Kína „nagy vezető” hatalmát senki sem tudja megingatni

Az utóbbi három évtizedben sohasem fordult elő az a helyzet, hogy Kína gazdasági növekedése elmarad Ázsia átlagos mutatójától. Peking emberemlékezet óta, pontosabban a ‘90-es évektől kezdve mindig kenterbe verte a környező országokat, éves nemzeti jövedelme nemegyszer meghaladta a tíz százalékot. Most meg az 

– tette fel a kérdést a Hong Kong Economic Times angol nyelvű napilap. Ez az adat látott napvilágot az Ázsiai Fejlesztési Bank éves jelentésében. 

Bár kudarcról nincs szó, de azért a pártvezetésnek mindenesetre elég kínos ezekkel az idei számokkal kiállni az 1921-ben alapított párt XX. kongresszusán a nem kevesebb mint 95 millió párttag által választott 2296 küldött elé. Ők eddig egészen máshoz voltak hozzászokva, ha gazdasági sikerről kellett beszámolót hallgatniuk: dicsőség, győzelem, a vörös zászlók szárnyalása. 

Az idén is öt százalékon felüli eredményt vártak, különösen ahhoz képest, hogy a múlt év kiemelkedően sikerült, Kína nemzeti jövedelme tavaly nyolc százalékkal növekedett. Ehhez képest a pártvezetők magánbeszélgetéseken elmondják: örülni kell annak, hogy az idei fejlődés egyáltalán pozitív számokat mutat.

Két kézzel fogott rizseskosár

Az idén Kínában is történelmi aszály pusztított. Olyan meleg volt, hogy a déli területeken még éjjel sem süllyedt le a hőmérséklet 35 fok alá. Volt úgy, hogy a Jangce folyó medrén száraz lábbal lehetett átkelni. Képzelhetjük, hogy milyen termésátlagok születtek…

Hszi Csin-ping ezt üzente a földeken dolgozóknak: „Két kézzel, keményen fogjátok a rizseskosarakat!” Nyilván ez utalás a parasztok felbecsülhetetlen értékű munkájára, amely a kommunista párt hatalmának megőrzésében is jelentős tényező. Pekingben két nappal a kongresszus előtt volt egy kisebb tüntetés, ahol a koronavírus ellen hozott szigorú rendszabályok ellen tiltakozott és élelmet követelt 

A Foreign Affairs amerikai szakfolyóirat egyik nyár eleji száma arra figyelmeztetett, hogy Kínában évtizedek óta – a termésátlagok növelése érdekében – sokkal több vizet vesznek ki a folyókból, mint azt a természet vissza tudná pótolni. Részben ez állhat az egyre sűrűbben előforduló aszályok mögött, ami távlatilag beláthatatlan következménnyel jár. A párt éppen ezt próbálja elkerülni, az éhínséget, amit a jelenlegi tevékenységével, a hozzá nem értő vízgazdálkodással okoz. A pártkongresszuson valószínűleg nem esik szó ezekről a súlyos, a jövőt veszélyeztető hibákról – legalábbis nyilvánosan biztosan nem. 

Mi az a Dinamikus zéró Covid?

A „zéró Covid” politikát felszólalásában néhány küldött biztosan érinteni fogja. A KKP szervezőképességének és a lakosság kitartásának dicsőítése mindenképpen szóra érdemes téma. Kínában még egy hónapja is 33 nagyvárosban 65 millió ember volt érintett a betegség elleni lezárások valamilyen formájában. A 69 éves Hszi Csin-ping államfő és pártvezető foggal-körömmel ragaszkodik a „zéró Covid” politikájához – amely mára „dinamikus zéró Coviddá” alakult át. Azaz ahhoz, hogy tesztekkel és fokozott karanténnal kell útját állni a koronavírus-járvány terjedésének.

Ha egy több tízmilliós városban fedeznek fel gyanús eseteket, akkor ezeket az intézkedéseket ott vezetik be, mégpedig engedetlenséget nem tűrő, jól ismert kínai szigorral.

Ha valahol egy városban elrendelik a lakosság otthon tartózkodását, akkor fegyveres rendőrök járőröznek az utakon, a tömegközlekedésben, és elkérik az engedélyt még a közterületen tartózkodáshoz is. A maszkviselés szabályait mindenki betartja, és ha kell, akkor háromnaponta tízmilliókat tesztelnek. Egy-egy így lezárt városba beutazni, illetve azt elhagyni lehetetlen. 

Vannak olyan körzetek, ahol vásárolni sem lehet kimenni, őket ellátják élelmiszerrel. A nyáron lezárt helynek számított a 30 milliós Sanghaj, a 22 milliós Dzsinjong vagy a 13 milliós Szecsuán. Ezekben a megapoliszokban előfordultak kisebb megmozdulások, amelyeken a lakosság egy csoportja kifejezte elégedetlenségét a helyenként kialakuló élelmiszerhiány és romló kórházi ellátás miatt.

Mi az ára a szabadságnak?

Vajon igaza van-e a kínai politikának akkor, amikor drákói szigorral alkalmazza a különböző fokú karantént, a lakosság elzárását saját otthonában? Ha a számokat nézzük, kétségtelenül. A világban közel 630 millió ember fertőződött meg koronavírussal, közülük több mint hat és fél millió halt meg eddig. Kínában a hivatalos adatok szerint a halálos áldozatok száma ötezer alatt van. Vajon mi a jobb: eltűrni akár többhetes bezártságot, vagy szabadon mozogni azzal a tudattal: lehet, hogy soha többé nem találkozhatunk rokonainkkal, barátainkkal, szeretteinkkel? 

Mi az ára a fokozott szabadságnak? Egyrészt a halálos áldozatok, a negyedannyi lakosságú Egyesült Államokban már májusban túllépték az egymillió áldozatot! Másrészt még egy olyan nagy országban is, mint Kína, az ilyen lezárások rendkívül komoly gazdasági következményekkel járnak. 

Ha csupán azt nézzük, hogy az utóbbi időszakban a fentebb említett 33 nagyváros lakossága bizonyos ideig kiesik a munkából. A gyárleállások olyan logisztikai gondokat okoznak, amelyeket jó, ha hónapok alatt tudnak orvosolni. 

A kínai interneten továbbá attól is rettegnek az otthon ülők, hogy a karantén miatt elvesztik az állásukat. 

A politikai vezetők döntése az, hogy milyen egészségpolitika mellett teszik le a garast. A lakosság, amely kezdetben példás nyugalommal viselte a megpróbáltatásokat, már egyre türelmetlenebb. Épp ezért a kongresszustól azt várják, hogy lazítson a „dinamikus zéró Covid” politikán. 

Jeges szelek fújnak Kínában is

Aki azt hiszi, hogy a kínai gazdaságot elkerülik a világban meghatározó folyamatok, például a körülöttünk ólálkodó recesszió, az nagyot téved. A kínai elektronikai óriásnak, a Huawei alapítójának, Zsen Cseng-fejnek ez a borúlátó véleménye. A kínai gazdaságban éppúgy tapasztalható a félelem a jövőtől, mint a világ többi részén – szögezte le Zsen egy, a cégének írt internetes leiratban. 

és ez szerinte nemcsak a Huaweit éri el, hanem az egész kínai tőzsdét. A cél a túlélés, adta ki a jelszót a Huawei-vezér. Mire alapozza ezt a figyelmeztetését? A nagy kínai technológiai vállalatok (Alibaba, Tencent, JD.com, iOiyi) ez év elejétől 10-30 százalékos elbocsátásokat hajtottak végre. A koronavírus elleni bezárkózás sem segítette ezt az ágazatot. Az év első felében a sanghaji karantén, amely város a kínai ipar fellegvára, még egy lapáttal rátett a kedvezőtlen folyamatokra. 

A tanulság az önállóság

Zsen szerint az amerikai-kínai gazdasági szembenállásról sem jönnek szívderítő hírek. A jelenlegi helyzet még rosszabb, mint bármikor Donald Trump elnöksége alatt. A Tajvan körüli feszültség fokozódott, és itt van a Biden-csomag, amely 280 milliárd dollárral segíti az amerikai tudományos szektort – a mesterséges intelligencia, a robotipar, kvantumszámítógépek –, valamint a chipgyártást. Washington, Tajvan, Japán és Dél-Korea összefogása a chipgyártásban egyértelműen arra irányul, hogy Pekinget kirekesszék a fejlett technológiák gyártásához kötődő kereskedelmi láncból. Ha lesz recesszió, márpedig minden jel arra mutat, hogy lesz – jelentette ki a Huawei alapítója –, az nem kerülheti el Kínát.

És akkor még nem is beszéltünk a 2008-as pénzügyi világválság kiváltó okaként ismert amerikai ingatlanlufi 2022-es „kínai változatáról”, amelynek kipukkanását talán a drákói állami intézkedések sem tudják majd megakadályozni. 

A bajok már olyannyira rendszerszintűek, hogy a kínai bankrendszer is gondban van.

Ebben eddig mesterien taktikázik Hszi Csin-ping. Az senki előtt nem kétséges, hogy a Nyugat-ellenes érzelmei Putyin orosz elnökhöz kötik. Ebben maradéktalan az egyetértés. Moszkva viszont csalódottan rögzítette azt, hogy legutóbbi találkozójukon, Szamarkandban Putyin nem kapott Hszi Csin-pingtől egy kitöltetlen csekket, magyarán felhatalmazást arra, hogy bármit megtehet. 

A Nyugat-ellenes együttműködés él, erre mindkét fél nagy hangsúlyt helyez, de ez még nem szövetség, különösen nem katonai, amikor a másik célja az enyém is. Viszont Peking már megpróbál tanulni az orosz offenzívából. Az első tanulság, amelyet levont, az a Nyugatnak a támadásra adott összehangolt válasza. A kínai vezetés kitűzte a célt: fel kell gyorsítani a törekvést a számára létfontosságú iparágakban az önellátásra. Melyek ezek? Az energetika, a technológiai szektor és az élelmezés. Ezek nyilván nagy hangsúlyt kapnak a vasárnap kezdődő pártkongresszuson. 

Személyi kultusz, hatalomkoncentráció

Abban a világsajtó egyetért, hogy az ország élén Hszi Csin-ping tovább erősíti hatalmát. Ez pedig a nyugati média szerint egyet jelent a Kínai Kommunista Párt befolyásának további kiterjesztésével, a társadalom ellenőrzésének fokozásával, a nacionalista törekvésekkel és az egy kézben lévő uralom erősödésével.

Nem tudni, erre gondoltak-e a nyugati újságírók, de volt közülük, aki puccsról cikkezett. Ennek semmi nyoma. Ellenben nagy valószínűséggel megszavazzák Hszi Csin-pingnek a „nagy vezető” megszólítást, amelyet eddig csak Mao Ce-tung birtokolt. Hszi ezentúl csak Mao nagyságával lesz mérhető.

(Fotó: 123RF)