A Magyarországon is aktívan jelen lévő uniós energetikai innovációkért felelős szervezet és befektetési ügynökség, az EIT Innoenergy a minap Lisszabonban tartotta 150 innovatív céggel és 1200 résztvevővel fémjelzett éves kiállítását és konferenciáját. Az egyik kulcs előadóval, a NASA pár éve nyugalmazott űrhajósával, Ronald J. Garannal készített exkluzív interjút a Makronóm.
Inspiráló, háromnegyed órás előadást tartott az előttünk álló, globális, illetve ahogy Ön nevezte, planetáris kihívásokról. Egykori űrhajósként, környezetvédő projektek résztvevőjeként milyen esélyt lát arra, hogy az újra erősen konfliktusos emberiség például a karbonkibocsátás dinamikus növekedésének problémájával megbirkózik?
Én úgy közelíteném, új fordítanám meg a kérdést, hogy mikor fogja a fosszilis forrásokból származó, természetesen őrült, exponenciális ütemben növekvő energiatermelést lehagyni a megújuló energiatermelés. A friss adatok szerint a szél és a napenergia termelése a bolygó egészén csak most haladta meg a 10 százalékot, és évről-évre tíz százalékkal nő. Ez persze nagyon kevés. Fontos azonban, hogy nem kizárólag a termelés módja a kérdés, hanem a termelés üvegházhatású gázokat kibocsátó lábnyoma. Azaz a fosszilis termelés lábnyomát is szükséges csökkenteni.
Mégis, hogyan lehetséges ez olyan mértékben, hogy valóban kevesebb negatív hatást gyakoroljunk a bolygónk ökoszisztémájára?
Szerintem erre csak egyetlen mód van: sokkal nyereségesebbé tesszük az energiatermelés- és felhasználás karbonsemleges módjait. Ez pedig leginkább úgy valósítható meg, hogyha a következő pár évben a technológia még jobban megnöveli a megújuló energiatermelés hatékonyságát. Magyarán például a napenergia termelése és annak tárolása még a mainál is sokkal-sokkal olcsóbb, gazdaságosabb lesz. Ez kell ahhoz, hogy érdemben csökkentsük, majd kivezessük a fosszilis energiahordozókat mind a termelésből, mind például a szállításból.
Ehhez mire lenne most szükség?
Ebben első körben a gazdaságpolitikai ösztönzők, klímamegállapodások, államközi egyezmények szükségesek. De ezek valójában – ahogy Ön is említette – valójában csak a jéghegy csúcsát jelentik.
Olyan, amely extrém módon hatékony, miközben nem is túl drága.
Olyasmire gondol, mint például a fúziós energia?
Igen, ez óriási áttörés lehetne.
Értem, de ennek megvalósulása még legalább 10-15 év, ha egyáltalán működhet. Van ennyi időnk?
Itt kapcsolódik a kérdéshez az űrkutatás is. A NASA célul tűzte ki a visszatérést a Holdra. Ugyanakkor jól működő fúziós reaktor nélkül nincsen sok esélyünk arra, hogy biztonságos, állandó bázist hozzunk létre a holdon. A Nemzetközi Űrállomáson, ahol én is hónapokig dolgoztam, a kutatási program részét képezik a fúziós energetikai kutatások is. Azt nem tudom megmondani, hogy ezek mikor érhetnek be, de azt tudom, hogy az űrkutatás nélkül sokkal lassabban érhetünk célt.
Mire alapozza ezt az optimizmust? A hatvanas években nyilván jobban hatott az űrtechnikai innováció a mindennapi életre, nem?
Nem, éppen ellenkezőleg. Akkoriban, amikor én 8 évesen a Holdra-szállást bámultam a képernyőn, és eldöntöttem, hogy űrhajós leszek, csak nagyon lassan szivárogtak le a mindennapokba a kutatási eredmények, például a számítástechnika elterjedéséhez is évtizedek kellettek. Gondoljon csak bele, hogy nem csak érzékeny szenzorok, GPS, korrózióvédelem, inzulinpumpa vagy házi víztisztító nem lenne űrkutatás nélkül, de például meggyőződésem, hogy a napelem technológia sem fejlődött volna ilyen sebességgel, ilyen magas szintre. De természetesen a Nemzetközi Űrállomáson többek között akkumulátor technológiák tökéletesítéséhez szükséges kutatásokat is végeztünk már korábban és most is.
Az űrutazás még ma sem mindennapi, de olyan magáncégek, mint a Blue Origin, a Virgin Galactic vagy a SpaceX egyre több átlagembernek teszik lehetővé, hogy átéljék azt a szemléletformáló élményt, amiben Önnek is része lehetett. Hogyan változik manapság az űripar?
Ahhoz hasonlítanám, mint ami a repülésben történt körülbelül egy évszázada, az első világháború után. Addig a repülés pár őrült-zseni mérnök és a katonaság privilégiuma volt, de az 1920-as 30-as évektől fokozatosan elérhetővé vált egy jóval szélesebb kör számára. Voltak persze benne olyan zsákutcák, mint a léghajó, ám a hajók és a vonatok mellett hamar megtalálta a helyét a polgári repülés.
A NASA az utóbbi hónapokban sokat küszködik az Artemis Programmal, amely az Apollo program mintájára hirdette meg az Ön által is említett visszatérést a Holdra, de hatalmas csúszásban van. Nem lehet, hogy jobbak lesznek ebben a magáncégek?
Ahogyan az előadásomban is kiemeltem, az együttműködés mindennél fontosabb, hiszen az űr – mint köztudott – kemény terep. Továbbá biztosan ismeri a mondást: „hát, ez nem rakétatudomány” – de ki kell ábrándítsam Önt és azokat, akik gyors és látványos eredményekre számítanak: ez bizony éppen hogy rakétatudomány... De szerencsére ezt a NASA is felismerte, így dollármilliárdokkal támogatja a gyorsan fejlesztő agilis cégeket, sőt versenyezteti is őket.
Egy gondolat erejéig kanyarodjunk még vissza az energetikához. Mit szólnak majd a végletesebben gondolkodó környezetvédők az évi sok száz, akár sok ezer rakétaindításhoz?
Amennyiben az űrutazás valóban tömeges, legalábbis a mainál sokkal gyakoribb lesz, mondjuk 10-15 éves távlatban, addigra a rakétatechnológiáknak is hatékonyabbá, kevéssé szennyezővé kell válnia. Ez, amíg évi néhány kilövés történt, valóban nem volt kiemelt szempont. Szerencsére a rakétafejlesztések iránya erre is figyelemmel van. Már csak azért is, mert lehetséges, hogy egy-két évtized múlva a Föld távolabbi pontjait rakéta-repülők kötik majd össze. De addig még sok dolgunk lesz itt a Földön, főképpen a fenntarthatóság és az együttműködés terén.
Ronald John Garan Jr.
Oroszországnak ki kell vonulnia a megszállt területekről, és mindent meg kell tennünk azért, hogy Ukrajna a nyugati országok családjában maradjon – mondja Mateusz Morawiecki. A volt lengyel kormányfő az orosz–ukrán háború mellett uniós zsarolásról és a júniusi EP-választás tétjéről is beszélt exkluzív interjúnkban.
Önkritikusan nyilatkozott a Liverpool FC magyar középpályása, aki azt is elárulta, kitől, kiktől fogadja el a kritikákat. Összehasonlította a német és az angol labdarúgó-bajnokságot, s még arról is beszélt, mit várnak el tőle.
David Cornstein szerint a magyar miniszterelnök „egy olyan ember, aki hisz abban, ami mellett kiáll, és meg is valósítja”.
A 2025-2027-es időszakra az S&P Global Ratings azzal számol, hogy a magyar gazdaság 2,8 százalékos reálnövekedést ér el éves átlagban – értékelte a Makronóm Intézet elemzője a péntek esti döntést.
A KSH friss adatai szerint a 30 év alattiak, valamint az 55 év felettiek körében emelkedett elsősorban az aktivitás az utóbbi időszakban – derül ki a Makronóm Intézet elemzőjének értékeléséből. A munkanélküliség továbbra is alacsony, főleg nemzetközi, uniós összehasonlításban.
A Budapest Honvéd korábbi tulajdonosa nyilatkozott akadémistákról, a légióskérdésről, az NB I létszámáról és Marco Rossiról is.
A motorost kórházba szállították.
A sorosista politológus fél, hogy „Orbán Magyarországa a vesztes Oroszország utolsó európai csatlósa lesz”.
