Klímaklimax

„Ezekből az derül ki, hogy a következmények nem kizárólag horrorfilmek logikája mentén képzelhetők el. Tavaly novemberben húsz fokkal volt melegebb az Északi-sarkvidéken, mint a sokévi átlag, a jégtakaró olvadásának köszönhetően a nagy turistahajók új utakat hirdetnek a korábban rettegett északi vonalakra, nem beszélve a kereskedelmi flottákról: közel az idő, amikor tényleg kifizetődőbb lesz a Jeges-tengeren megkerülni Ázsiát, mint a Szuezi-csatornán átevickélni. A klímaváltozásban azonban hatalmas gazdasági potenciál is van, és ez a nagypolitikát sem hagyja hidegen, hisz a turizmusnál jóval nagyobb lehetőségek rejlenek a jég alatti erőforrásokban.

Az eddig is jelentős arany- és uránkitermelésen kívül még rengeteg ásványi anyag van, köztük olyan, a high-tech iparban, elektronikában hasznosított ritka földfémek, amelyekre egyelőre Kínának kvázi monopóliuma van. Ha az érintett országok erre a piacra be tudnak lépni, az hatalmas lehetőségeket jelent, főként a ritkán lakott, hatalmas országnak, Grönlandnak.

Nem véletlen, hogy Grönlandon egyre több a külföldi nagybefektető, köztük a kínaiak, akik éppen most fektetnek be kétmilliárd dollárt. És Donald Trump elnöksége minden korábbinál nagyobb lendületet adhat a kitermelést szolgáló kutatásoknak. Vagyis a mainstream sajtó is elismeri, hogy a következmények megítélését nem kizárólag az egész földi életet elpusztítani készülő tragédiaként lehet láttatni. Szerencsére van józanul tudományos hang is.”