Mondhat-e valamit Jamie Oliver a szoptatásról?

„Nem megy, hogy ki sem lehet mondani a tényeket, mert ha valaki kimondja, akkor az már – ebben az esetben – »szoptatásnáci« – a feminfósok rendkívül kreatívan megalkotott kifejezésével élve. Bár lehet, hogy csak angolból fordították, mert megtetszett nekik. És az sem megy, hogy agresszív, közönséges stílusban védem a nők jogait. Merthogy örök aranyszabály, hogy az agresszivitás agresszivitást szül. Így aztán partnereik, akikkel problémákat meg lehet oldani, soha nem lesznek, csak harcostársak és ellenfeleik... És már itt is van a nagy feminista háború, amit valamiért annyira szeretnek. Vajon miért?

A szoptatás valóban nem könnyű és kényelmes – minden nő számára. De vannak nők, akik számára az. Gondolom, ha nem így lenne, nem szoptatnának akár a gyerek óvodáskoráig – amit én nem tudtam elképzelni, de vannak nők, akiknél ez teljesen jól működik. És az is igaz, hogy »már a tejbelövellés sem egy leányálom«, de mégis, ez egy olyan testi folyamat, amely szükséges a szoptatáshoz. A mellgyulladás is gyakori és nagyon fájdalmas probléma, ez is igaz, de mindig megvan az oka – amire rá lehet találni, ha valaki akarja... Döbbenten látom, hogy a nők többségének fogalma nincs arról sem, hogy szoptatás alatt nem érdemes nehéz fizikai munkát végezni, mert az is okozhat mellgyulladást és a tej elapadását is. És általában: az anyák alig tudnak valamit a szoptatásról, és az, hogy »nők nem tudnak szoptatni«, gyakran emiatt is van. Úgy gondolom, a hisztérikus rázkódás »senkinek nincs joga hozzá« helyett érdemesebb lenne arról írni, hogy mihez lenne joga a nőknek, akik szoptatni szeretnék a kisbabájukat. A széleskörű tájékoztatáshoz mindenképpen – ha már a természetes női közösségek nem léteznek, és az idősebb nőrokonok sem segítenek a saját tapasztalataik őszinte feltárásával sem a szoptatás, sem a várandósság, sem a szülés és csecsemők ellátása terén. Mert igaz, hogy gyakran inkább elrettentenek a rossz tapasztalataik hangoztatásával, vagy pedig álomszerűen ideális képet festenek ezekről a dolgokról. Sajnos a kórházi »szoptatós nővérke« segítsége sem elég. De szerencsére van számos szoptatási tanácsadó szervezet, portál, amelyeket felkeresve lehet közelebb kerülni a sikeres szoptatáshoz. 

Ehhez viszont az kell, hogy a nők akarjanak szoptatni, sőt: vágyakozzanak arra, hogy szoptatni tudják a gyermekeiket, mert az – bátran kimondom: minden nehézség ellenére is páratlan élmény, amit nem érdemes kihagyni. És miért is kéne, hogy könnyű legyen? A legnagyobb dolgok az életben egyáltalán nem könnyűek, hanem igénylik azt, hogy odaszenteljük magunkat nekik: ilyen a nők életében a várandósság, a szülés, a szoptatás, a férfiaknál pedig az apaság felvállalása, annak gyakorlati következményeiig, a pelenkázástól addig, hogy megtanítsák gyermekeiket dolgozni, felelősséget vállalni. Ezek a dolgok bizony nehezek, és egy cseppet sem lesznek könnyebbek akkor, ha valaki elkezdi mantrázni, hogy senkinek nincs joga azt mondani, hogy – adott esetben – a szoptatás a legjobb táplálási módja a babáknak.”