A politikai korrektség tomboló tébolyában sértőnek lenni egyenesen kiállás a szabadság mellett.
„Vannak dolgok, amiken nem viccelődünk – tartja a nyekergés. Persze ez nyilvánvalóan nincs így. A politikai korrektség tomboló tébolyában sértőnek lenni pedig egyenesen kiállás a szabadság mellett. Épp ezért a vasárnapi maflás, és annak oka az Oscar-gálán valójában egy normális világ pillanata volt.
Minekután bármin lehet viccelődni, így az alopecián is, amelyben Jada Pinkett Smith szenved, Chris Rockot nem lehet hibáztatni azért, mert ezzel viccelődött. Kiváltképp, hogy Chris Rock valamiféle humorista. Úgymond.
A magam részéről egyébként is úgy vagyok vele, hogy ha magunkon nem tudnunk röhögni, akkor mégis mi egyében tudnánk ezt őszintén megtenni, nem?
Más kérdés persze, hogy általában egy poén lehet erős vagy sötét, netán cinikus, esetleg abszurd – meg lehet csak simán ízléstelen és tahó.
Esetünkben persze döntse el mindenki, hogy mennyire volt ízléstelen Smithné kénytelen kopaszságán viccelődni. Nyilván nem kérdés, hogy azok számára, akik ebben a betegségben szenvednek, ez kevésbé lehet vicces. De ilyen alapon mitől viccesek a Family Guy legjobb évadjai? Mitől vicces a South Park? Mitől vicces a Monty Python? Miért lehet röhögni a jó zsidóvicceken?
Szögezzük le: a politikai korrektség semmi más, mint a kreativitás végzetes elnyomása és a humor halála.
Ha ugyanis azt mondjuk, hogy hát igazán nem kellene másokat kritizálni, vagy megbántani, akkor a humornak garantáltan annyi, a humorral együtt pedig eltűnik egyfajta arányérzék is, aminek örvén rögtön az 1984-ben találjuk magunkat, hiszen észre sem vesszük, és máris önmagunkat cenzúrázzuk.
Na, de ami ezt az egész vasárnap esti jelenetet igazán széppé teszi, az Will Smith maflása. Merthogy az ilyesmin való humorizálásban vastagon benne van, hogy az embert rettenetesen szájon kenik érte. Mert bizony, ha az ember többmillió néző előtt humorizál valaki feleségének a kopaszságán, akkor az bizony vállalja, hogy annak férje fel fog menni élő adásban a színpadra, és állkapcson fogja tekerni őt milliók szeme láttára. Merthogy egy szerető férj így cselekszik, megóvva a neje, s a családja becsületét.”
Nyitókép: Twitter
Hajrá, jelenítsék meg a filmjeikben az országukban elnyomott, hátrányos helyzetű népcsoportokat. Például a magyarokat vagy a románokat, horribile dictu: az oroszokat.
Mint például a férfiét és a nőét. Aggasztó decivilizáció van folyamatban. Frank Füredi írása.
„Azokkal volt alapvető bajom, akik nem a társulatot képviselik, hanem azt várják el, hogy felnézzenek rájuk” – nyilatkozta a Kossuth-díjas színművész.
Az amerikai pedagógusképzés a szélsőbaloldal melegágya, de Trump talán megvívja a kultúrharcot, ezúttal a spanyolajkúakkal az oldalán. Interjúnk Mike Gonzalezzel.
A BMC vezetőjével beszélgettünk régi motorokról, új időkről és arról, miért olyan fontos a magyar jazzélet számára a nemrég indított Szakcsi Rádió.
Az országépítő Károlyik örökségétől a magyar nagyipar csúcsteljesítményein át az évtizedes pangásig – újpesti kalandok térben és időben.
Egy pince födéme nem bírta a 3,5 tonnás súlyt a VII. Kerületben.
Munkahelye elvesztését kockáztatja, aki a táppénzzel csal.
