Kommunisták, fasiszták, rasszisták, szexisták

„A huszadik században számos elsőrendű tudós, művész és gondolkodó volt szocialista és kommunista. (Na és? Nagyon jó dolgokat csináltak.)

Nem annyian, de azért jó pár tudós, művész és gondolkodó fasiszta volt. (Na és? Nagyon jó dolgokat csináltak.)

Az elmúlt századokban nem találunk olyan művészt és gondolkodót (ide értve koruk legprogresszívebb, legforradalmibb figuráit), aki a mai «progresszív» mércével ne lett volna vagy rasszista, vagy szexista, vagy mindkettő. (Na és? Nagyon jó dolgokat csináltak.)

Mit akarok ezzel mondani? Hogy nincs a létezésben sötétebb, primitívebb, silányabb, alávalóbb, ostobább és minden ízében hitványabb felfogás annál, mely bárkit és bármit a saját korának értékrendje alapján ítél meg visszafelé. Elfelejtvén, hogy az a kor, melyet valami csúcsnak és véglegesnek érez a marhája, ugyanolyan átmeneti és pillantanyi, mint bármely más kor, és őt a jövendő marhái ugyanúgy fogják meg- és elítélni. (Vagy épp már a jelenlegi, nála még szélsőségesebben hülye elvbarátai.)”

Nyitókép: Ficsor Márton/Mandiner