Nem csak Pakisztán pénzügyi forrásai apadtak el: vízválság sújtja az országot

Osama Rizvi a The Diplomat hasábjain azt elemzi, hogy a média tele van pakisztáni pénzügyi válságról szóló történetekkel. Indokolatlan és megalapozatlan párhuzamot vonnak Srí Lankával. Az ország fiskális helyzete hamarosan stabilizálódik (bár nem oldódik meg), miután az IMF felszabadítja a 900 millió dolláros újabb részletet. Ugyanakkor Pakisztán társadalmi-gazdasági és politikai körülményeit számos más probléma veszélyezteti.

Ezek közül a legsürgetőbb az akut vízválság. Ez a válság nemcsak a pakisztáni mezőgazdasági szektort érinti, amely a pakisztáni GDP 23 százalékát adja, és a munkaerő 42 százalékát foglalkoztatja, hanem veszélyezteti az energia- és élelmezésbiztonságot, így megjelenik a nemzetbiztonságot fenyegető egzisztenciális fenyegetés formájában is.

A Pakisztáni Fejlesztési Gazdaságtudományi Intézet (PIDE) által közzétett „Vízválság Pakisztánban : Megnyilvánulások, okok és az előrelépés” című, közelmúltbeli jelentés statisztikákkal világít rá a probléma súlyosságára.

mivel az ország a rendelkezésre álló víz egyharmadát elpazarolja. Az ország lakosságának több mint 80 százaléka „súlyos vízhiánnyal” küzd. Pakisztánban az egy lakosra jutó vízkészlet az 1962-es 5229 köbméterről 2017-re mindössze 1187 köbméterre esett vissza.

A probléma súlyosságát jelző egyik mutató a vízkivételi arány, amely a forrásból (felszíni vagy felszín alatti vízből) kivett víz mennyiségeként határozható meg. Megjegyzendő, hogy ez különbözik a vízfogyasztástól, amely a kivett víznek azt a részét jelenti, amely a fogyasztás során véglegesen elveszett (elpárolgott, növények vagy emberek által felhasznált stb.). A vízkivétel és a vízkészlet aránya tekintetében Pakisztán a 160. helyen áll, amivel mindössze 18 országot előz meg. Ráadásul az ország a szennyvíznek mindössze 1 százalékát kezeli, ami az egyik legalacsonyabb arány a világon. Pakisztánban a víz mintegy 40 százaléka a kiömlés, a szivárgás, az oldalsó szivárgás és a partvágások miatt vész el, valamint a partok szabálytalan vonalvezetése miatt.

A vízválság az ország gazdaságának legnagyobb szektorát veszélyezteti. A vízhiányon és az aszályon kívül más problémák is érintik a pakisztáni növényeket, mint például az árvizek és a sótartalom, amelyek a mezőgazdasági szektor termelésének 60 százalékáért is felelősek lehetnek. A becslések szerint 2025-re körülbelül 70 millió tonna élelmiszerhiány várható.

Osama Rizvi a növekvő vízhiány általános problémájával együtt az országot fenyegető egzisztenciális veszélyre is felhívja a figyelmet. A növények termelékenységét befolyásolja a víz elérhetősége. Ez hatással lesz a gyapotra is, amely kulcsfontosságú szerepet játszik az ország iparának vezető ágazatában, a textiliparban. A cukor egy másik olyan növény, amely nagyobb mennyiségű vizet igényel, akárcsak a búza.

Egy pakisztáni vezető védelmi elemző és a pakisztáni vízgazdálkodás szakértője szerint a súlyos vízválságot Pakisztán az éghajlatváltozás, az egymást követő kormányok apátiája a minden szinten növekvő vízhiánnyal szemben, valamint a tervezés hiánya okozza. „Az ország elérte azt a szakaszt, amikor látható, hogy vízgazdálkodási rendszere rossz irányba fejlődik” – érvelt, hozzátéve: „ahelyett, hogy javulna, a válság egyre rosszabbodik”.

Az ENSZ jelentése szerint Pakisztán lakossága 2050-re várhatóan meghaladja a 380 millió főt. 2025-re Pakisztánban a víz iránti kereslet várhatóan eléri a 338 milliárd köbmétert, szemben a 236 milliárd köbméteres vízellátással.

A probléma az, hogy a politikai döntéshozókat, a médiát és a közvéleményt az zavarja a legkevésbé, amit Oszama Rizvi Pakisztán nemzetbiztonságát fenyegető veszélyeként írt le. Nem kell semmilyen számítógépes modell, algoritmus vagy terjedelmes kutatási tanulmány ahhoz, hogy belássuk, amennyiben a vízválságot nem kezelik proaktív módon, az akár a tartományok közötti konfliktushoz is vezethet, ami szétszakíthatja a társadalmi kohézió szövetét, tovább gyengítve Pakisztánt belülről. Pakisztánnak vízügyi veszélyhelyzetet kell bevezetnie, és nemzetközi és nemzeti szinten is fel kell lépnie a válság megoldására, mielőtt túl késő lenne.