Sósvízben fuldoklik az aszálytól sújtott világ és a sótalanítás sem tökéletes megoldás

2021. november 08. 17:36

A Columbia Climate School hírei között számol be arról, hogy az Egyesült Államok és a világ számos más része, így gyakran sajnos hazánk is, a súlyos aszály hatásaitól szenved. Az egyik lehetséges megoldás az oldal szerint a tengervíz sótalanítása. Bár a különféle eljárások sok pénzt emésztenek fel, a kutatók folyamatosan keresik a hatékonyabb és olcsóbb megoldásokat.

2021. november 08. 17:36
null

Korábban is voltak aszályos időszakok, de most egy negatív spirálba kerültünk

A cikk egy paleoklimatológust idéz, aki szerint

az USA nyugati részén jelenleg az elmúlt 1200 év legsúlyosabb aszálya tapasztalható.

A régióban állítólag korábban is sok, akár évtizedekig tartó aszályos időszak volt, de az éghajlatváltozás miatt mostanra a száraz évek még szárazabbak, míg a csapadékos időszakok még csapadékosabbak lettek. Ráadásul a magasabb hőmérséklet gyorsabban felmelegíti a talajt és a levegőt, az így létrejövő párolgás pedig kiszárítja a talajt, és csökkenti a víztározókba jutó csapadék mennyiségét is. Emellett a felmelegedés miatt kevesebb hó esik a folyók, patakok és víztározók vízgyűjtő területein, pedig a hó tudná biztosítani a talaj tavaszi és nyári nedvességtartalmát. 

Egyre többen fognak súlyosan aszályos területeken élni

Az Egyesült Államok területének mintegy 44 százalékán tapasztalható valamilyen szintű aszály, és csaknem 10 százalékán „rendkívüli aszály” uralkodik. Augusztus végén egyszerre 13 államban tomboltak erdőtüzek. A vízgazdálkodás komoly nehézségekkel nézett szembe. A kutak vizétől függő városok víztartalékai kimerültek. Sok nyugati államban a mezőgazdaság használja el a víz több mint 90 százalékát, de ezeken a területeken az aszály miatt csökkenni kezdtek a terméshozamok. A helyzet súlyosságát mutatja, hogy sokan csődbe mentek, míg mások átváltottak más, kevésbé vízigényes növények termesztésére, a farmerek közül pedig sokan eladták marháik egy részét, és egyre többen költöznek el erről a területről. 

Pedig 1950 és 2010 között a délnyugati régió növekedési üteme kétszerese volt az ország többi részének. A helyzet mostanra nagyot változott, és egyre aggasztóbb. Az USA népessége 2040-ig várhatóan tovább fog növekedni, és a lakosság több mint fele fog olyan területeken élni, ami az elmúlt tíz évben súlyosan aszályos volt. A Columbia Climate School szerint

az Antarktisz kivételével a világ minden kontinensén a súlyos aszályok lesznek a meghatározóak a következő években.

Az ENSZ arra figyelmeztet, hogy 2100-ra további 130 országot fenyegethet a szárazság, amennyiben nem teszünk semmit az éghajlatváltozás megfékezéséért. A Természetvédelmi Világalap szerint pedig már 2025-ben a világ lakosságának kétharmada szembesülhet a vízhiány problémájával. Ez pedig konfliktusokhoz, politikai instabilitáshoz és emberek millióinak elvándorlásához vezethet.

A zöld technológiák közül is vannak, amiknek magas a vízigénye

Az édesvíz ráadásul nem csak az emberi szükségletek kielégítése és a mezőgazdasági termelés biztosítása szempontjából elengedhetetlen. Szükségünk van rá szinte minden olyan technológiához is, amiknek a segítségével csökkenteni tudjuk a szén-dioxid kibocsátást. Ez pedig mára kritikus területté vált. Hiszen amennyiben nem sikerül jelentősen visszafogni a szén-dioxid kibocsátást, akkor az további melegedéshez, és így még tragikusabb aszályokhoz vezethet. 

Az egyik lehetséges megoldás erre a zöld hidrogén, amely kulcsfontosságú lehet a légi közlekedés, a hajózás, az áruszállítás és a nehézipar károsanyag kibocsátásának csökkentéséhez. Ennek előállításához azon nagy mennyiségű tisztított vízre van szükség, hiszen a zöld hidrogént ma elektrolízissel állítják elő, azaz a vizet bontják hidrogénre és oxigénre egy kémiai folyamatban. Egy becslés szerint kilenc tonna tisztított ivóvízre van szükség egy tonna hidrogén előállításához, de a Columbia Climate School szerint

a valóság ennek a duplája, azaz 18 tonna.

A zöldenergia másik alternatívája az atomenergia szintén hatalmas mennyiségű édesvizet használ fel a reaktorok hűtéséhez, és a vízhiány további növekedésével megtörténhet, hogy az atomerőművek kénytelenek lesznek csökkenteni a kapacitásukat vagy akár teljesen leállni. 

Vízből ugyan sok van, de édesvízből drámaian kevés

A vízhiány megdöbbentő probléma egy olyan bolygón, amelynek nagy részét víz borítja. Azonban a Földön található összes víz csupán három százaléka édesvíz, és ennek mindössze egyharmada áll az emberiség rendelkezésére, mivel a többi gleccserekbe fagyva vagy mélyen a föld alatt található. Ráadásul a globális felmelegedés miatt évről évre egyre több gleccser olvad el, így fokozódik a kipárolgás, tehát folyamatosan apad az édesvízkészletünk. 

A tengervízből „csak” ki kell vonni a sót

Az egyre növekvő veszély miatt a világ egyes részein az ivóvíz előállítását sótalanítással próbálják megoldani. Ez a só és egyéb ásványi anyagok eltávolítását jelenti a tengervízből. A természetben is ez történik, amikor a napsütés hatására felmelegszik az óceánok felszíne, onnan a friss víz elpárolog, majd eső formájában, már édesvízként hullik le. Az olyan száraz régiók, mint a Közel-Kelet vagy Észak-Afrika, már régóta a sótalanítási technológiával biztosítják maguk számára az ivóvizet. Ma már több mint 120 ország rendelkezik sótalanító üzemekkel, és Szaúd-Arábia minden más országnál több édesvizet termel a sótalanítással. Az Egyesült Államokban is számos ilyen üzem működik, a kaliforniai Carlsbadban található például a nyugati félteke legnagyobb sótalanítója. 

A sótalanítási eljárások is fejlődnek

A sótalanítás általában kétféleképpen történik. A termikus desztilláció során a tengervizet felforralják, ami gőzt termel. Így a só és az ásványi anyagok visszamaradnak, a gőzt pedig összegyűjtik és hűtéssel kondenzálják, hogy tiszta édes vizet kapjanak. A másik módszer a membránszűrés, amely a tengervizet olyan membránokon nyomja keresztül, amelyek csapdába ejtik a sót és az ásványi anyagokat, viszont átengedik a tiszta ivóvizet. Az 1980-as évek előtt a sótalanítás 84 százalékánál a termikus desztilláció módszerét alkalmazták. Viszont ma már a világ sótalanításának mintegy 70 százalékát a fordított ozmózisnak nevezett membránszűrési eljárással végzik, mivel ez a jelenlegi legolcsóbb és leghatékonyabb módszer. 

(Bortíókép: Florida Water Daily)

Összesen 29 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Kormánypárti1
2022. június 18. 00:16
A Holdat állítólag megjártuk és ismét oda készülünk, meg a Marsra is. Atomreaktorokat működtetünk, ultrahiperszónikus rakétákat, csodafegyvereket csinálunk. Ha ezeknek az energiáknak, fizikai és szellemi erőforrásoknak csak a töredékét fordítanánk arra, hogy a végtelen mennyiségű tengervízből édesvizet csináljunk, még az afrikai koldus is édesvízzel tölthetné föl a medencéjét. Csakhogy úgy tűnik hogy nem azon van a hangsúly hogy mindenkinek legyen ivóvize, hanem azon, hogy a vizet, na meg ha lehet akkor még a levegőt is minél drágábban el lehessen adni az embereknek. Csak a profit, semmi más.
pragmatika
2022. június 18. 00:14
"Viszont ma már a világ sótalanításának mintegy 70 százalékát a fordított ozmózisnak nevezett membránszűrési eljárással végzik, mivel ez a jelenlegi legolcsóbb és leghatékonyabb módszer. " Mihez képest olcsó ? Ezek a berendezések rendkívül nagy üzemi nyomáson dolgoznak, viszonylag kis kinyeréssel. A felhasznált tengervíznek kb 20 %-a lesz tiszta víz, a többi hulladékvízként megy vissza a tengerbe. (Jó, ez úgy hulladékvíz, hogy kb. 15%-al magasabb a sótartalma, a tengervízhez képest.) Én érdekesnek tartom azt a megoldást is, hogy Úszó párologtatókat telepítenének a tengerre, olyan helyeken ahol sokat süt a nap, (pl. a mediterrán vidékek, szigetek). Ezeknél, egy fekete nedvszívó szövet van alul, felmelegíti a nap, a víz párolog, de az egészet egy hűtött fényáteresztő fólia zárja le. (Nyilván fényáteresztő, hiszen alul a szövet csak így melegedhet.) Ezen a hűtött fólián a pára lecsapódik, és egy periférikusan elhelyezett csatornába csorog le, ahonnan már el lehet vezetni a kondenz vizet. Magyarul, a cuccot a napenergia működteti, és viszonylag szerény költségekkel kivitelezhető.
quimby
2021. december 20. 13:05
A ScienceDirect szerint a tengervíz fordított ozmózisához 55-82 bar nyomás kell. Ez az eljárás így naponta 5 kWh energiát használ. 82 bar nyomás olyan 800 méterrel a tengerfelszín alatt van. Ha ásnának 2 lukat 800 méter mélyre és egy U csövet húznának a lukba, az alján egy membránnal, akkor a gravitáció hatására a fordított ozmózis beindulna és a cső egyik végében az édesvíz gyűlemlene, a másikba pedig a tengervizet vezetnék, persze időnként mindíg kipumpálva egy keveset a sótartalom csökkentésére. A membránokat is idővel cserélnék szervíz alagúton keresztül. Így megérné a deszalinizáció.
Akitlosz
2021. december 19. 20:02
A víz nem tűnik el a Földről mostanában, így nem lesz vízhiány. Embertöbblet viszont annál inkább. Így egyre kevesebb víz jut egy emberre. De ez nem vízhiány. Ez embertöbblet.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!