BlackRock: vagy együtt élünk az inflációval, vagy elpusztítjuk a gazdaságot

Folyik a vita a közgazdászok között a járvány utáni magas infláció okairól és tartósságáról. Egyelőre egyben van konszenzus: akár tetszik, akár nem, a magas infláció itt marad, és a fő bűnös a világjárvány által megtépázott nemzetközi ellátási láncok válsága. Ezt az üzenetet közvetítette a BlackRock, egy New York-i székhelyű amerikai multinacionális befektetés-kezelő vállalat is, amely üzent a központi bankoknak, hogy próbálják az „új piaci rezsim” irányába igazítani a megközelítéseiket.

A BlackRock szakértői úgy vélik, hogy az elmúlt 40 évben az inflációt nagyrészt a kereslet vezérelte. Az e havi jelentésükben azonban már a mellett érvelnek, hogy

Szerintük új és szokatlan piaci rendszerbe kerültünk, amelyet egy olyan makrokörnyezet támaszt alá, ahol az inflációt a kínálati korlátok alakítják. Emiatt a mai inflációs hullám egészen más jelenség, mint amilyennel az 1980-as években Paul Volcker, a Federal Reserve korábbi vezetője küzdött– és

A gazdasági újraindulásban kínálati korlátok két nagy típusa játszik szerepet. Először is, könnyebb visszahozni a keresletet, mint a termelést, amelyet mindig az ellátási lánc leggyengébb láncszeme korlátoz. 

A másik fontos korlát a Covid-korlátozások miatti, ágazatok közötti átcsoportosítás: a fogyasztói költekezés a kapcsolat-intenzív szolgáltatásoktól eltolódott az áruk felé, hiszen a szolgáltatások személyes kapcsolatot igényeltek, de a járvány hatására mindenki inkább több termékkel pótolja a meg nem vásárolt szolgáltatásokat: nem kondibérletet vesz, hanem futópadot.

A járvány kezdetét az egész gazdaságot átfogó kínálati sokk uralta: szándékosan leállították a termelési s minden más tevékenységeket, hogy megfékezzék a vírus terjedését. A korlátozások feloldásával és az erőteljes újraindítással nehézkesnek bizonyult a termelést ilyen gyorsan helyreállítani. Ez néhol szűk keresztmetszetek kialakulását, másutt pedig kihasználatlan kapacitást okozott. Az árak a szűk keresztmetszetek hatására emelkednek gyorsabban, így ez az inflációt magasabbra lökte, még akkor is, ha a gazdasági aktivitás nem teljesen állt helyre.

A gazdaságpolitika lehűtheti az inflációt, és megakadályozhatja a gazdaság túlmelegedését, vélik a szakértők. De amikor a kínálati korlátok felelősek a magasabb inflációért egy olyan időszakban, amikor a gazdaság még nem tért vissza a teljes kapacitásra,

A nettó-nulla átállás további inflációt okozhat

A BlackRock egyik érdekes víziója, hogy

A nettó nullára való átállás olyan lesz, mint egy évtizedeken át húzódó újrakezdés, amely új kínálati korlátokat hoz magával, amelyek felpörgetik az inflációt. Az átállás költségei különböző módon tükröződhetnek: szén-dioxid-adók, szabályozások vagy egyszerűen csak a fogyasztók úgy döntenek, hogy többet fizetnek az éghajlati károk elkerülése érdekében.

Szerintük a fogyasztói árak akár 4 százalékkal is emelkedhetnek a 2030-as évek elejére, ha minden többletköltséget a fogyasztókra hárítanak. A zökkenőmentes, egyenletes átmenet minden évben 0,4 százalékponttal növelné az inflációt.

Miközben Kína a szénfelhasználás csökkentésével igyekezett csökkenteni a kibocsátást, a földgáz iránti megnövekedett kereslete drasztikusan megemelte az árakat, ami felpörgette az inflációt a fejlett gazdaságokban és kínálati korlátokat teremtett.

Az energiaköltségek növekedésével jellemzővé válnak az egész gazdaságra kiterjedő ellátási korlátok. A nagy eltolódások az ágazatok között szűk keresztmetszeteket okoznak a kínálatban. Mindkettő növelni fogja az inflációt, mint ahogy az újraindításkor.

Véleményük szerint a fokozatos, rendezett átmenet az az út, amely a legmérsékeltebb inflációt okozza. Azért hozzáteszik: akár csökkentik a szén-dioxid-kibocsátást, akár nem, a klímaváltozás növeli majd az inflációt. Ugyanis a klímavédelem hiánya a globális hőmérséklet emelkedését, az extrém időjárási események gyakoribb előfordulását, nagyobb gazdasági károkat jelentene.

A globális trendek növelik az ellátási gondokat

A BlackRock figyelmeztet arra is, hogy

A kínai lakosság idősödése azt is jelent, hogy Kína többet fogyaszt abból, amit megtermel, ami tovább csökkenti a világ többi részén az árukínálatot. A fejlett piacok valószínűleg magasabb költségekkel fognak szembesülni, és több helyi forrást kell beszervezniük.

A geopolitikai kockázatok az energiapiacok felbomlásával fokozhatják az ellátási korlátokat. Az Oroszország és a NATO közötti feszültség megzavarhatja Európa gázellátását, különösen, ha az Egyesült Államok szankciókat léptet elő az Északi Áramlat 2 vezetékkel kapcsolatban.

Mindez növelni fogja az árakat, és az erőforrások átcsoportosítására kényszeríti ezeket a piacokat. Ez is gyakoribbá teszi a kínálati korlátokat, és emellett geopolitikai kockázatok fenyegetik az energiaellátás zavartalanságát.

Nehéz választás

Amikor az inflációt a kereslet hajtotta, a stabilizálódó infláció a növekedést is stabilizálta.A kínálati korlátok által alakított világban a monetáris politika viszont már nem stabilizálja az inflációt és a növekedést egyszerre: választania kell majd ezek közül. 

A központi bankok vagy elfogadják a magasabb inflációt, vagy meg kell semmisíteniük a keresletet ahhoz, hogy visszafogják az inflációt. Tekintettel a munkanélküliség és az infláció közötti kapcsolatra,

Az infláció stabilizálásához való ragaszkodás a monetáris politika túlzott szigora, a kereslet megsemmisüléséhez és a szükséges ágazati átcsoportosítás lelassulásához vezet. Amennyiben évek keresztül maradnak a kínálati korlátok, a legjobb eredmény eléréséhez további kiigazításokra lehet szükség a központi bankok inflációs célkövetési keretein belül.

BlackRock ezek miatt nem számít ebben a ciklusban magas kamatemelésekre. A központi bankok csupán leveszik a lábukat a gázról, hogy eltávolítsák az ösztönzést – de véleményük szerint, nem kellene tovább menniük az infláció elleni küzdelemben.

A kockázatot abban látják, hogy a jegybankok még óvatosak a kamatok korlátozó szintre való emelésénél. Az elmúlt hetekhez hasonlóan arra számíthatanak, hogy a piacok bizonyos pontokon beárazzák ennek egy részét, alkalmazkodva az új makrokörnyezethez.

"A Fed-nek nehéz választás előtt áll: éljen az inflációval, vagy rombolja le a kereslet általános szintjét, hogy megszabaduljon a kínálati kényszerű inflációtól" - mondta  Alex Brazier, a BlackRock Investment Institute helyettes vezetője egy interjúban. "A Fed-nek olyan magasra kellene emelnie a kamatlábakat, hogy az elég nagy recesszióhoz vezetne ahhoz, hogy kétszámjegyű munkanélküliségi rátát eredményezzen."

Ehelyett a BlackRock arra buzdítja a központi bankokat, hogy tanuljanak meg együtt élni a magasabb inflációval, és módosítsák a 2 százalékos inflációs célokat.