Seth Dickinson: Kormorán Baru, az áruló

2017. június 02. 15:01

A diktatúra, hódítás és elnyomás, a könyörtelen, pragmatikus államgépezet, az emberi ambíciók, hibák, érzelmek mind-mind univerzálisak, ahogy az árulás is.

2017. június 02. 15:01
Pomsár Péter
Szubjektív Kultnapló

„Kormorán Baru még kislány volt, amikor Taranoke szigetén megjelentek a maszkák. Eleinte csak kereskedni akartak és iskolát építettek, de hamarosan azt vette észre, hogy a helyi kultúra és a társadalmi rendszerek módszeres felszámolása zajlik, egyik apját megölték, neki magának pedig két választása van, ha hosszabb távon is életben akar maradni: vagy beolvad a rendszerbe, vagy csak úgy tesz, miközben megtanulja módszereiket, savantként egyre magasabbra tör a bürokráciában, és ha elég magasra jutott, megbosszulja hazája elfoglalását és lehetőleg fel is szabadítja azt.

Minden más történetben ez így nézne ki: A főszereplő, akit Baruval ellentétben nem ismerünk már gyerekkorától, csak tizen-huszonévesként találkozunk vele, szépen végiglépked a szamárlétrán, az iskolában és a hivatalokban is szerelmi háromszögekben őrlődik (na jó, ez inkább csak a »young adult« változatok jellemzője). Időről időre alibi-nehézségekbe ütközik, aztán valahol a második harmad (még inkább a trilógia második kötete) végén találkozik néhány kellően nagy hatalommal bíró emberrel, aki szintén meg akarja dönteni a birodalmat, lezárásképpen pedig szépen legyakják az uralkodót (célközönségtől függően mindketten meghalnak, vagy a lány boldogan élhet tovább álmai partnerével) és puff, már vége is a diktatúrának.

Nem úgy itt. Dickinson az öncélú színpadiasság és a könnyed szórakoztatás helyett a realizmus útját választotta, és mivel a valóságban ritkán történnek úgy a dolgok, mint egy kidolgozott dramaturgiára épülő történetben, Baru útja sem egyenes, kezdve ott, hogy a regény java eleve Aurdwynn leginkább Nyugat-Európára emlékeztető hercegségeiben, teljesen más területen játszódik, mint a felszabadítandó Taranoke törzsi világa, vagy pláne a birodalmi központ. A problémák, zsákutcák, kudarcok, fénypontok, szövetségesek, sikerek nem »forgatókönyv szerint« érkeznek, hanem meglehetősen életszerűen, megfelelő randomitással. És akárhogy is nézzük, végső soron Baru sem tipikus hős, hanem »csak« egy átlagnál tehetségesebb hivatalnok, jelen esettben könyvelő.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!