Hát, pénz, az nincs, elvtársak

„Amikor az egészségügyi vagy a közlekedési dolgozó, illetve a pedagógus tüntet, érdemes lenne azért is tüntetnie, hogy a politika végre őszintén beszéljen a választókhoz: az állami finanszírozás ezekben a rendszerekben nem fenntartható, és nem is indokolt fenntartani. Fokozatosan el kell indulni abba az irányba, hogy ezek a rendszerek (a közoktatást talán kivéve, de a felsőoktatást feltétlenül ideértve)önfenntartók legyenek, hiszen értékkel bíró szolgáltatást nyújtanak, semmi nem indokolja tehát, hogy ingyen járjanak. Megörököltük a helyzetet, és azt a néhány bátortalan reformkísérletet elsöpörte a populizmus.

De pénz, az ettől nem lesz több.

Pénz akkor lesz, ha szakítunk többek között azzal a hazugsággal is, hogy a külföldi befektetések itt nem kívánatosak, és a Nyugat csak ne mondja meg nekünk, hogy mit tegyünk, vagy ne tegyünk. Külföldi befektetések és az EU támogatása nélkül az ország biztos éhhalálnak néz elébe, különösen, hogy Oroszország most szintén kissé megroggyanni látszik.

Ha ellenben az ország felvállalná, hogy a nyugati értékvilág része, amelynek alapköve a pacta sunt servanda, és erőforrásait a gazdasági szükségleteknek megfelelő szakemberek képzésébe fektetné, továbbá kiszámítható lenne a jogrendszere, akkor lenne pénz, és akkor az embereknek is lenne pénzük megfizetni akár a magánegészségügyi szolgáltatásokat, akár az alternatív tömegközlekedést, vagy az alapítványi és magániskolákat.

Az összefüggés ennyire egyszerű.”