Auróra, Légió, ’56

2019. október 23. 17:26

Nem akkor viselkedünk magyarként, ha vágyvezérelt idealizmusunkkal próbálunk mindenkit erőszakkal a magunk oldalára állítani.

2019. október 23. 17:26
Varga-Bíró Tamás
VBT

„»Ismeretlen tettesek« ma megrohamozták az Aurórát. Azt a józsefvárosi közösségi házat, amelyik többek között a szélsőliberális LMBTQ lobbisták egyik ismert találkozószékhelye a fővárosban. Mivel a hely zárva volt, a támadók csak annyit tettek, hogy letépték, majd felgyújtották a bejáratnál lévő szivárványos zászlót, aztán saját szlogenjeikkel és logójukkal fújták tele a falakat.

Az incidensről szóló híradásaikban a liberális lapok kötelezőnek tartják megemlíteni, hogy nemrégiben Budaházy György is megzavart itt egy eseményt. A rendzavarás miatt a szervezők rendőrt hívtak, a kiérkező járőr azonban nem volt hajlandó intézkedni.

Van tehát egy rongálás, egy gyújtogatás, egy falfestés. És van egy vitát gerjesztő megjelenés. Mi lehet bennük a közös? Elárulom: semmi. Budaházy György sem festékszórót, sem gyufát, sem karikás ostort nem vitt magával, egyszerűen csak odament, és szeretett volna feltenni néhány kérdést az ott tartózkodóknak. Hogy ez mennyire helyes, az megítélés kérdése. Szerintem semennyire, ugyanis a rendezvény nem vitaest volt. Képzeljük el fordítva a történéseket! Mondjuk a Hazatérés temploma előtti Horthy Miklós szobornál tart megemlékezést egy csoportosulás, amikor rózsaszín latex ruhában odalibben közéjük néhány feltűnően nem leánykedvelő férfi, s miközben valaki épp egy Wass Albert verset szaval, megkérdezi tőlük egy szivárványos fiatal, hogy »Elnézést, de maguk szerint Horthy a buzikat utálta jobban, vagy a zsidókat?«. A válaszreakció borítékolható.

[...]

Október 23-a egyik legnagyobb nemzeti ünnepünk. Ezen a napon a magyar társadalom egyöntetűen kinyilvánította akaratát a szabadság és a demokrácia iránt. S e kinyilvánítók között szép számmal voltak meggyőződéses kommunisták, régi nagypolgárok, horthysta katonák, feketézők, gimnazista gyerekek, rákosista padlássöprő miniszterek. Ezt a „masszát” úgy hívjuk, hogy magyarok. Pártállástól és egyéb hovatartozástól függetlenül.

Mi magyarok pedig nem akkor viselkedünk magyarként, ha kisebb-nagyobb csoportokra oszolva, vágyvezérelt idealizmusunkkal próbálunk mindenkit erőszakkal a magunk oldalára állítani. Mert ezzel csak annyit érünk el, hogy aki távol áll tőlünk, azt még távolabbra taszítjuk magunktól. Mondjuk a teljes ismeretlenségből egy kerületi polgármesteri székbe…”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 21 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Mátyás01
2019. október 24. 10:51
Ilyen irányban valóban nem kéne elmenni.
Szabó A. Imre
2019. október 24. 06:07
"Elnézést, de maguk szerint Horthy a buzikat utálta jobban, vagy a zsidókat?" Nyilvánvaló, hogy a buzikat. :-)
nyugatiszél
2019. október 23. 21:10
Ne csúsztass, VBT, azzal kb. senkinek nincs baja, ha a buzeránsok a saját helyeiken intézik a dolgaikat. Ez egy szimbolikus akció volt, egy üzenet nekik, hogy húzzák meg magukat. Például ne járjanak iskolákba felvilágosító órákat tartani, ne akarjanak örökbe fogadni. Mindenki érti, te is, csak játszod az agyadat. Ritka undorító írás.
Akitlosz
2019. október 23. 19:28
Nem erőszakkal. A politika üzlet. Én segítek neked, hogy elérjed, amit te akarsz és akkor te is segítesz neki, hogy elérje, amit ő akar és akkor ő is segít nekem, hogy elérjem, amit én akarok. Így egymást segítve mindhárman elérjük, amit akarunk, míg külön-külön egyedül egyikünk sem. Szóval szövetségesekre szükség van, akiket viszont ezért cserében célszerű támogatni az ő céljaik elérésében.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!