Megverték Belgiumot, szétverték Brüsszelt

„Marokkó meglepetés győzelmet aratott Belgium felett a katari foci világbajnokságon. A kettő-nullás győzelem után a többszázezres marokkói diaszpóra egyes szurkolói »örömükben« szétverték Brüsszel egyes negyedeit. A polgármester arra kérte a polgárokat, hogy kerüljék el a belvárost.

Felmerül a kérdés, hogy miért ez a vandalizmus? Aki élt már Brüsszelben, tudja, hogy párhuzamos muszlim társadalom létezik a belga/európai fővárosban. A város jelentős részét sötétedés után jobb elkerülni. Különösen hírhedt a Midi pályaudvar környéke. Rendőrök általában rohamkocsikkal vannak jelen, rohamfelszerelésben járőröznek - gyakran még nappal is. Fehér ember gyalogosan akkor jár arra, ha muszáj. A franciaországi terrortámadások után Brüsszel arabnegyedeiben hónapokig tudták bújtatni a merényletek szervezőjét, Salah Abdeslamot, míg 2016 márciusában elfogták. Ez sokat elmond a helyi közösségekről, a hatóságok gyengeségéről, a bevándorlók integrációjának kudarcáról.

De nem ez volt az utóbbi napok legmegdöbbentőbb híre Belgiumból. A marokkói drogmaffia olyan mértékben csempészi be a kokaint az antwerpeni kikötőn keresztül, hogy a legfoglalt kokain megsemmisítéséhez nincs elég kapacitásuk a hatóságoknak. 90 tonnás »kokainhegy« vár arra, hogy elégessék. A hatóságok becslése szerint a Belgiumba bejutó kokain a legfoglalt mennyiségek sokszorosa lehet. A kokainhegy őrzése új kihívás. Csábító célpont ugyanis, hogy ellopják azt, amit a hatóságok lefoglaltak. Rekordmennyiségű kokaint foglaltak le 2021-ben, és újabb rekordév lehet 2022. A marokkói maffia ereje akkora, hogy az igazságügyi minisztert bújtatni kell az őt ért fenyegetések és emberrablási tervek miatt. Állandó védelem alatt áll.

Brüsszel nem csak Belgium, hanem az EU fővárosa. Miközben szétverik a fővárost, és belga kikötőből árasztják el kokainnal Európát, a nyugati balliberális elit innen oktatja ki Magyarországot és a világ számos országát törvényességről, jogállamiságról, toleranciáról.

Ha szurkolók dühükben szétvernek köztereket, akkor talán a vesztes csapat szurkolói lehetnének. Nem a győztesé. És természetesen egyetlen sporteseményen elszenvedett vereség sem indokol ilyesmit. A vandalizmust így nehéz másképp értelmezni, mint a belgiumi marokkói kisebbség ellenségességének, a belgiumi társadalmi feszültségnek a jelét. Megmutattuk a pályán, hogy mi erősebbek vagyunk, és most megmutatjuk az utcán is – gondolhatják.

Hasonló »ünneplést« tartottak marokkói »szurkolók« holland városokban.

A bosszúálló győztes a hisztis, bosszúálló vesztesnél is rosszabb.”

Nyitókép: KENZO TRIBOUILLARD / AFP