Többet adózunk, mint a középkorban?

„Eszerint a sokat csodált svédek horribilis mértékben, 59 százalékban osztják újra a nemzeti jövedelmet, míg a franciák 54, Belgium 49,7, Németország 49,4, az olaszok és a hollandok 48,5, a felénk szabadpiacinak titulált Egyesült Királyság 42,8, Japán 38,3, az sokak szerint szívtelen kapitalista Egyesült Államok is 35,9, s végül Írország 35,2 százalékban osztja újra nemzeti jövedelmét (GDP).

Összehasonlításképpen: a huszadik század elején a népszerű katolikus történész, Paul Johnson közlése szerint (A modern kor) Angliában még 10-15 százalék körül volt ez a mérték. 1910-ben pedig a Rubicon történelmi magazin 2012/6-os száma szerint (69. o.) Magyarországon a nemzeti összjövedelemnek a 20 százalékát központosította az állam, azaz az állami elvonás a felét sem érte el a jelenleginek. Akkoriban például a személyi jövedelemadó alsó kulcsa egy, felső kulcsa pedig 10 százalék volt.

Ebben a posztban nem szeretnék belemenni a (Rubicon hivatkozott számában egyébként bemutatott) középkori adóztatásba (akkoriban amúgy a mostani évekhez hasonlóan gyakran vetettek ki rendkívüli adókat), de talán így már láthatjuk, hogy az állami, egyházi és földesúri adókat összeadva sem valószínű, hogy az átlag középkori adóprés arányaiban elérte volna a mai terhelés nagyságrendjét. Sőt: a középkori adószint általában valószínűleg akkora volt, hogy a sokat szidott „neoliberálisok” (akárkik is legyenek azok) és „vadkapitalisták” mind a tíz ujjukat megnyalnák. Így rögtön más megvilágításba kerül a jobbágyok állítólagos elnyomása, kizsákmányolása (persze ilyen előfordult, időnként adókkal is, de az általános adószint akkor is jóval a mai alatt volt).”