Arctalan hatalom

„A kitakarási kötelezettség ellen érvelő jogászok általában a közhatalom-gyakorlás nyilvánosságának követelményéből indulnak ki. Ez azt jelenti, hogy az állampolgárok felhatalmazásából, az ő javukra és az ő költségükön eljáró tisztségviselőknek megismerhető és ezáltal ellenőrizhető munkát kell végezniük. Ezt a véleményt osztja az Alkotmánybíróság és a strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bírósága is: mindkét bíróság következetesen képviseli azt a nézetet, miszerint a közhatalom gyakorlóinak szűkebb a magánszférájuk, mint az átlagembernek, sőt bizonyos szempontból még a közszereplőknél is többet kell tűrniük.

Természetesen előfordulhat, hogy az egyes médiumok visszaélésszerűen használják fel a közhatalom gyakorlóinak képmását – elég a kuruc.info személyesadat-megosztási gyakorlatára gondolni –, de a főszabálynak a szabad képmásközlésnek kell lennie. Ha ugyanis korlátokba ütközik a tudósítás, a sajtó nem képes betölteni egyik legalapvetőbb feladatát, a hatalom gyakorlásának ellenőrzését. Az ellenőrző funkció nem merül ki abban, hogy a sajtó a jogszerűtlen rendőri fellépésről tudósítson, hanem folyamatos be kell tudnia számolni arról, hogyan járnak el a közhatalom gyakorlói mindennapi munkájuk során. A nyilvánosság a legerősebb fék, ami egy hatalom birtokában lévő embert visszafoghat. Nem az eseti, a súlyos jogtalanságot feltáró nyilvánosság alapozza meg a demokráciát, hanem az állandó és következetes szabad tudósítás.”