Koalíciós válság Szlovákiában - folytatásos teleregény 123. rész

A politikusok állítása szerint az olajembargó elfogadása egyelőre nem érinti Szlovákiát, mert ők szintén vezetéken kapják az orosz kőolajat. Az egyetlen szlovákiai kőolajfinomító, a Slovnaft viszont ellátási gondokat jelzett, hiszen 8 hónap múlva már nem exportálhatja az orosz kőolaj származékait.

A vád, hogy az ország számára nem megfelelő feltételeket tárgyalt ki a hatodik szankciócsomag elfogadása során, aminek a hatását Szlovákia összes polgára meg fogja érezni. A dolog pikantériája, hogy Sulík ez alól a vád alól könnyen kibújhat, hiszen a fő tárgyaló a jelenlegi kormányfő Eduard Heger. Az igazság viszont az, hogy a szlovák diplomácia szinte semmit sem tett az olajembargó feltételeinek tárgyalása során, csupán ráakaszkodott főképp a magyar és a kisebb intenzitású cseh ellenállásra.

Szereposztás a koalícióban

Hegert (az időszak elején ő volt a pénzügyminiszter) még Igor Matovic rakta a kormányfői posztra, amikor a koalíció megvonta tőle a bizalmat a felfújt Szputnyik-vakcina ügy után. Azóta Matovic a pénzügyminiszter, de egyben a legnagyobb koalíciós párt vezetője is, aki úgy gondolta: irányíthatja Hegert, aki eddig beleveszett a szürkeségbe, egyáltalán nem tudta kimutatni politikusi kvalitásait, már ha vannak. Mostanság pedig

Első jelenet: az indítvány

A jelenlegi epizód azzal indult, hogy Gyimesi György parlamenti képviselő indítványozta, hogy tiltsák meg a szivárványos zászló kitűzését a középületekre. Ezzel a javaslattal felvállalta egyes szélsőjobboldali képviselők javaslatát. Ha levakarjuk a liberális és progresszív szörnyülködést a javaslat kiváltotta vitáról, akkor azt látni, hogy ezzel a lépéssel elkezdték a nacionalistának (fasiszta) tartott párt átminősítését konzervatívra.

hogy miképp fogadja ezt a szlovák közvélemény, egyáltalán a szélsőjobbos párt esetleg bevonható lehetne-e a kormányba a Sulík vezette liberális párt kilépésénél. Eduard Heger a javaslat visszavonását kérte Gyimesitől, aki ezt elutasította. Sőt Gyimesi azt is kinyilvánította, hogy számára a fő politikai autoritást a pártelnök, Igor Matovic jelenti.

Pár napra rá Gyimesi egy újabb javaslattal lépett újra a színre. Tulajdonképp ő volt az, aki megvádolta és lemondásra szólította fel Sulíkot, azzal érvelve, hogy rossz feltételeket tárgyalt ki a szankciók elfogadása során. Ezt az érvet vette át ezután Igor Matovic, előidézve az újabb koalíciós válságot.

Matovic ki is jelentette Sulíkról, hogy a miniszter nyilvánosan megígérte: 36 hónapra szóló mentességről tárgyal. De csak azt érte el, hogy a Slovnaft importálhat orosz olajat, és csak nyolc hónapig termelhet belőle. Ez több mint kétmilliárd eurós veszteséget jelent az országnak. Az emberek a benzinkutaknál fognak fizetni érte. Ugyanakkor veszélybe sodor egy kulcsfontosságú beruházást, amelynek a MOL-ból kellett volna Szlovákiába érkeznie 1,5 milliárd euró értékben. Azt már csak halkan tesszük hozzá, hogy ezzel veszélybe került a pénzügyminiszter azon szándéka, hogy különadót vessen ki a Slovnaftra.

A kérdést a koalíció elé kívánta vinni, aminek az lett az eredménye, hogy Sulíkék pártja egyelőre szünetelteti a részvételt a Koalíciós Tanácsban, ami hosszabb távon működésképtelenséghez vezethet.

Sokadik rész: reformigény

Ezenkívül Matovic még beletett a történetbe egy újabb csavart is. Belengette, hogy megemeli a tanítók fizetését tíz százalékkal, és ehhez a forrást az adóemelésben látja. Megnövelné a szerencsejáték és az alkohol adóját, illetve extraadót vetne ki a nagyvállalatokra. A csavarban az a lényeg, hogy az oktatási tárcát Sulíkék kapták, az oktatási miniszternek kellett volna emelni a tanárok fizetésén. Illetve Sulíkék vehemensen elleneznek bármiféle adóemelést, ami szép, de ezzel gátolják azt is, hogy a másik oldalon valamit csökkenteni lehessen. Pedig a szlovák adórendszerre jócskán ráférne egy kis reform, átstrukturálás, amit viszont újra Matovic, mint pénzügyminiszter tudna eladni sikerként.

Most itt tartunk a szlovák kormány produkálta teleregény jelenlegi epizódjában.

Erre pedig azért sincs esély, mert most a pártok versenyét a két előző kormányfő, Peter Pellegrini, illetve Robert Fico pártjai (ők is kettéváltak) vezeti. A koalíciós pártok messze vannak attól, hogy hasonló eredményt érjenek el, mint 2021-ben. A koalíciós képviselők többségében pedig már tudatosult, hogy az ő parlamenti szerepvállalásuk csupán egy ciklusra szólt.