Klubrádió: a hatalmuk megőrzéséért bármire képesek

„Tehát mégsem kap frekvenciát a Klubrádió.

Legszívesebben csak azt írnám le a Médiatanács minden egyes személyének, de persze legfőképp Orbánnak, a fővezérnek, meg kormánya valamennyi tagjának adresszálva, s mindenkinek, akik ezt a rohamléptekkel (neo)fasizálódó hatalmat kiszolgálják, amit persze nem írok le, mert nem vagyok azonos sem velük, sem szócsöveikkel.

A Médiatanács indoklásában »törvénysértő gazdálkodásra« hivatkoznak, továbbá arra, hogy a benyújtott műsorterv nem felelt meg a rádiózás alapvető követelményeinek, ellentmondásokat tartalmazott. Mindez azért lélegzetelállító, mert ezekről eddig szó sem volt, eddig teljesen másról szólt a fáma. Most azonban az orbáni útmutatást követve a Médiatanács rókalelkületű szolgaserege ezeket fundálta ki, hogy az eljárás kezdetén világosan értésükre hozott és a legfőbb vezértől megkövetelt elhallgattatás alapján, s a prejudikációs eljárásnak megfelelően meghozhassák a hatalomtól elvárt és a Legfőbb Kényúrnak tetsző döntésüket.

Aiszóposz meséinek szegényes fantáziájú farkasai mostantól szégyenszemre elkulloghatnak a Médiatanácshoz, újabb termékeny ötletekért.

Amúgy minden világos: a döntéssel a Fidesz imponálni óhajt a spirituálisan már rég testvérpártoknak számító európai újfasiszta pártrokonságnak.

Mostantól tényleg tudomásul kell venni mindenkinek: nincs »benefit of the doubt«, nincs »jóhiszemű kétely«. Ha van még valaki, aki a sok-sok megelőző galádság után is azt gondolta, hogy azért nem mindenre képesek, azok térjenek végre magukhoz: a politikai és gazdasági hatalmuk megőrzéséért bármire képesek, mindezt látni fogjuk az elkövetkezendő hónapok során.

És a nagyszerű Szijjártó, a még nagyszerűbb Kovács Zoltán és a legeslegnagyszerűbb Gulyás áradozzon tovább a példátlan hazai sajtószabadságról, avagy lamentáljanak és siránkozzanak azon, ha a Facebook valamit képes volt cenzúrázni tőlük: ezekre mostantól reagálni sem szabad, törődni sem kell velük.

Morális és civilizációs »másik világ« az övék.

Négy nap múlva március 15. Lehet újra töprengeni: rabok legyünk vagy szabadok?