Hiába van súlyos gazdasági helyzetben Tunézia, mégsem fogadta el a Valutaalap szokásos gyámkodását. Nem hajlandó további megszorító intézkedéseket hozni, inkább lázasan keresi azokat a nemzetközi partnereket, amelyek valódi segítséget tudnak nyújtani.
Kerekes György, a Makronóm Intézet alapítójának írása.
A világ újrapolarizációja nem azt jelenti, hogy a globalizáció iránya megfordul, hanem azt, hogy új, regionális hatalmi-gazdasági tömbök erősödnek meg, amelyek egymás közötti viszonyrendszere fogja meghatározni a következő évek geo- és gazdaságpolitikáját. Európa számára az egyik legfontosabb ilyen tömb a Magreb-országok, azaz Észak-Afrika arab államai, amelyek kultúrájukban nemcsak a muszlim, hanem a mediterrán (római, görög, illetve a későbbi gyarmatosítók miatt francia és olasz) hagyomány vonásait is hordozzák.
Ezek az országok Európa számára fontos árubeszállítók, például mezőgazdasági termékek, műtrágyagyártás, kiszervezett iparcikkek előállítása tekintetében. Emellett Fekete-Afrika felől a migrációs hullámot is képesek tompítani, az európai cégek termékeinek pedig ígéretes piacot kínálnak. Az arab tavasz eseményei 12 évvel ezelőtt megrengették a régió politikai struktúráit, de úgy tűnik, a legtöbb ország kezdi megtalálni a saját útját és erejét.
Tunézia az egyik legérdekesebb állam a régióban, amely mostanában azzal került be a hírekbe, hogy nemrég visszautasította a Nemzetközi Valutaalap (IMF) harmadik 1,9 milliárd dolláros segélycsomagját. A Foreign Policy amerikai folyóirat elemzése szerint a törékeny gazdaságú észak-afrikai ország jól tette, hogy nem kért az újabb csomagból. Ettől még a jelenleg rendeletekkel kormányzó Kaisz Szaíd elnöknek – aki 2021-ben vértelen puccsal jutott hatalomra – számos kihívással kell megküzdenie, hogy egyenesben tartsa országát.
Az arab tavasz eseményei különösen a szegényebb rétegeknek hoztak nehézségeket, a munkanélküliség és az infláció is megugrott. Tunézia külkereskedelmi mérlege 2018-ra rekordnegatívumot mutatott. Az IMF már kétszer juttatott Tunéziának mentőcsomagot, 2013-ban és 2016-ban, de ezeknek a gazdaságra nem volt érdemi pozitív hatásuk. Az idei évre ismét növekvő inflációval fordult rá az ország, a februári 10,4 százalék volt a legmagasabb érték 1984 óta. A focus-economics.com oldal elemzői szerint azonban az év végére enyhülhet a pénzromlás üteme, amelyhez a tervezett szociális segély reformja is hozzájárul. Jelenleg a lakosság nagy része az állami üzemanyag- és élelmiszer-juttatásoktól függ.
Az IMF – régi receptjéhez hűen – a pénzügyi segítség fejében ezek megszüntetését követelte. Ennek a kísérlete is hatalmas tiltakozásokat és sztrájkokat váltott ki 1978-ban és 1983-ban is. Ráadásul a segélyek megszüntetése tovább mélyítené a szakadékot a szegények és módosabbak, valamint a gazdagabb partvidéken lakók és a belső, sivatagi részen élők között. Ez ellehetetlenítené az amúgy is gyenge gazdasági növekedést, 2022 utolsó negyedévében éves alapon a focus-economics 1,6 százalékos gyarapodást rögzített.
Amúgy is jellemző az ország gazdaságára, hogy nemcsak a turizmus, hanem az ipar is a tengerparti városokban (Tunisz, Szúsza, Szfaksz) összpontosul. Egy német elemzés éppen azt mutatta ki, hogy a tunéziai segélyezési rendszer meglehetősen igazságos és kiegyenlített. Egy helyi gazdaságkutató szervezet, az Al Bavsala azt javasolja, hogy
főleg, mert Ukrajna, még ha most éppen képes is szállítani, 50 százalékos előlegfizetést kér. Ezt pedig nehezen bírja el a tunéziai költségvetés. A mezőgazdaság átalakításához a Foreign Policy elemzője az IMF helyett más nemzetközi finanszírozási intézmény igénybevételét javasolja: a Világbank és az Európai Befektetési Bank beruházási hiteleit is tudná Tunézia erre a célra fordítani.
A magyar külgazdasági stratégiában az észak-afrikai régió is szerepel mint ígéretes piac. Éppen az agrártechnológia lehet az egyik potenciális együttműködési terület, például a vetőmageladás vagy a mezőgazdasági gépek szállítása. Tunéziában van a magyar cégeknek múltja (a nemzeti futballstadiont is magyarok építették), a jelenben is jól elérhető piac. A fő nehézség a finanszírozás, de erre az Exim kínálhat célzott termékeket, vevőhitelt a tunéziai partnereknek. A multipoláris, tömbösödő világban azt a stratégiát követhetjük, hogy a regionális tömbök mindegyikével megpróbálunk kereskedni és kölcsönös előnyökön alapuló jó viszonyt kialakítani.
A BRICS kölcsöne felválthatja a Valutaalapot?
Több hónapos tárgyalás után a közelmúltban kudarcba fulladtak azok az egyeztetések, amelyek arról folytak, hogy Tunéziának milyen feltételekkel biztosít kölcsönt a Nemzetközi Valutaalap. Kaid Szaíd, az észak-afrikai ország elnöke a Business News helyi internetes lapnak megerősítette, hogy nem a Valutaalap, hanem ő állt fel a tárgyalóasztaltól. A karthágói palota urának nem ez az első kevésbé diplomatikus lépése. Márciusban, amikor nagy vihart kavart döntése nyomán elkezdték hazatoloncolni az illegális afrikai menekülteket, Tunisszal a Világbank is megszakította a tárgyalásokat. Aztán Kaid Szaíd visszakozott, így legalább ezek az egyezetések jelenleg is zajlanak.
Valahonnan pénzt kell találni, hogy Tunézia finanszírozni tudja egyre súlyosabb pénzügyi helyzetét. Ha a hagyományos partnerek – az Európai Unió és az Egyesült Államok, különböző elfogadhatatlan politikai követelések miatt – vonakodnak segítséget nyújtani Tunisznak, akkor máshol kell próbálkoznia. Így merült fel a BRICS, a formálódó gazdasági együttműködés, amelynek jelenleg tagja Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika. Tunéziának mindig is rokonszenves volt az a törekvésük, hogy gazdaságukat, amennyire csak lehet, függetlenítsék a világban eddig uralkodó befolyásoktól. Ma is álmai között szerepel, hogy az ország is bebocsátást nyer ebbe az alakuló klubba.
Együttesen a BRICS-államok a világ nemzeti jövedelmének 28 százalékát adják. Ez már olyan súly, amelyre tekintettel kell lenni a nemzetközi gazdasági életben. De hogy a BRICS politikailag közös álláspontot képviseljen, arra még várni kell. A gazdasági együttműködés is gyerekcipőben jár, csakúgy mint a pénzügyi kapcsolatok, ezt időnként helyettesítik politikai állásfoglalással – így jellemezte a szervezetet az Économiste Maghrébin tunéziai honlap. A Business News még ennél is tovább ment: „A BRICS nem más, mint Kína politikai próbálkozása, hogy ezzel növelje befolyását, és ellensúlyt teremtsen az Egyesült Államoknak. E törekvésében a politikailag és diplomáciailag elszigetelődött Oroszországban pedig hű társra lelt.”
Az, hogy Kína közvetlen költségvetési segítséget adjon Tunéziának, légből kapott gondolat. Tudomásul kell vennie Tunisznak, hogy nem fogják odaengedni a nagyok asztalához, ezért el kellene vetni azt a hamis reményt, amelyet az észak-afrikai országban most a BRICS-hez fűznek – fogalmazott az internetes újság. „Tunézia exportjának 70 százaléka az Európai Unióba irányul. Rendezni vagy akár új alapokra kell helyezni a viszonyt Brüsszellel” – érvelt a Business News, amely szerint le kell számolni az ilyen fantazmagóriákkal.
Címlapfotó:123rf.com
Miután az új migrációs paktummal eldöntötték a bevándorlás EU-n belüli szabályozását, most a bevándorlás külső tényezőit szeretnék kezelni - a júliustól kezdődő magyar EU-elnökség egyik fókusza lenne ez.
Elkezdődött csütörtökön a Tatabányán rendezett férfi olimpiai selejtező. A magyar válogatott első ellenfele Tunézia volt.
Hazai pályán, Tatabányán szerepel a héten az olimpiai kvalifikációs tornán Chema Rodriguez csapata, a szövetségi kapitány elárulta, mi lesz sorsdöntő.
A Migrációkutató Intézet legújabb elemzése szerint 2023-ban az öt fő migrációs útvonal közül a közép-mediterránon érkeztek legtöbben Európába, több mint 150 ezren.
Több mint egy évtized telt el az arab tavasz kirobbanása óta. A Közel-Kelet és Észak-Afrika problémái nem az arab tavasszal kezdődtek, de az eseménysor hozzájárult a jelenlegi instabil helyzethez.
Egy pince födéme nem bírta a 3,5 tonnás súlyt a VII. Kerületben.
Munkahelye elvesztését kockáztatja, aki a táppénzzel csal.
