Na szevasz!

– Na szevasz, bocs, hogy így ideülök, tudod, megfáradtam kicsit a melóban, megy a pörgés ezerrel, tudod, hogy van ez, jólesik egy bambi itt a pultnál, így két alkotás között. Most dolgozunk egy új kriptovalután, amiből, ha vásárolsz, egyszerre támogatod az esőerdőket, és a három százalékos holder bónuszodat is felajánlhatod a pakisztáni vegán közösségnek. Mármint nem nekik így közvetlenül, mert csak elvernék, hanem azoknak a nonprofit szervezetbe tömörült macskás középkorú fehér brit meg holland nőknek, akik ismeretterjesztő órákat tartanak meg életmódtanácsokat osztogatnak belőle a falvak lakóinak jógaórákért cserébe, kicsit még kiforratlan a biznisz, de nagyon lelkesek a srácok, az egyikük volt is már arrafelé,

Én meg a marketinget viszem, de amúgy is ebben mozgok már évek óta, mindenféle márka nagykövete voltam már, nem értékesítés, nem, dehogy, meg nem MLM, meg ilyen hülyeségek, kizárólag ajánlani kellett a barátaidnak, és dőlt a pénz, és ha volt három jó embered, akiknek volt kilenc jó embere, akiknek volt huszonhét jó embere, akkor úgy érezhetted, megfogtad az isten lábát, na majdnem jó lett volna, ha nem eresztik el túl sokan, hehe. De aztán jöttek a startupok, nyomattunk ilyen applikációt, össze is jött rá Kickstarteren hatmillió dollár, hogy összekötötte a frankfurti repülőtér narancsléautomatáját közvetlenül ilyen organikus máltai narancstermesztőkkel, akiknek csak be kellett regisztrálni, és közvetlenül a repülőgépek zajenergiájával működött az egész, meg volt egy másik ilyen frankó ötletünk, az elszaporodó borneói patkányokat oktatta volna egy ilyen alkalmazás arra, hogy hogyan viselkedjenek úgy, mint a kihalófélben lévő szélesszájú orrszarvúak, érted, a többletet vinni oda, ahol hiány van, kereslet-kínálat, nem kell ehhez közgáz. Szóval jah, aztán innen jött a kripto. Nem nagyon szeretem ezeket a mókuskerekes dolgokat, oké, nem mindig jöhet be az élet, jól tudom, life coachként is dolgozom, elég sok embernél látom, hogy csak nyávognak, hogy felszedtek húsz kilót, meg nem jó nekik a munka, amibe beleragadtak, meg minden, és akkor én vagyok az, már bocsánat, hogy ilyet mondok, de aki rájuk kiabál, hogy hé, ember, tudjad először, hogy mit csinálsz, tűzzél ki célokat magad elé, és akkor tudod őket elérni, nekem ez kőkemény munka volt, hogy idáig eljutottam, hogy helytállok az élet minden területén, és nekem sem könnyű ám, de éppen ezért vagyok, hogy másokon segítsek, hogy tudatosabbak legyenek.

Basszus, a tárcámat meg persze otthon hagytam, hehe, hát ez ilyen. Nem lehetne, hogy esetleg...? De rendes vagy, köszönöm, hát igen, látom, te is tudatosan élsz, adsz, és akkor tudod, hogy kapni is fogsz, huhú, látom a tárcádon, van is miből adni... A fő az emberismeret, én már innen látásból megmondom, hogy te rendben vagy, emberileg, szakmailag, anyagilag... Bocsáss meg, mit mondtál, mivel is foglalkozol, vagyis mi vagy te?

– Ács.