Szabadságharc? - Ez várhat ránk, ha nincs IMF-megállapodás

„Lengyelországnak már korábban sikerült megállapodásra jutni a Nemzetközi Valutaalappal, mégpedig a Magyarország számára egyelőre aligha elérhető rugalmas hitelkeret (FCL) formájában.
Márpedig ha a két ország makrogazdasági fundamentumait vetjük össze, akkor a megítélésben mutatkozó feltűnő különbséget nem tudjuk magyarázni – itt másról, a gazdasági szereplők közötti bizalmi viszonyokról van szó.

Nem csupán a külső szereplők részéről: a magyar gazdaság növekedési szempontból leggyengébb teljesítményt nyújtó ágazatai éppen azok, amelyek alapvetően a belső keresleti folyamatok alakulásától függnek. Az építőipar mélyrepülése lassan a rendszerváltás körüli évek gödrére emlékeztet, de a pénzügyi szektor, sőt a szolgáltatási ágazat együttesen is folyamatosan recesszióban van. Az, hogy a kedvező export-versenyképesség mellett a beruházási aktivitás is egyre meredekebb lejtőre került az év során, egyértelműen mutatja: a gazdaság szereplői továbbra is tartanak a jövőtől, emiatt a korábban tervezett invesztíciókat halasztják. A mai magyar növekedési csapdából a kilábalás immár döntően a bizalmi viszonyok konszolidációján múlik: ha sikerül kompromisszumot találni a gazdaságpolitikai vezetésnek a Nemzetközi Valutaalappal, ennek részeként pedig cseppet sem mellékesen az Európai Uniót reprezentáló szervezetekkel, akkor igen gyorsan csökkenhet hazánk ma kiugró országkockázati prémiuma, és javulhatnak a növekedési kilátásaink. Ellenkező esetben viszont elhúzódó, mély recesszióval kell számolnunk.”