Ezt persze nem tudja megtenni, de a függőségi viszony csapdahelyzetét mindenképpen el akarja kerülni. Scholz kancellár Vietnámra, Szingapúrra és Indonéziára is kacsintgat, lássuk, lesz-e valami a flörtölésből?
2022. november 14. 06:27
p
1
12
21
Mentés
Elég felemásan alakulnak a német-kínai kapcsolatok. Európa erőtlenül erős országának gazdasága ezer szállal kötődik Pekinghez, ami az orosz energiafüggőség után ismét csapdahelyzetet teremthet. Úgy tűnhet, mintha Olaf Scholz a kapcsolatok további erősítésén dolgozna, kivívva ezzel nem csak jó néhány uniós ország, de saját kormánykoalíciós partnereinek is a haragját. A német kancellár önálló (egyesek szerint önfejű) pekingi útja és az, hogy egy kínai állami vállalat bevásárolhatta magát a hamburgi kikötőbe, azt jelezte, Scholz külön utakon képzeli el Németország gazdasági jövőjét, amelyet kínai befektetésekből betonoznak szorgalmasan.
Ehhez képest elég váratlanul jött a hír, amely szerint Robert Habeck német gazdasági miniszter lehetséges biztonsági fenyegetésekre és a kritikus termelési területek védelmére hivatkozva
megtiltotta, hogy a kínai Silex felvásárolja a német tulajdonú Elmos dortmundi chipgyártó üzemét.
A váratlan húzás után a hétvégén Scholz és Habeck délkelet-ázsiai turnéra indult, azzal a nem titkolt céllal, hogy előkészítsék a terepet a Kínától való függetlenedésre, vagy legalábbmegpróbálják kiváltani a pekingi függőségnek bizonyos részét. Beszédes, hogy a kancellár és helyettese üzletemberekkel, többek között a Siemens, a BASF és a Deutsche Bank vezéreivel indult Vietnámba és Szingapúrba, hogy aztán onnan utazzanak tovább Indonéziába, a G20-csúcsra.
Habeck a körút előtt úgy fogalmazott: látogatásaik alapvető célja a függőségi kockázat csökkentése – vagyis a kormány azt térképezi fel, miként lehetne diverzifikálni a kínai dominancia által agyonnyomott egyes gazdasági részterületeken. Délkelet-Ázsia hatalmas piaca számtalan lehetőséget tartogat, Vietnám például azért lehet kiemelten fontos, mert óriási ritkaföldfém-készlettel rendelkezik, ami pedig nélkülözhetetlen az elektromos járművek és a megújuló energiaszolgáltatók gyártási struktúrájában. Utóbbi különösen fontos a zöld átállásba az utóbbi időben kissé belegabalyodott német kormány számára,
Scholz és Habeck tehát sok milliárd eurós beruházásokért talpal udvariasan a térségben.
A bátorság önmagában mindenképpen dicséretes, ám azt a német politikai és gazdasági vezéralakok is tudják, hogy a Kínától való függetlenedés óriási kockázatot rejt magában. A diverzifikációs törekvésekben mindenki egyetért, akadnak azonban olyanok, akik arra figyelmeztetnek: egy átgondolatlan, és a német kormányra jellemző, ötletelésen alapuló elkanyarodással Berlin olyan üzleteket veszíthet, amelyeket – legalábbis rövid távon – nem tud majd pótolni. Volker Treier, a Német Ipari és Kereskedelmi Kamarák Szövetségének (DIHK) külkapcsolatokért felelős főtitkár-helyettese egy interjúban rámutatott: a német gazdaságnak lehetetlen lesz Kínáról lemondania. Az óvatosságáról ismert szakember nem tartja rossz ötletnek a próbálkozást, de határozott véleménye, hogy
egyetlen ázsiai ország sem lenne képes Kínát helyettesíteni,
így Scholzék mostani útját inkább kisebb részeredményekre vadászó portyának tekinti, nem pedig áttörési kísérletnek.
Nyitókép: Hszi Csin-ping kínai elnök és Olaf Scholz német kancellár
MTI/AP/DPA pool/Kay Nietfeld
Kalifátus létrehozását is követelték szombaton azon a hamburgi tüntetésen, amelyen ezren vettek részt. Olaf Scholz német kancellár szerint „következményekkel” kell számolni.
A 2025-2027-es időszakra az S&P Global Ratings azzal számol, hogy a magyar gazdaság 2,8 százalékos reálnövekedést ér el éves átlagban – értékelte a Makronóm Intézet elemzője a péntek esti döntést.
A KSH friss adatai szerint a 30 év alattiak, valamint az 55 év felettiek körében emelkedett elsősorban az aktivitás az utóbbi időszakban – derül ki a Makronóm Intézet elemzőjének értékeléséből. A munkanélküliség továbbra is alacsony, főleg nemzetközi, uniós összehasonlításban.
"...lehetetlen lesz lemondania...", mármint Németországnak a kínai üzletről?
Ugyan kérem, ezekből a fináncpolitikusokból álló német kormánynak nincs lehetetlen, ők már bebizonyították, hogy az orosz gázról is le tudnak jönni. Vagy mégsem???
Komolytalan, hogy a német ipar még mindig nem lát át a szitán!
Az, hogy a FOS-al mosott agyú átlag német polgár nem lát át, azt még értem, de azt már a hihetetlen kategória, hogy a gazdaságban a tőkések ne látnák, hogy ez az uniós politika nem egy UNIÓS MALŐR, hanem egy tengerentúlról indított professzionális gazdasági gyilkosság!
Ajánlom mindenki szíves figyelmébe John Perkins könyvét (Egy gazdasági bérgyilkos vallomása), ami alapmű a maga nemében!