Jóvátétel

„Olvasom, hogy a tudomány messzire fénylő világítótornyában, a Georgetown Egyetemen a hallgatók kezdeményezték egy, az egyetem volt rabszolgáinak kártérítését célzó pénzügyi alap létrehozását. Az intézmény ugyanis szinte a minap, 1838-ban, rabszolgákat adott el Louisianába – »le a folyón«, ahogyan Harriet Beecher Stowe mára többé-kevésbé betiltott regényéből ismerjük a szakkifejezést – hogy így fizesse ki az adósságát. Nem is kevés humán erőforrásról van szó, szám szerint 272-en voltak az érintettek.

A hír olvastán vált világossá számomra az egyetem csúf rabszolgatartó múltja. Hogy aztán a rengeteg néger mit csinált a kitűnő műintézményben, mielőtt eladták őket, az nem derül ki a közleményből. Lehet, gyapotot termeltek vagy füvet nyírtak, ám a szellemi színvonalat elnézve – melyben belépéskor rendszeresen meg szoktak botlani – talán tanítottak is. Gondolom felárat is kértek a roppant művelt, egyetemi múlttal rendelkező munkaerőért. Mindezt figyelembe véve a kártérítés jogosnak tűnik, hiszen óriási életminőség-különbség van az egyetemi lébecolás és a gyapotszedés között, az előbbi javára. A négereknél oly gyakori weltschmerz esetén órákat ki lehet hagyni, a gyapotot nem.

A hír hallatán két kérdés vetődik fel. Az első, hogy miképpen jutottunk idáig, a második pedig, hogy hová vezethet ez a továbbiakban. ”