Dőzsöltek, most fizessenek

„Az erős országcsoport növekedni tudott, de a déliek is relatíve jólétben éltek. Az idilli állapotot azonban romba döntötte a nemzetközi pénzügyi válság. Az európai bankokra zúdított kockázatok miatt, amelyeket az amerikai ingatlanügyek okoztak, az államoknak mélyen a zsebükbe kellett nyúlniuk a bankok megmentése érdekében. Azonnal felismerték a pénzintézetek a déli államokkal kapcsolatos kockázatokat is, amelyeket azzal mérsékeltek, hogy százmilliárdokat vontak ki onnét. Félve attól, hogy emiatt a banki bedőlések költségei ismét a gazdag országcsoport költségvetéseire hárulnak, beindult a mantra, hogy a déliek dőzsöltek, ezért most meg kell fizetniük, pontosabban: vissza kell fizetniük a hiteleiket, amelyek egyszerre nagyon drágák is lettek. A költségvetések növekvő hiányait ismétlődő megszorításokkal pótolták. Jól látható azonban, hogy az érintett országcsoportban az államadósság mégis akkor szökött a magasba, amikor a költségvetések a megszorítások miatt már nem fedezték a túlfogyasztást, azaz az elsődleges bevételek nem fedezték az elsődleges (kamatfizetések nélküli) kiadásokat. A meredek adósságemelkedést a hitelek drasztikus drágulása, a megnövekedett kamatköltség okozta, semmi más. A mai helyzetben a görög tízéves papírok tizenegy százalékkal (a potenciális csődjelölt ukránok meg tizenhét százalékkal) futnak, miközben az eurózóna jegybanki alapkamata szinte eltűnt. 

A görög politika válaszút elé állította Európát. A megszorítások útja ugyanis zsákutca. Az első görögmentő csomag ugyanis nem görög-, hanem bankmentés volt. Az elengedett hiteleken elszenvedett veszteségeket ugyanis nagyvonalúan pótolta az Euró­pai Központi Bank olcsó forrása, az európai mentőalapok pedig átvették a bankoktól a kockázatos százmilliárdokat. A bankok megkönnyebbültek. De megkönnyebbülhet-e Görög­ország? Van e más út az adósságoktól való megszabadulásra, mint azok elengedése? Van-e a nemzeti minimumban egyezségre jutott görög kormánynak esélye, és ha van, talál-e további követőkre? Ezek lesznek a következő évek európai politikájának fő kérdései.”