Napjaink globalizmusának mélyre nyúló gyökerei

„A korábbi nagy ívű történelmi változások időhorizontjához hasonlítva szinte minimális idő volt szükséges ahhoz, hogy a globalizmus felszíni jelenségei szinte teljes terjedelemben ellepjék a Nyugatnak mondott országok élettereit. Három évtizeddel előbb, ha a globális jelző megjelent, ahhoz többnyire valamiféle természeti jelenség kapcsolódott. A légköri jelenségek globálisak, beszéltünk a nyersanyag- és energiahordozók globális nagyságrendjéről, esetleg az emberiség létszámának globális jövőbeli alakulásáról, a pusztító járványok globális visszaszorulásáról. Később volt már szó a piacok és a gazdaság globális voltáról is. (Először Kádár Béla volt MDF-es miniszter élt előszeretettel ezzel a szófordulattal.)

Nincs még egy évtizede annak, hogy a globalizmus egyes antiszociális »termékei« is rázúdultak Európa nyugati felére és Észak-Amerika országaira. Ma ott tartunk,hogy követelik maguknak a hagyományos léptékű, örök emberi létmódok felszámolását és az ő szokatlan, taszító normáiknak kritika nélküli átvételét. A hagyományos közfelfogással homlokegyenest ellenkező jelenségek egész sorát hirdetik meg kötelezően követendő normának. Mindeddig az emberek mozgása államok között jogilag pontosan szabályozott körülmények között, államközi egyezményekben rögzített módokon volt lehetséges. Ma az ide-oda császkálás az »új ige« szerint elidegeníthetetlen emberi jog.”

Nyitókép: Angela Weiss / AFP. Illusztráció.