Cselekedjünk, ahogy lehet!

„Orbán Viktor Tusnádfürdőn tartott előadásait mindig nagy figyelem kíséri, és ez ezúttal sincs másként. Az általa most vázolt dilemma, amelynek különböző rétegeit gyakran érintette már, a maga teljességében jelent meg előadásában. Az ország »birodalmi« függése, az ezt kiszolgáló »pénzszivattyúk«, valamint a kifosztást mérsékelni képes nemzeti nagytőke, illetve a magyar »multik« hálózatának kiépítése a legfőbb elemei e kérdéskörnek.

A dilemma jobb megértéséhez egy időben és térben távoli történetet kellene áttekinteni, amelynek most sajátos aktualitást ad egy hatvan évvel ezelőtti esemény. Akkor ért véget ugyanis a koreai háború, amely az első nukleáris világháborúval fenyegető összecsapás volt Amerika, Kína és a Szovjetunió között. Maga Korea csak szerencsétlen és vétlen áldozat volt ebben a játszmában, azt is mondhatnánk, egyszerű »lőtér«, ahol egymást tesztelte a három nagyhatalom, és ez a lőtér kis híján az egész világot berobbantotta. A cinikus és gátlástalan háborút a még cinikusabb és gátlástalanabb béke követte, pontosabban egy hatvan éve tartó fegyverszünet.

És persze a megvezetett világ ma is bambán asszisztál ehhez a folyamatos színjátékhoz. Témánk szempontjából igazán fontos mozzanat azonban Dél-Korea. A háborút követő évtized során, ezt ma már kevesen gondolnák, Dél-Korea nyomorúságosabb helyzetben volt, mint Észak, ahová az emberi és természeti erőforrások nagyobb bősége szakadt, mint Délre. Ráadásul a társadalmi, gazdasági, politikai elitek, akik a legprimitívebb kollaboránsok voltak, brutális diktatúrájukkal gátlástalanul fosztogatták tovább saját népüket. Ne legyenek illúzióink!”