Hihetünk-e mindig Krugmannak?

„Paul Krugman a világ legbefolyásosabb közgazdászainak egyike‚ de kérdés, mindig megbízhatóak-e az állításai és adatai − írja Tim Congdon a standpointmag.co.uk oldalán. Amióta Krugmant 2008-ban Nobel-díjjal tüntették ki, idejének nagy részét a New York Times egy széles körben idézett rovatának szenteli. Ha valaki ilyen szinten elismert és a véleményével eszmék és álláspontok formálására képes, nagymértékben tudja alakítani a politikai vitákat. Emiatt kiemelten fontos, hogy ellenőrizzük, mennyire tartja tiszteletben a valóságot, a bizonyítékokat. Vajon Krugman megvizsgálja a különféle adatokat, mielőtt nyilvánosságra hozza őket? − teszi föl a kérdést Congdon. (...)

Egyértelmű Congdon szerint, hogy Krugman gúnyt űz a hiánycsökkentés felé való elmozdulásból, ami a brit konzervatívok 2010. május 10-i megválasztása után kezdődött. A Cameron-kormány a »kemény megszorítások« mellett döntött, Krugman szavaival élve, még akkor is, ha időnként »meghátrált« a legkeserűbb megoldásoktól. Az is egyértelmű, hogy Krugman szerint a Cameron-kormány sokkal szorosabb költségvetési politikát folytatott, mint az Obama-adminisztráció vezette Egyesült Államok.

De igaz az, hogy az elmúlt öt évben Nagy-Britannia fiskális politikája megszorítóbb volt mint az Egyesült Államoké? − teszi föl a kérdést Tim Congdon. (...)

Tim Congdon szerint Nagy-Britannia kevesebb megszorítást tapasztalt Cameron kormánya alatt, mint az Egyesült Államok Obama intézkedései nyomán. Továbbá mind az amerikai, mind a brit kormányt nyugtalanította, hogy a túlzott költségvetési hiány miatt a pénzügyi piacok szereplői, a lehetséges befektetők esetleg magasabb kamatlábat követelnek az extra kockázatért cserébe. Krugman azt állítja, »nincs bizonyíték« arra, hogy egy görög típusú válság a kamatköltségek megugrásához vezet. Pedig látható, hogy egy görög típusú válság pontosan ilyen következményekkel járhat. Valójában ez történt Görögországban! Egy »ütődött« baloldali kormány felhagyott a megszorító intézkedésekkel, belefogott a közkiadások Krugman-féle növelésébe, felnyomta a hitelfelvételi költségeket saját magával szemben és ezáltal súlyosbította helyzetét. Vajon a New York Times egyik top rovatvezetője nem vette észre az aktuális főcímeket az általa szerkesztett újságban? − kérdezi Congdon.”