Néma harangok

„Meglepődtünk a három történelmi keresztény egyház első számú vezetőjének elutasító válaszán, mert 1920 óta – leszámítva a diktatúrák kemény időszakait – mindig harangzúgással emlékeztek a magyar templomokban a trianoni békediktátum aláírására és a több mint ezer év óta egy hazában élő magyar nemzet igazságtalan és könyörtelen szétszakítására. Ahogy 1920. június 4-én országszerte szóltak a harangok, úgy 2010. június 4-én is, délután fél ötkor. Akkor 2012-ben miért is nem?

Azért sem értjük az elutasító választ, mert az indokolás kevés és enyhén szólva sem meggyőző. Kilencven évig beleillett a trianoni harangszó az egyház liturgikus rendjébe, mostantól kezdve már nem? Az oszmán-török hódítók fölött 1456. július 22-én aratott nándorfehérvári diadal emlékére minden délben harangoznak a magyar és az európai templomokban is. Egy véres, öldöklő csata emléknapja tehát beleillik az egyházak liturgikus rendjébe? Ráadásul a reformátusok és az evangélikusok joggal mondhatnák, mi délben azért sem harangozunk, mert azt két római pápa bullája rendelte el (1456-ban, illetve 1500-ban). Nándorfehérvár beleillik a liturgiába, Trianon nem? De két évvel ezelőtt még miért nem volt liturgiai akadálya a június 4-i harangozásnak?

A meg nem értés itt megy át nálam megütközésbe. Vajon mi a baja a három hazai történelmi keresztény egyház fejének a nemzeti összetartozás napjával, illetve a harangozással? Csak nem az, hogy a kormányzati kommunikációs államtitkár kifejezetten kérte őket erre? Talán úgy gondolták az egyházvezetők, hogy a kormány ezáltal illetéktelenül beavatkozik az egyházak belügyeibe, és éppen a kérés elutasításával bizonyítják a kormánytól való függetlenségüket?”