A tömegek bölcsessége vagy a tömegek ökörsége?

„Angolul crowdsourcingnak nevezik azt a módszert, amikor emberek nagy tömegei apró részfeladatokat végeznek el egy nagy projektben, rendszerint az internet segítségével. (Bevett magyar szó még nincsen erre a tevékenységre.) A crowdsourcing igen jól kombinálható az adatújságírással, hiszen mindkettőnek az a lényege, hogy nagy adathalmazokkal kell valamit kezdeni. Sok olyan információ létezik, amit számítógéppel nem lehet egyszerűen feldolgozni, de egy ember pár perc alatt értékelni tudja. (…)

A crowdsourcing-feladatok megalkotásakor kulcsfontosságú, hogy a látogatók ne munkaként, hanem érdekes időtöltésként fogják fel a projektben való részvételt. Fizetést így se, úgy se kapnak érte, és ha nem tetszik nekik, igen hamar abbahagyják. Ezen túl is jellemző a crowdsourcingra, hogy a kezdeti érdeklődés mindig sokkal nagyobb, mint amire később lehet számítani. Az emberek kipróbálják a rendszert, elszórakoznak vele egy darabig, aztán továbbállnak. (…)

A crowdsourcing nagy problémája, hogy az adatfeldolgozás épp olyan minőségű lesz, mint amilyenre mindenféle, a weblapunkra odatévedő embertől számíthatunk. Ezért is fontos, hogy egyszerű legyen a feladat, és még így is mindenképpen muszáj leellenőrizni az információkat! A The Guardian is megjárta – egy meglehetősen olvashatatlan kézírású számla alapján megvádoltak egy képviselőt azzal, hogy szoláriumra költötte az állam pénzét (tanning), pedig valójában szakmai továbbképzésen vett részt (training). A képviselő weblapján magunk is láthatjuk, hogy emberünk kimondottan sápadt bőrű...”