A játéktér elhagyása

„A magyar társadalom a parlamentáris demokrácia intézményrendszerének megbízhatóságával és hatékonyságával szemben – ki demokratikus, ki antidemokratikus megfontolásokból – rendületlenül szkeptikus. A politikai nyilvánosságot domináló pártok nemcsakhogy tehetetlenek az utóbbival, azaz az ország (és a térség) rohamos fasizálódásával szemben, de többségüknek máson sem jár az esze, mint a fasizálódó tömegérzelmek mind hatékonyabb kiaknázásán. Az intézményesített hatalomnak az igazságosság és a demokratikus jogrend megvalósítására való képtelensége az egész intézményrendszer társadalmi elfogadottságát folyamatosan bomlasztja – olyannyira, hogy mára már naivitás akárcsak abban is bízni, hogy volna mit restaurálnunk.

A parlament ma a demokrácia megvalósításának egyik legnagyobb akadálya.

Mindezek, valamint a Sziriza – Európa egyetlen politikai hatalomhoz jutó, ténylegesen baloldali pártjának – elkeserítő példája mondatja e sorok írójával, hogy egy, a jelenleg adott parlamentáris keretek között megvalósítandó tényleges baloldali program – amit hagyományosan szociáldemokratának nevezünk – bukásra van ítélve.

Nincs miért reménykednünk abban, hogy ez az elkeserítő helyzet a közeljövőben önmagától megváltozik. Éppen ezért a parlamentáris demokrácia keretei közti politikai reprezentáció, a párttá szerveződés nem szerepelhet a rövidtávú céljaink között.”