Egyház és világ közelítése – Ferenc pápa törekvéseiről

2013. augusztus 23. 21:58

A változtatás igénye eredményezte Ferenc pápa megválasztását, és ez a változás szerintem el is indult. Interjú

2013. augusztus 23. 21:58
Jakab Attila
Magyar Narancs

MN: Annyit mond csak, amenynyit az evangélium, hogy az vesse rájuk az első követ, aki közülünk bűntelen?

JA: Így van. A homoszexuális aktust ettől még valláserkölcsi szempontból bűnnek tekinti, ahogy minden Írás-alapú vallás, a keleti keresztények, a protestantizmus, a judaizmus, az iszlám stb. A homoszexuális személy iránt viseltetik könyörülettel, és ezt nyomatékosítja jó lelkipásztorként. Azt mondja, hogy nem szabad megbélyegezni, megszégyeníteni, kirekeszteni őket - és nem azt, hogy ez a döntés szexuáletikailag elfogadható. Ettől még persze lesznek olyan bigott katolikusok, akiket ez a kijelentés zavarba hoz majd. De a voltaképpeni különbség inkább az egyházképükben nyilvánult meg, az egyháznak a modern világban elfoglalt helyével, az itt betöltött szerepével van kapcsolatban. A politikai hatalmasságok és az egyház viszonyáról vallott elképzeléseikben legkivált. Ratzinger életútja nagyon érdekes: nyitott teológusból nagyon konzervatív prefektussá, majd konzervatív pápává vált. Arra vállalkozott pápaként, hogy a megerősödött konzervatív vonalat viszi tovább, a II. János Pál által lelkesen támogatott Opus Dei-féle és más hasonlóan tekintélyelvű, a hierarchiát mindenekfelettinek tartó irányzatok szellemében. Ezek a megerősödött irányzatok lényegében az ellenreformáció, a tridenti zsinat szellemiségét hordozták. Az Opus Dei a spanyol katolicizmusból nőtt ki, és mélységesen összefonódott a francoizmussal. Pápaként viszont azt hiszem, XVI. Benedek rájött, hogy az egyház jövőjét nem lehet az Opus Dei lelkiségére, egyházfelfogására építeni, ez egy zsákutca. A világ elment emellett, és az egyháznak választania kell, hogy a zsugorodás és a szektásodás irányába indul, vagy változtat. 85 évesen szembesült a saját korlátaival, és félreállt. Azt is tudhatta, hogy az ügyek rendbetételét és a nyitást csak egy ember tudja megvalósítani, aki ráadásul egy roppant képzett, elkötelezett és hatékony apparátusra is támaszkodhat, a saját jezsuita rendjére (mintegy 19 ezer taggal). Bármilyen kérdésben a hozzá és az egyházhoz lojális tanácsadók, szakemberek tömege áll rendelkezésére. Ráadásul, ha van szerzetesrend és lelkiség a katolikus egyházon belül, amelyet az Opus Dei nem tudott behálózni, ahol a befolyásuk a nullával egyenértékű, akkor azok a jezsuiták.

 

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 206 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Csomorkany
2013. október 05. 23:18
Hát, abban a hozzászólásodban, amiből kiemeltem a magam idézetét, Szent Jeromosról nincs szó, annyit kétségtelenül írtál, hogy a kereszténység a héber bibliát "nem kizárólagosan" a Septuaginta formájában ismerte Jeromos előtt sem. Ez így azonban súlyosan pontatlan, ezért nem nagyon lehet figyelembe venni. Az általad idézett szerző ugyanis megfeledkezik a nyelvi határokról. A görög nyelvű kereszténység kizárólag a Septuaginta formájában ismerte a Bibliát. A zsidó népből megtért szentföldi keresztények nyilvánvalóan ismerték a héber iratokat, csak az ő irányzatuk Jeruzsálem pusztulása után eljelentéktelenedett. Így végülis egyrészt lényegileg igaz, hogy a kereszténység Ószövetsége Szent Jeromosig a Septuaginta volt, de másrészt igaz az is, hogy Szent Jeromos nyelvészeti érveit elfogadva a nyugati egyház számára a Septuaginta nagy része fordítássá degradálódott, mint ahogy az is volt eredetileg. Viszont a csak Septuagintából ismert deuterokanonikus könyvek liturgikus fölolvasása tovább folytatódott, és végülis ez a "szent irat" definíciója. "Szent irat" az, amit a liturgiában Isten igéjeként fölolvasnak, és amit az egyház illetékes hatóságai elfogadnak.
acido domingo
2013. október 05. 01:55
'Mert ne tévesszük össze a "lelki kövekből" felépülő Egyházat a torz egyházi hierarchiával, amely magának olyan szerepet tulajdonít, amely már csak a részleges voltánál fogva sem illetheti meg.' A Szentírásból kiderül (mondhatnánk úgy is: sziklaszilárd alapjai vannak), hogy Krisztus egy földi szervezetet alapított, amelynek végső céljai természetesen lelki természetűek. Ennek a szervezetnek ráadásul megígérte, hogy a 'pokol kapui sem vesznek rajta erőt'. Ezt az ígéretet az sem hatálytalanítja, ha a szervezet egyes tagjai elfeledkeznek a lelki küldetésükről.
acido domingo
2013. október 05. 01:47
Ezt írtam eredetileg: 'A Szentírást az Egyház adta a világnak' Erre jött a válasz: ''kinek Isten, kinek egy emberalkotta szervezet' Mire én: 'Teljesen kifordult, hamis szembeállítás. Honnan tudhatnád, hogy a Szentírás Isten üzenete, ha az Egyház nem tanúskodott volna mellette a kezdetektől?' A kérdésre nem válaszoltál: honnan tudod, hogy a Szentírás Isten üzenete? Onnan, hogy bele van írva?
kgyula
2013. október 04. 23:52
Komolyan gondolod, hogy nincs jelentésbeli különbség? Érdekes dolgok jönnek ki belőle, ha ezt továbbgondoljuk... Szerző és kritikus, tettes és tanú... ugyanaz?
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!