddigi alulszabályozott jellege nyomán hangsúlyos gazdasági érvek emelhetők ki. Emellett a kérdéskört még tovább árnyalja, hogy az ország az utóbbi évtizedben bár gyors növekedése okán a világ második legnagyobb nagyhatalmává nőtte ki magát, a társadalmon belüli egyenlőtlenségek szintje drasztikusan megemelkedett. Mindezt pedig a kínai vezetés az utóbbi időben egyre kevésbé tolerálja. A pártvezetés a „közös jólét” koncepciójára építkezve igyekszik megvalósítani a szocialista elveken nyugvó társadalmi egyenlőséget. Ebben fontos szerepet játszhat a jelenlegi szabályozási hullám is, mely az állam redisztribúciós tevékenységével kiegészülve járulhat hozzá a fenti célokhoz.
Czeczeli Vivien, az NKE Gazdaság és Versenyképesség Kutatóintézet kutatójának írása a Makronómnak.
Kínában az 1990-es évek végén kezdtek felemelkedni az olyan nagy technológiai óriások, mint pl. az Alibaba, a Baidu, vagy a Tencent, melyek egyúttal nagymértékben hozzájárultak az ország gyors ütemű gazdasági növekedéshez is. Ezt az időszakot többnyire laza, szabályozatlan piacok jellemezték, ami szintén támogatólag hatott arra, hogy a viszonylag szegény ország prosperáló gazdasággá válhasson. Ezzel párhuzamosan egyes vállalatvezetők, s a magánszektor egy része gyors gazdagodásra tett szert, amit kitűnően illusztrál, hogy
2019-ben a leggazdagabb emberek arányát tekintve a világon Kína megelőzte az Egyesült Államokat.
Mindeközben az országon belül a gazdagok és szegények közötti, valamint a vidéki és városi területek közötti jövedelmi szakadék egyre csak nőtt.
A jövedelmi egyenlőtlenség bővülését mutatja, hogy
S, habár a jövedelmi egyenlőtlenségek más országokban is jelen vannak, egy szocialista országban mint Kína, sokkal kevésbé tolerálható egy ilyen mértékű jövedelmi szakadék a gazdagok és a szegények között.
E felismerés a kínai vezetés számára is nyilvánvalóvá vált, majd Hszi Csin-ping 2012-es hatalomra lépését követően a kormányzó párt prioritásai közé került, hogy véget vessen a szegénységnek. A cél egy virágzó, egyenlőségen alapuló társadalom létrehozása lett, mely egyúttal a kormánypárt hatalmát is megerősíti. Kína 2020-ra megszüntette az abszolút szegénységet, ami a „közös jólét” alapjait is megteremtette.
A Kommunista Párt Pénzügyi és Gazdasági Központi Bizottsága idén további új stratégiákat vezetett be, melynek egy részét képezi, hogy
További ambiciózus cél, hogy 2049-re, a Kínai Népköztársaság fennállásának 100. évfordulójára az ország egy „fejlett, gazdag és erős” nemzetté váljon.
A szabályozási intézkedések mélyebb elemzésekor elöljáróban mindenképp aláhúzandó, hogy korábban a technológiai szektorra gyakorlatilag a szabályozás teljes hiánya volt jellemző: az első szabályozási intézkedések 2017 környékén láttak napvilágot. A fúziók és felvásárlások szintén többnyire a szabályozási hatáskörökön kívül estek. Vagyis tulajdonképpen jelenleg a „szabályozás hiányának állapotából” történik egy elmozdulás a „valamivel szabályozottabb” állapot irányába.
E gondolatmenet tehát alátámasztja a gazdasági érvek jelenlétét.
A szabályozási hullám tavaly novemberben kezdődött, amikor felfüggesztették a Jack Ma-hoz köthető Ant Group pénzügyi technológiai vállalat tőzsdei bevezetését. Azóta több monopolellenes intézkedéseket is bevezettek, különös tekintettel az internetvállalatokra, ide értve a különféle e-kereskedelemi, vagy élelmiszerkiszállítási szolgáltatásokkal foglalkozó vállalatokat.
Számos high-tech cég kényszerült jelentős összegű büntetést fizetni az új szabályozások függvényében. Az Alibaba az antitröszt intézkedések következtében például rekord magasságú, 2800 millió dollár értékű büntetést kapott.
A szabályozások továbbá fontos adatbiztonsági és adatvédelmi törekvéseket is megfogalmaznak.
Az adatbiztonsági intézkedések áldozataként említhető meg például a Didi Global Inc., miután júliusban, két nappal az amerikai tőzsdei bevezetését követően a mobiltelefonos alkalmazásának felfüggesztésére kényszerítették.
Ebben az esetben ugyanis a kínai cégek az amerikai tőzsdefelügyelet ellenőrzése alá kerülnek, amit Peking szintén nem néz jó szemmel.
Célok között szerepel továbbá a pénzügyi kockázatok minimalizálása, illetve a korrupció megszüntetése is. Ide kapcsolódnak a szintén nagy port kavaró, kriptovaluták ellen irányuló intézkedések is.
A gazdasági érvek mellett természetesen a politikai motivációk sem hagyhatóak figyelmen kívül. A kormánypárt kommunikációja egyúttal azt az üzenetet is küldi, hogy
Ha még mélyebben beleássuk magunkat a témába, akkor azt vehetjük észre, hogy valójában egy klasszikus közgazdasági dilemmával állunk szemben: egyrészt, hogy mekkora mértékű legyen az állami beavatkozás szintje, másrészről pedig a beavatkozás esetén milyen a társadalmi/állami attitűd a hatékonyság és a méltányosság kérdéskörét illetően.
A jóléti gazdaságtan elmélete szerint a hatékonyság és a méltányosság között egy átváltási viszony van, vagyis a méltányosság magasabb szintje általában csak a hatékonyság rovására képes megvalósulni, illetve fordítva.
Felmerül tehát a kérdés, hogy elfogadható-e egy olyan gazdasági növekedési modell, ami adott esetben az egyenlőtlenségek mélyülését eredményezi; vagy pedig feláldozható a hatékonyság egy bizonyos szelete annak érdekében, hogy a jólét megosztása igazságosabb legyen a társadalom egyes tagjai között?
Ez pedig egyúttal a gazdasági növekedést is megalapozta a gigantikus méretűvé fejlődött vállalatok tevékenységén keresztül. Ezzel szemben
jelenleg a hangsúly már a mindenki számára elérhető, egyenlőségen alapuló „közös jólét” koncepciójára helyeződik.
Hszi hatalomra jutását követően tehát a szocialista vonások helyeződnek előtérbe, s a vezetőség egyre kevésbé tolerálja, hogy néhány gazdasági szereplő jelentős meggazdagodásra tehessen szert a társadalmi egyenlőtlenség növekvő szintje mellett.
Az általános prosperitás azonban csak hosszú távon érhető el, s átfogó intézkedési lépésekre van szükség. A hosszú távú célokra való törekvés azonban megköveteli azt is, hogy a rövid távú stabilitás prioritása átmenetileg háttérbe szoruljon. Annál is inkább, mivel mint láthatjuk, Kínában sokkal drasztikusabban – az esetleges negatív (társadalmi, gazdasági) hatásokkal gyakran nem foglalkozva – hozzák meg ezeket a lépéseket. A nyugati kultúrában ezt a fajta megközelítésmódot kevésbé tolerálná a magánszféra.
A befektetők bizalmának megingását mutatja az alábbi ábra is, mely a három legjelentősebb technológiai vállalat részvényárfolyamának változását mutatja az elmúlt hónapokra vonatkozóan.
A nagyobb egyenlőséget támogató redisztribúciós intézkedések meghozatalakor továbbá azt is figyelembe kell venni, hogy a magasabb jövedelműek, vagy a tőkenyereségek nagyobb adóztatása révén előfordulhat, hogy visszaesik a befektetések volumene, s a lépések esetlegesen tőkekiáramlásokhoz vezetnek. Ez pedig már ismételten ellentétes lehet a kormánypárt érdekeivel.
A hosszú távú hatások természetesen itt is szem előtt tartandóak. Amennyiben a kínai vezetőség stratégiája sikeres lesz, úgy
Arról, hogy a pártvezetés miként fogja elmozdítani az országot a nagyobb társadalmi egyenlőség irányába, egyelőre nincs részletes terv, mindazonáltal több lépés is megfogalmazódott már.
Idén júliusban például
Továbbá, a kínai Államtanács arról is döntött, hogy eltörli azokat a közel 200 millió főt érintő korlátozásokat, melyek a helyi egészségbiztosítási és nyugdíjprogramokhoz való hozzáférésére vonatkoztak az átmeneti, rövid távú foglalkoztatási viszonyban álló dolgozók esetében.
A ByteDance (a TikTok és a Kuaishou anyavállalata) pedig már nem alkalmazza azt az üzletpolitikát, ami alapján hétvégén is rendszeresen kell dolgozniuk az alkalmazottaiknak.
Elemzők szerint előfordulhat olyan lépések megvalósítása is, mint az ingatlan- vagy az örökösödési adók bevezetése.
Az ingatlanadók tesztelése már 2011 óta folyik Sanghai és Chongqing területein. További opcióként merülhetnek fel a tőkenyereségre kivetett adók, valamint a társadalombiztosítási programok javítása vagy a legszegényebb régiókba áramló kormányzati transzferek növelése.
Ugyancsak hangsúlyos az oktatás szerepe, mely szintén elősegítheti a társadalmi, jövedelmi létrán történő feljebb lépést; valamint a közszolgáltatásokhoz, idősgondozáshoz, illetve az egészségügyi rendszerhez való egyenlő hozzáférés lehetősége.
Valójában tehát azt láthatjuk, hogy az utóbbi fél, egy évben megvalósuló szabályozási hullám mögött részben az az indok húzódik, hogy többet adjanak vissza a társadalom számára, s nagyobb egyenlőség valósuljon meg az egyes társadalmi rétegek között.
A gazdasági érvek, s a korábbi szabályozatlan környezet szintén megalapozza az intézkedések szükségességét.
Az időzítés kérdése ugyanakkor már vet fel némi kérdéseket, tekintettel arra, hogy a kínai gazdasági növekedés továbbra is lassul.
Ilyen helyzetben a gazdaság kulcsfontosságú motorja lehet például az internetszektor, aminek a jelenlegi „támadása” szintén tovább erősítheti a növekedés lassulását.
Összességében az állapítható meg, hogy a vezetőség jelenleg valamivel
Fontos üzenet az is, hogy amennyiben sikeresen megvalósul a kínai terv, s az ország még erősebb alapokra helyeződik, úgy az a világ többi része számára, köztük az EU számára is jelentős kihívást támaszt, hogy fel tudja venni a versenyt az országgal. Kína pedig mindeközben egyre inkább függetleníteni tudja magát más országoktól, köztük az Amerikai Egyesült Államoktól is.
Borítókép: MTI/EPA/Roman Pilipej
A Kínában forgalomba helyezett elektromos gépkocsik kétharmada olcsóbb, mint hagyományos, robbanómotoros alternatíváik. Az olcsó gyártás miatt az ázsiai ország dominálja az európai EV-piacot is. Az öreg kontinensen lévő gyártóknak több támogatásra lenne szüksége, hogy felvehessék a versenyt.
A 2025-2027-es időszakra az S&P Global Ratings azzal számol, hogy a magyar gazdaság 2,8 százalékos reálnövekedést ér el éves átlagban – értékelte a Makronóm Intézet elemzője a péntek esti döntést.
A KSH friss adatai szerint a 30 év alattiak, valamint az 55 év felettiek körében emelkedett elsősorban az aktivitás az utóbbi időszakban – derül ki a Makronóm Intézet elemzőjének értékeléséből. A munkanélküliség továbbra is alacsony, főleg nemzetközi, uniós összehasonlításban.
Nem biztos, hogy a szerző alaposan átgondolta, kiket sérteget.
„Vége van ennek a korszaknak” – kemény szavakkal vázolta fel Európa jövőjéről alkotott elképzeléseit a francia elnök.
Már az első félidő végére kialakult a 2–1-es végeredmény.
Az elmúlt hetekben a leghevesebb harcok Donyeck és Harkiv régiókban dúltak.
