A komment szabadsága

2015. június 22. 19:55

Az még csak hagyján, hogy túlfűtött érzelmeik, indulataik hatására a hozzászólók olykor következetesen Sztálin vagy Hitler követőinek titulálták egymást, de a nyomdafestéket nem tűrő gyűlöletbeszéd néha szinte elöntötte az egyébként széles közönségnek szánt oldalakat.

2015. június 22. 19:55
Kulcsár Anna
Napi Gazdaság

„Ismét napirendre került a közélet egyik legfontosabb kérdése: a mai internetes időkben, amikor egy kattintással továbbíthatók az információk, vajon korlátlan-e a szólás szabadsága? Egy évvel ezelőtt az Alkotmánybíróság (AB) válaszolt erre, természetesen egy hazai ügy kapcsán, néhány napja pedig egy észt jogvita végérvényes lezárásaként az Emberi Jogok Európai Bírósága fejtette ki álláspontját. A két döntés tökéletesen egybecseng, mindkét testület arra a következtetésre jutott, hogy a világhálón sem lehet akármit közzétenni. Az internetes oldalak, a hírportálok, a blogok felelősséggel tartozhatnak, s akár kártérítésre is kötelezhetők a jogsértő kommentekért, hozzászólásokért.

Azt hihetnénk, mindez magától értetődik, és csak csodálkozni lehet azon, hogy az elmúlt időkben nagyon sokan másféle válaszokat szorgalmaztak. Úgy vélték, hogy az internetes cikkekhez fűzött megjegyzések, kommentek bármiről szólhatnak, névtelen vagy álnevet viselő szerzőjük korlátlanul sértegethet, becsmérelhet másokat. Elsőre azt gondolhatnánk, az eltérés abból adódik, hogy maguk a hírközlők, a szövegeket közvetítő médiumok képviselői is más-más feltételek közt szocializálódtak. A nyomtatott újságok szerkesztőinek és kiadóinak szinte a kezdetektől természetes volt, hogy a rágalmazás, a hamis vád, a szélsőséges, becsmérlő kijelentés nem csak a hírlapíróknak tilos, az ilyen megnyilvánulást az olvasói levelek szerzői sem engedhették meg maguknak. Illetve nem engedte ezt meg nekik a szerkesztőség, mert ha megengedte volna, a sértett személy panasza nyomán a bíróság rövid úton kártérítésre kötelezhette volna a kiadót, ugyanúgy, mint a cikkek szerzőit. A hírlapok természetesen tudomásul vették, hogy a polgári és a büntetőtörvény hatálya alatt állnak, a tényközlő írásaik nem rugaszkodhatnak el a valóságtól, véleménycikkeik pedig nem lehetnek becsmérlőek, megalázóak. Ez ugyanis sértené a személyiség jogait. Ha mégis hiba történt, a kiadó olykor tetemes kártérítési összeget fizetett.

Az internet mint új médium eleinte mintha a feltétlen szabadság igényével lépett volna fel. A honlapok, az internetes oldalak munkatársai, képviselői úgy vélhették, nem korlátozzák őket a nyomtatott sajtó kötöttségei. Nyilván hozzájárult ehhez, hogy az információközlés és a véleménytovábbítás technikai háttere is különbözik a nyomtatott újságok működési rendjétől. Sejthető volt azonban, hogy a feltétlen szabadság számukra is csupán illúzió. Senki sem gondolhatta komolyan, hogy a végtelenségig folytatható lesz az a gyakorlat, ami idehaza is kialakult, az utóbbi években pedig különösen elterjedt az egymással is konkuráló, éles versenyt folytató weboldalakon. Az még csak hagyján, hogy túlfűtött érzelmeik, indulataik hatására a hozzászólók olykor következetesen Sztálin vagy Hitler követőinek titulálták egymást, de a nyomdafestéket nem tűrő gyűlöletbeszéd néha szinte elöntötte az egyébként széles közönségnek szánt oldalakat. A kommentelők nem kímélték a cikkekben szereplő egyszerű halandókat s a közszereplőket sem, egymást követték a gyalázkodó, mocskolódó kijelentések.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 58 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
2016. május 21. 22:20
Kedves Kulacs-ár Anna! Ha valakinél időnként - nem feltétlenül helyeselendően - elszakad az a bizonyos cérna, lehet, hogy csak azért van, mert a mondanivalója már nem szorítható a szokványos, jórészt önként vállalt keretek közé. Nincs annál vérlázítóbb, mint amikor a tartalmat igyekeznek feltüntetni valamiféle stilisztikai eszköznek. Ezt a kontrollfajtát felvállalhatják a fizetett bértollnokok, márpedig ténylegesen valamennyi újságíró annak tekinthető, de semmi esetre sem vonatkozhat ez a kommentelőkre.
Horst_Tappert
2015. szeptember 22. 13:31
Jancsika, Jancsika, neked már annyira az agyadra ment a gyűlölködés, hogy még azt sem veszed észre, hogy ehhez a témához speciel a magyar kormánynak semmi köze nincs. Itt ugyanis, egy észtországi eset nyomán az Emberi Jogok Európai Bizottsága hozta meg a verdiktet. Na, töröld le a habos nyálat a szádról, te szerencsétlen!
balbako_
2015. augusztus 01. 08:29
A böjt szófosással társul?
malakka
2015. július 12. 15:19
Tisztázzuk: ha Szanyi arról ír, hogy a CÖF úgy vonyít, mint a partvisnyélbe seggest ugró piréz takaritónő, akkor az teljesen ok, a helyzettől függően magánvélemény vagy írói-politikusi munkásságának a része. Ha egy takarítónő vagy egy CÖF-tag kommentben elküldi anyjába, akkor felelősségre vonható a portál, ergo valszeg törölni fogja a kommentet és kitiltani a kommentelőt. Az eredeti írás pedig ott vigyorog, függetlenül attól, hányan akadtak ki rajta. Mert vannak törölhetők és vannak érinthetetlenek. Minek ez a színház már? Nem lenne egyszerűbb törvénybe iktatni, hogy a kereszténységet, iszlámot, jobboldalt, radikálisokat lehet gyalázni, de zsidóknak beszólni tilos? Úgyis eljön ez az idő, hát essünk túl rajta.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!