Zsákutcába futottunk, de nem tudjuk, jön-e a válság – világhírű holland közgazdász a Makronómnak

Jelenleg a pénzügyi piac optimista és nem mutat erős érzékenységet az amerikai jegybanki alapkamatra nézve, ami a tőkeáramlást illeti. De ez változhat, ha változik a hangulat egy negatív külső esemény hatására. Egy hirtelen sokk miatt könnyen elriadhatnak a befektetők a fejlődő országok piacaitól és ezen még a fejlett és fejlődő országok közötti kamatkülönbségek sem segítenek majd.

Milyen kockázatokat lát jelenleg, amelyek sokkhatást jelenthetnek?

Számos külső tényező, mint például Kína gazdasági növekedésének a lassulása, komoly hatással lehet a befektetői hangulatra. A kínai gazdaság erősen el van adósodva, de valójában senki sem tudja, hogy ez okozhat-e problémát, és ha igen mikor, és hogyan.  A Brexit is látszik már a horizonton és Trump is bármikor hozhat váratlan döntéseket.  

Vannak tehát érzékelhető kockázatok, amelyek ráadásul egy olyan magas szintű, de rossz minőségű adóssággal társulnak, amit nehéz lesz visszafizetni.

Összességében meglehetősen „túltöltöttük a poharunkat”, hiszen meglehetősen nyugodalmas pár évet tudhatunk magunk mögött globális pénzügyi szemszögből. Ennek a ciklusnak azonban a végére értünk.

Lássuk be, sosem tudhatja az ember, hogy mi fog történni. A pesszimista jövőképet alátámasztó tényezők egyre gyarapodnak és egyre kevesebb okunk van optimistán tekinteni a jövőre.

De a következő pénzügyi válságról senki sem tud biztosat. Az egyetlen dolog, amit tehetünk, a gazdaságunk külső sebezhetőségének felmérése, annak csökkentése és a törékeny pontok megerősítése.

Vannak a törékenységnek jelei a világgazdaságban?

Mindenképpen. Az IMF nemrégiben kiadott jelentését, a Globális Stabilitási Jelentést vagy a Nemzetközi Fizetések Bankjának elemzéseit figyelve látható, hogy mindenki aggódik a magas szintű magánadósságtól. Az állami adósságtól kevésbé félnek.

Az adósság mennyisége mellett az adósságok minőségének romlása további aggodalomra ad indokot. Kezd egyértelművé válni, hogy rengeteg adósságot soha nem fizetnek majd vissza a hitelezőknek.

A Nemzetközi Fizetések Bankjának volt egy kockázatelemzési jelentése is az úgynevezett zombivállalatokról. Egyre több olyan vállalat van, amely fizetésképtelen vagy nem képes visszafizetni az adósságát, viszont külső gazdasági szereplők életben tartják, hogy legalább a kamatokat törleszteni tudja a cég.

Paradox módon az alacsony kamatok nem csak a gazdaságot élénkítik, hanem egy jövőbeli válságot is súlyosbíthatnak?

Hosszútávon minél tovább maradnak a kamatlábak nagyon alacsonyak, annál erősebb lesz a pénzügyi források helytelen, nem optimális elosztása. A zombicégek is a túl olcsó kamatok miatt kényelmesedtek el. Így egyre jobban ráutalttá válunk az alacsony kamatlábakra, hogy a gazdasági stabilitásunkat és a gazdasági életünk nyugalmát megőrizzük.

Mindez már 2010 óta tart, ekkor kezdte a mennyiségi lazításnak nevezett gazdaságélénkítést az Európai Központi Bank. Ez közel egy évtizedig tartott, eközben pedig a gazdaságban számos érzékeny pont alakult ki. Most már a kamatok szerény növelése is nagy problémákat okozhatna elég sok országban, ahol a magán- és az állami adósság szintje magas.

Az amerikai nem pénzügyi jellegű adósság a GDP-arányában hetvenhárom százalékra nőtt; Kína teljes GDP-arányos adóssága pedig százhetvenöt százalékról háromszáz százalékra emelkedett az elmúlt években. Ez a következő pénzügyi válság előjele?

Annyit tehetünk, hogy elemezzük a pénzügyi szektorok és a gazdaságaink törékenységét. Rá kell mutatnunk ezekre a törékeny pontokra, és időben meg kell hozni a szükséges változtatásokat és irányelveket, amelyekkel csökkenthetjük a törékenységet.

A világgazdaság törékenysége tehát változatlan maradt a 2008-as pénzügyi világválság óta?

Igen.

Ezzel pedig a pénzügyi törékenység folyamatosan növekszik. Ez egy valódi zsákutca, amelyben egy kisebb sokk is elegendő lehet egy válság kialakulásához.

Furcsa helyzet épp akkor aggódni, amikor a gazdasági növekedés olyan magas mint most, a munkanélküliség pedig ilyen alacsony, de ezek a mutatók nem sokat mondanak a háttérben húzódó pénzügyi törékenységekről.

Márpedig a rendszer törékenysége az, ami miatt ma számos közgazdász aggódik, és én is úgy látom, hogy – még ha jelenleg a fellendülés időszakát is éljük –, ez a félelem nagyon is megalapozott.