Sikeres ösztöndíjprogramokkal nevelték ki az olasz közgazdászok új generációját

Az ösztöndíj hatása és annak vizsgálata

Bár egyre több szakirodalom tanulmányozza az érdemeken alapuló ösztöndíjak hatását az alapképzésre, az ezek által vizsgált tényezők köre korlátozott. Egy 2018-as kanadai tanulmány úgy találta, hogy az ösztöndíjprogram nem befolyásolja annak valószínűségét, hogy a doktori képzést sikeresen befejezik a hallgatók, azonban csekély pozitív hatást mutattak ki annak tekintetében, hogy milyen arányban kapnak egyetemi kinevezést a diákok 9 évvel az ösztöndíj elnyerése után. 

Enrico Nano és kollégái egy nemrégiben megjelent tanulmányukban azt vizsgálták, hogy a legjobban teljesítő hallgatóknak nyújtott pénzügyi támogatás hogyan segítette a közgazdász képzés sikerét.

Elemzésük egy olyan adatbázisra támaszkodik, amely azoknak az egyetemi diplomásoknak az adatait tartalmazza, akik 1978 és 1994 között jelentkeztek közgazdasági képzésük során a legnagyobb és legbőkezűbb, érdemeken alapuló olasz ösztöndíjprogramra.

Mivel erre a programra csak a legkiválóbb, kitüntetéssel rendelkező hallgatók jelentkezhettek, a felhasznált adatkészlet a tehetség- és képességeloszlás csúcsára koncentrált. A vizsgált csoport jellemzőinek tanulmányozása során a nemre és a társadalmi-gazdasági helyzetre, valamint a társadalmi mobilitásra összpontosítottak. Öt fő szempontot vizsgáltak a kutatók. 

Státusz és mobilitás

A vizsgálat során először a társadalmi-gazdasági státusz és a társadalmi mobilitás kölcsönhatását nézték meg. Úgy találták a szakemberek, hogy az alacsonyabb jövedelmű háztartások diákjai nagyobb eséllyel nyújtottak magasabb teljesítményt, amennyiben magasabb társadalmi mobilitással rendelkező tartományokból származtak. Az adatok azt mutatták, hogy az alacsony mobilitással jellemezhető tartományokból érkező kérelmezők hajlamosabbak voltak magas értékű ingatlanokban lakni a képzés alatt, mint a magas társadalmi mobilitással rendelkező tartományok diákjai. 

Ezzel együtt a tapasztalat azt mutatta, hogy a nagy társadalmi mobilitású tartományokból érkező hallgatók számára is fontos volt a társadalmi-gazdasági helyzet. A vizsgálat szerint az alacsonyabb társadalmi-gazdasági státusszal rendelkező jelöltek kevesebb valószínűséggel szerezték meg a diplomát, kisebb eséllyel tanultak közgazdaságtant vagy jogot, és nagyobb valószínűséggel jártak szakközépiskolába korábban, gimnázium helyett. Ezek tekintetében nem volt kimutatható különbség az alacsony vagy magas mobilitású tartományokból érkező hallgatók között.

Nemek közötti különbség

Az eredmények azt is megmutatták, hogy a nők kisebb eséllyel kerülnek be az ösztöndíjprogramba. Ennek oka leginkább azzal a ténnyel függ össze, hogy a nők alacsonyabb értékelési pontszámot kaptak a szubjektív kritériumok esetében a jelentkezők kezdeti szűrésénél. Itt olyan szempontokat vettek figyelembe, mint például, hogy a jelölt mennyire jól illik a programhoz. Az objektív kritériumok tekintetében, mint az osztályzatok, vizsgaeredmények, nem volt kimutatható ilyen eltérés a nemek pontozása között. Ez elég egyértelműen implicit elfogultságot mutat az értékelésben.

Esély a kutatói pályára

A jelöltek tekintetében nem található nemi különbség annak eloszlásában, hogy milyen arányban választották a kutatói pályát a tanulmányok után, de ennek esélye jóval magasabb volt az ösztöndíjat elnyerők között, mint a többi jelentkező esetében. A számokból az is jól látható, hogy ez a hatás kétszer olyan erős volt a nők esetében, mint a férfiaknál, és különösen nagy volt az alacsony szociális mobilitású tartományok lakói körében. 

Tudományos publikációk

Azon részvevőket vizsgálva, akik a kutatói karrier mellett döntöttek, Nano és kollégái úgy találták, hogy kevesebb alkalommal idéztek a nők tudományos anyagaiból, azon résztvevőknél, akik pályafutásuk jelentős részét Olaszországban töltötték. Nem találtak viszont ilyen különbséget a nemek között az Olaszországon kívül tevékenykedő kutatók esetében. Az adatok szerint szintén nem találtak eltérést a publikációk mennyisége között a programban résztvevő és abból kimaradó hallgatók összehasonlításában. A nemek közötti különbség a tudományos munkák felhasználását illetően azonban kisebb azok között, akik megkapták az ösztöndíjat. Ez azzal is magyarázható, hogy a nők kisebb arányban, nehezebben kerültek be a programba. 

Karrier hátrányban a nők

Az akadémikus közgazdászok karrierjének fejlődését is vizsgálták. Úgy találták a kutatók, hogy a nőknek a tudományos munkára és publikációkra vonatkozó előírások teljesítése után is több időbe telt, amíg felvették őket egyetemi docensnek, és még nagyobb a különbség az egyetemi professzori státusz esetében.

A tanulmány becslései szerint az olasz férfi akadémikus közgazdászok 50 százaléka már 8 évvel a legmagasabb végzettség megszerzése után megkapta a docensi kinevezését, míg ehhez a nőknek 12 évre volt szükségük. 

Ennél is nagyobb eltérést találunk, ha a professzori kinevezést vizsgáljuk azonos feltételekkel. Ehhez a férfiak 50 százalékának 14 évre, míg a nőknek 25 évre volt szüksége a posztgraduális tanulmányok befejezése után. 

Egyértelmű a siker

Olaszország napjainkban jól teljesít a gazdasági kutatások terén. A 2007 és 2020 között nyújtott EKT gazdasági, pénzügyi és menedzsment támogatások több mint 11 százalékát olasz kutatóknak ítélték oda. Ehhez képest ugyanez a részesedés a szociológia, politológia és a jog területén csupán 6 százalék volt. Ez pozitív meglepetés ahhoz képest, hogy milyen hiányosságai voltak korábban az olasz közgazdasági képzésnek, és hogy a szakemberek egy egész generációját hivatalosan külföldön képezték. Ez a bankok és alapítványok által biztosított, kifejezetten a gazdaságnak szánt ösztöndíjprogramoknak volt köszönhető. 

Enrico Nano és csapatának tanulmánya azt mutatja, hogy ezek a programok sikeresen járultak hozzá az olasz közgazdaságtudomány és az ahhoz kapcsolódó kutatások fellendítéséhez, és ezzel lehetővé tették egy tehetséges, fiatal közgazdász generáció létrejöttét.