A háborús veszélyhelyzet kihirdetését követően a kabinet első döntései között szerepelt, hogy kiemelkedő nyereséget termelő szektoroktól elvonja az extraprofitot.
Mihálovics Zoltán, a Makronóm Intézet szakértőjének írása a Makronómon.
A háborús veszélyhelyzet kihirdetését követően a kormány első döntései között szerepelt, hogy a kiemelkedő nyereséget termelő szektoroktól – bankszektor, tranzakciós illeték, biztosító szektor, telekommunikációs-szektor, energiaszektor, alapanyaggyártók, logisztika, gyógyszerforgalmazói-szektor, reklámadó, kiskereskedelem, légitársaságok – elvonja az extraprofitot. A kormány döntését egyrészt a költségvetési egyensúly fenntartása, másrészt az infláció leszorítása, végül pedig a közteherviselés kiszélesítése indokolta. Az extraprofit megadóztatásából a kormány nagyságrendileg 900 milliárd forintos befolyt összegre számít. Sokan meglepődve álltak a döntést követően mondván, extraprofit nem is létezik, továbbá az a kérdés is felmerült, hogy ki jogosult eldönteni, hogy mi számít extraprofitnak. Ugyanakkor a közgazdaságtan jóideje ismeri az extraprofit fogalmát, amit fémjelez, hogy a történelemben már volt példa számos hasonló különadóra.
A napokban a hazai sajtó több prominens tagja hangoztatta azt a véleményt, amely szerint nem létezik és így a közgazdaságtan sem ismerheti az extraprofit fogalmát. Napjainkban számos nyugat-európai országban is ismeretes a „windfall-tax”, mint a közteherviselés egyik legitim formája. Ha a mostani magyar esettől kicsit eltávolodunk, és általánosságban beszélünk az extraprofit elvonásáról, akkor azt mondhatjuk, hogy ez egy bevett cselekvés szerte a nyugati világban arra az esetre, mikor váratlan profitot eredményez több nagyvállalat tevékenysége a piaci körülmények miatt.
Ez közel sem mondható populista intézkedésnek, hiszen a költségvetési racionalitás is ott áll az extraprofit megadóztatása mögött.
Ez a piaci tökéletlenség jelenleg abban vált kézzelfoghatóvá, hogy a vállalatok be nem tervezett, extra haszna a fogyasztók kárán folyik be, ami indokolttá teszi az állam ilyen fajta közbeavatkozását. A be nem tervezett haszonért ugyanis nem nyújtottak semmit a profitot bezsebelő vállalatok.
Nem is kell annyira visszamenni a történelemben, hiszen a második Orbán-kormány 2010-ben már megadóztatta az extraprofitot, annak ellenére, hogy abban az időben a főbb ellenérvek közé tartozott, hogy az intézkedés hatására a nagy multinacionális vállalatok ki fognak vonulni Magyarországról. Ez az ellenérv, mint kiderült nem állta meg a helyét, hiszen az akkori kormány képes volt normális megállapodást kötni ezekkel a multinacionális vállalatokkal, bevonva őket a közteherviselésbe.
Ha a nemzetközi színteret nézzük, akkor Nagy-Britanniában is volt már korábban példa az extraprofit megadóztatására. Tony Blair munkáspárti kormánya 1997-ben folyamodott ehhez az intézkedéshez a privatizált közművek extranyereségére hivatkozva, ami már az 1997-es brit választási kampány egyik centrális elemeként is szerepelt, hiszen a fő mondanivaló akkor az volt, hogy 18 év konzervatív kormányzás alatt túl alacsony áron privatizálták az állami tulajdonban lévő vagyont. 1997 óta Nagy-Britanniában nem vetettek ki extraprofit adót, de többször előkerült a téma. 2008-ban is egy hasonló tervezet volt az asztalon, amely szerint az energiavállalatoktól vonták volna el a plusz nyereséget. A tervezet mögött akkor az energiaárak növekedése, valamint az olaj és a gázipar környezetkárosító hatása szerepelt.
Habár akkor ezt az intézkedést a Munkáspárt 120 képviselője támogatta, de az ötletet végül elvetették. 2013-ban is felmerült egy ilyen adónak a kivetése az akkori 10 százalékos energiaár emelkedésre hivatkozva, amit John Major akkori konzervatív párti miniszterelnök sürgetett, de az ötletet ismét elvetették.
A közelmúltban is napirendre került a téma. A 2019-es brit választási kampányban a Munkáspártnál szerepelt, amely szerint az olaj- és gáztársaságokra vetnének ki ilyen típusú adót, amit azzal indokoltak, hogy segítené a zöld gazdaságra való átállást, emellett pedig nagyságrendileg 11 milliárd font bevételt jelentene.
A napokban azonban a magyar példát követve Nagy-Britannia szintén az extraprofitot sújtó adót tervez kivetni. Ezt a lépést a brit kormány azzal indokolja, hogy az emelkedő energiaárak miatt az energetikai szektor jelentős mértékben extraprofitot termel, amelyet megadóztatva a nehéz helyzetbe jutott családokat szeretné támogatni a konzervatív vezetésű kabinet. Rishi Sunak brit pénzügyminiszter pedig közölte, hogy ezeknek az energetikai cégeknek az extra nyereségére 25 százalékos adókulccsal vetnek ki adót. Újabban pedig már Németország is követheti a magyar extraprofit adót.
Ha Európán kívüli országokat nézünk, akkor Mongóliában is jellemző volt egy ideig az extraprofit megadóztatása, amit a Mongóliában működő bányavállaltok extranyereségére vetettek ki. 2005-ben kezdetben csupán egy javaslat volt a réz és az arany nyereségének megadóztatására. 2006-ban vezették be, amely így a világ egyik legnagyobb extraprofitadója volt a világon 68 százalékos adókulccsal. Az adó bevezetését az indokolta, hogy a rézbányászati társaságok így belföldön olvasztják meg a rezet, és nem szállítják ki koncentrátumot hiszen, ha Mongóliában olvasztják be, akkor extra adót sem számítottak fel. Ezt 2009-ben helyezték hatályon kívül, majd 2 év alatt fokozatosan megszüntették, amit az tett indokolttá, hogy a külföldi bányavállalatok képesek legyenek beruházni a mongol ásványkincsekbe. Az adó eltörlését egy konkrét réz-arany bányászati projekt – az Oyu Tolgoi bánya létrehozásáról szóló megállapodás – váltotta ki a Góbi-sivatagban. 2011 elejére vált teljesen hatályon kívülivé a rendelkezés, amelyet követően kezdetét vehette a projekt.
A kormány döntése mellett markáns érv az infláció dinamikus növekedése. A hazai sajtóban a Makronóm mutatott rá először, hogy van összefüggés az infláció növekedése és az extraprofit között, hiszen a tavalyi évben a vállalatok megemelték a haszonkulcsot. Így pedig több olyan vállalat van, amelyek az inflációs környezetből képesek voltak profitálni. A magas infláció mögött így nem csak az ellátási láncok töredezettsége áll.
Ha pedig ezeket az extra nyereséget termelő vállalatokat bevonja a kormány a közteherviselésbe, adott az elvi lehetősége az infláció alacsony szinten való stabilizálódásának. Magyarország az Európai Unióban jelenleg középmezőnyben áll az áprilisban mért inflációs ráta tekintetében az Eurostat adatai szerint.
Jól látható, hogy a 9,6 százalékos magyar adat nem kiemelkedő az uniós rangsorban. A legalacsonyabb ráta 5,4 százalék (Franciaország, Málta), a legmagasabb 19,1 százalék (Észtország) volt áprilisban.
A másik érv az extraprofitot termelő vállalatok megadóztatása mellett a költségvetési egyensúly fenntartása. Mintegy 900 milliárd forintos befolyó összeggel számol a kormány, amelyből
A rezsivédelmi alapon belül a tervek szerint nagyságrendileg 400 és 500 milliárd forintba kerülhet a rezsicsökkentés, míg az állami szféra kompenzációja 200-300 milliárd forintba. A 900 milliárd forintos befolyó összegből a kormány 110-120 milliárdot vár a biztosító szektortól, 300 milliárdot az energiaszektortól, plusz 60 milliárdot a kiskereskedelmi szektortól, a jelenleg felfüggesztett reklámadótól 15 milliárdot, az egyéb adóktól pedig mintegy 100 milliárdot várnak.
Ami a telekommunikációs szektort illeti, itt még nincsnek teljesen kidolgozott tervei a kormánynak, viszont az valószínűsíthető, hogy a roaming, a kábeltévé és az internet forgalmára fogják kivetni. A légitársaságokkal kapcsolatban szedett adót hívhatnánk zöld adónak is német, norvég és holland példára, ami utasindulásonként, fejenként 10 eurót jelent. Ami pedig a gyógyszerforgalmazói szektort illeti, azt le kell szögezni, hogy a gyógyszertárakat a kormány nem fogja megadóztatni. Helyette olyan cégeket érint a szabályozás, amelyeknek nincs hazai gyártási kapacitása (Sanofi, Bayer, Hungaropharma, Phoenix).
Habár igaz, hogy a kormány bejelentésével kapcsolatban még sok a bizonytalanság, de az kétségtelen, hogy egy 2010-ben már bevált receptet próbálnak ki. Egy olyan időszakban, mikor külső sokkok sorozata érinti a nemzetgazdaságot, elengedhetetlen a költségvetési egyensúly fenntartása, az infláció leszorítása, és a közteherviselésben való részvétel kiszélesítése.
Borítókép: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán
Ötven bázisponttal, 7,75 százalékra csökkentette a jegybanki alapkamatot a Magyar Nemzeti Bank Monetáris Tanácsa keddi ülésen. A kamatfolyosó két szélét szintén ilyen mértékben mérsékelték. Molnár Dániel, a Makronóm Intézet senior makrogazdasági elemzője kommentálta a döntést.
2025-re a Világbank és a Valutaalap szakértői 3-4 százalékos növekedést várnak, míg európai átlagban csupán 1 százalékot.
„Mikor hajlandók az elinflált ötforintosokat ki-, az ötvenezreseket pedig bevezetni?” – tette fel a kérdést korábban a jegybank elnökének Novák Előd.
Az utóbbi hetek benzinár-emelkedése érdemben csak a jövő hónapban jelenik meg az inflációs mutatóban, de a tavaszi telekommunikációs drágulás már márciusban benne volt a friss KSH-adatokban – értékeli a mai adatsort a Makronóm Intézet elemzője.
Kontextusba helyezte a lap a mostani inflációt.
Az ipari termelői árak februárban is csökkenést mutattak éves összehasonlításban, amelyet az energiaárak stabilizálódása és a külföldi, valamint belföldi kereslet változásai együttesen befolyásoltak. Molnár Dániel, a Makronóm Intézet senior elemzőjének kommentárja.
Újabb mérföldkőhöz érkezett a Budapest-Belgrád vasút, már azt is tudni lehet, mikortól lehet majd utazni rajta.
Idén tovább csúszik a lejtőn Európa legnagyobb gazdasága. A tavalyi recesszió 2024-ben is folytatódik, ami rossz hír Magyarország számára, a hazai ipar ugyanis nagyban a német kereslettől függ.
