Egy hangos, szűk réteg gyűlölködik, akik liberálisnak mondják magukat

„A támadásokra visszatérve: Az adott erőt, hogy tudtam, ez csak a társadalom szűk rétege, akik azonban nagyon hangosak. Azt gondolom, hogy ők támadtak, gyűlölködtek.De olyan hangosak voltak, hogy ettől akaratlanul is elbizonytalanodtam. Furcsa kettősség alakult ki: Úgy éreztem, hogy a valóságot akarják meghamisítani.

A hétköznapokban ugyanis teljesen mást tapasztaltam, mint amit az interneten olvastam. Rengeteg támogatást kaptam az emberektől.Amikor forgattuk az az én szívem című dal videóklipjét, az egész dunakanyart végig sétáltam. A tanártól az állatorvosig, a kismamán és a tinédzseren keresztül az idősebbekig, rengetegen jöttek oda hozzám. Mindenki azt mondta: büszke rám és hatalmas szeretetet kaptam tőlük, ami lelkileg megerősített.

Az pedig, hogy elénekeltem székesfehérváron a himnuszt, számomra teljesen természetes volt. Egy ilyen felkérésre sosem mondanék nemet, mert azzal a hazámat utasítanám el, hisz mégiscsak a nemzet himnuszáról beszélünk. Az én döntésem volt az, hogy fellépek. Megkerestek és én gondolkodás nélkül igent mondtam.

A helyzet az, hogy soha nem titkoltam, hogy honnan jöttem, milyen értékrendet vallok magaménak, hogy látom a világot. Már 2012-ben énekeltem a nemzeti dalt a kossuth téren orbán viktor beszéde előtt, de az akkor senkinek nem tűnt föl. Mindezt, a hitemmel együtt otthonról hoztam. Persze, az is igaz, hogy nem írtam ki a homlokomra és hirdettem, ha kellett, ha nem. Aztán a hangos kisebbség megkérdőjelezte, hogy én őszintén ebben hiszek-e.

Elképesztő vehemenciával jöttek nekem a magukat el-és befogadóknak vallók. Én pedig azt mondtam: tudjátok mit? Igen. Ez az én értékrendem. Ez volt az én coming outom. Mert látom, hogy felborult az egyensúly.

Erőszakosan próbál egy bizonyos kör különböző ideológiákat lenyomni a torkunkon. Mintha a talpáról a tetejére borult volna föl a világ, alapvető értékeket kérdőjeleznek meg, olyan dolgok történnek, amit néhány évvel ezelőtt még álmunkban sem gondoltunk volna. Nyugat-európa pedig élen jár ebben. Anyaként én már a kislányomért is felelősséggel tartozom, nagyon nem mindegy, hogy milyen világban nő föl. Ezért úgy döntöttem: Katolikusként protestálok.

És ezt lehet ám haladó módon is, én nem támadok, soha nem kommentelek sehová, ha valamivel nem értek egyet. Azért nem, mert elfogadom, ha valakinek más az értékrendje, vagy mást gondol a világról, mint én. Egyet azonban nem értek, mégpedig azt, hogy ha valaki liberálisnak mondja magát – ahogy a gyűlölködők és lázítók nevezik magukat –, miért nem tudnak az én értékrendem mellett szó nélkül elmenni? Miért állítják magukról, hogy elfogadóak, ha nem azok?”

Nyitókép: Facebook