A nyugati légitársaságoknak magyarként nem kellett, az arab világ viszont tárt karokkal várta

Honnan ered a repülés iránti szeretete?

A repülés mindig is álommunkának számított – szerintem a legtöbb nőnek megfordul a fejében, hogy mi lenne, ha stewardess lehetne. A repülésbe még nagyon fiatalon, főiskolás koromban szerettem bele, amikor először volt alkalmam felszállni egy géppel. Ez 92’-ben történt és Finnországba repültem. Ezt követően mágnesként vonzott a repülés világa, és még ma is ugyanezt érzem. Lenyűgözően vonzóak a repülőterek éjszakai fényei, ahogy hajnal kettőkor a kifutóra vetik sugaraikat, én pedig csak ott állok és bámulom. Varázslatos egy világ.  

Mi vonzotta a stewardess pályára?

Elképesztő, hogy több ezer kilométert iszonyatosan rövid idő alatt megteszünk repülővel – számomra a stewardess munkában is először ez volt a vonzó, hogy órák alatt országhatárokat léptem át.

A rendszerváltás után a szocialista országok előtt kinyíltak a Nyugat kapui, így élte meg ön is a repülést, egyfajta szabadságérzés árasztotta el?

Nagyon fiatal voltam akkor, éppen ezért nem érzékeltem, hogy éppen nyílik a világ. Erre inkább az utókor ébred rá. Én inkább csak azt érzékeltem, hogy minden nagyon változik, de abszolút kihasználtam, mert azonnal néztem, hogy melyik külföldi országba repülhetek. A Lufthansa működtetett egy programot: aki irodista volt náluk, az nyáron részmunkaidőben dolgozhatott stewardessként.

Nagyon elkeseredtem, és utánajártam, hogy magyar útlevéllel hova tudok menni. A Gulf Air volt az egyetlen lehetőség amit találtam és gondolkodás nélkül jelentkeztem is. De ez a régi világ volt, ma már csak Európán belül több mint 200 légitársaság van, bár a vírus miatt többen bezárhattak.

Hogy jutott be a Gulf Air-hez?

Fiatal voltam, lelkes, kedves, talpraesett – pont ezt keresték a Gulf Air-nél. Egy csendes, túlságosan visszahúzódó lányból soha nem lesz jó stewardess.

rajtunk vezeti le a feszültséget. Nagy lelkierő kell hozzá.

Gyakran elégedetlenek az utasok?

Persze és ennek ezeregy oka lehet: van, hogy késik a járat, nem engedték fel a biciklijét, a farok részben adtak neki ülést. Ilyenkor az összes frusztrációját a stewardessre zúdítja, hiszen ő rajta van egyenruha és képviseli a légitársaságot. 

Hogy kell kezelni az ordibáló utast?

Volt egy módszerem, hogy amikor kiabált velem az utas, arra gondoltam, hogy igazából nem hozzám beszél, hanem az egyenruhához. Így távolodtam el a problémától és békésen meghallgattam a panaszokat.

mert arra nem tud mit reagálni. Tehát egy agresszív embernek, hogy ha agresszívan válaszolunk, akkor az olaj a tűzre. A legtöbb ember egyébként nem bunkó a bőre alatt, csupán rossz napja van, és aki ilyen, az abban a pillanatban el is szégyelli magát, ahogy észhez tér.

Van egy viselkedési protokoll, amit a stewardesseknek követniük kell?

A legigényesebb légitársaságoknál kommunikációs kiképzést kapnak a stewardessek. A Gulf Air-nél nagyon komoly kiképzést kaptunk a kulturális különbségek kezelésére, mert ott aztán tényleg mindenféle nációjú utas jelent meg, és nagyon gyorsan meg kellett tanulni, hogy

Például amikor először találkoztam indiai utasokkal, akik faluból jöttek, és még soha életükben nem utaztak repülővel, mindegyik csak hebegett-habogott, és azt mondta, hogy „sister, sister”. Az egyik kolléganőm meglehetősen kiakadt a sisterezésre, ki is fakadt, hogy „apám elfelejtette volna mondani, hogy van egy bátyám, vagy mit sisterezel itt?” Engem sem hagyott nyugodni a dolog és ezen törtem a fejem egy jó ideig, hogy miért mondhatják. Egy kicsit utánanéztem, és be is igazolódott, hogy a kis indiai falvakban az egyetlen európai akivel találkoztak, azok a misszionárius nővérek voltak, akiket „sister” néven szólítottak. Tehát ezzel inkább tiszteletet fejeztek ki az európai nők iránt. Arra is kell figyelni, hogy bizonyos magyar szavaknak idegen nyelveken jelentése van, például a panni indiaiul vizet jelent, a lilla pedig svédül kicsit. Voltak is ebből nagy nevetések, amikor az indiaiak pannit kértek és egy kolléganőnknek szóltunk, hogy őt kérik, mert hát Panninak hívták.

Egyébként a magyar nyelvet alig használtuk a fedélzeten, mert a Gulf Air-nél nemzetközi volt a személyzet, közel kétszáz különböző nemzetiségű ember dolgozott nálunk, és a járat indulásakor mindig bemondták, hogy a személyzet a mai napon milyen nyelveken beszél, így bemondták azt is, hogy magyarul beszélő stewardess is van. Az utasok egyből el is kezdték találgatni, hogy ki lehet a magyar, beszélgetni akartak a stewardessel.

egészen elképesztő volt, hogy mennyien tudnak magyarul a nagyvilágban.

És akkor megkérdezte, hogy honnan tudnak magyarul?

Mindig megkérdeztem. Sok japán tanul magyarul, köszönhetően a Kodály-módszernek, amelynek nagy híre van Japánban. A többiek szinte mind orvosok, nagyon sokan közülük színesbőrűek, tehát a magyarul beszélő afrikai orvosok mind Magyarországon tanultak. Az egyik kollégámat baleset érte Afrikában – elesett az utcán és kiment a bokája, én pedig elkísértem őt a helyi kórházba, ott ért egy szinte szürreális élmény.

„Ez ugyanaz a probléma, tudod, mint a Mari néninek volt” – mondta az egyik. Nagyon szépen megtanultak magyarul, le a kalappal előttük.

Mesélte, hogy sokfajta nemzetiséggel találkozott a munkája során, és rengeteg államban megfordult. Az arab országokban melyik volt a legnagyobb kultúrsokk az ön számára?

Az arab országokban a legnagyobb kultúrsokk az volt, hogy milyen elképesztően kedvesek. Az európai közvéleményben nagyon ferde kép él az arab világról – talán politikai vagy egyéb érdekek miatt alakult így, illetve hogy egy szélsőséges réteg bűncselekményeit emeli ki a média. A kultúrsokk másban is megmutatkozott, például

és elmondták, hogy mi a legnagyobb tiltás: a nőnek nem látszódhat ki a háta.

Az öltözködésük jóval konzervatívabb az európainál – a nők háta semmiképp nem látszódhat, illetve térd felett takarnia kell a ruhának a lábat. Ez egyébként nem is baj.

Érdekes módon a has viszont kilátszódhat, szerintem azért, mert sok indiai él Bahreinben, és ezzel nekik akartak kedvezni. Az ételek is jóval fűszeresebbek és illatosabbak a nálunk megszokottnál, a gyerekeim szinte csak a gyümölcsöt tudták megenni kint, annyira szokatlan volt az arab konyha számukra. 

Mondhatjuk, hogy magyarként sokat kellett alkalmazkodnia a muszlim kultúrához?

Abszolút. Ha valakinek tanácsot kellene adjak, akkor inkább csak azt a tanácsot adnám, hogy az elején csak üljön és figyeljen és fogadja be az arab világ értékrendjét és semmiképp se vegye alapnak a magyar értékrendet, mert komoly bajba kerülhet a különbségek miatt. Például

Ott, hogyha valamire azt mondják, hogy azt nem kéne csinálni, azt komolyan is gondolják, a rendőr ugyanis megbüntet.

Büntették meg szabályszegésért Bahreinben?

Én betartottam a szabályokat, de

Dubajban viszonylag szabadon lehet járkálni akármilyen ruhákban, de szerintem, ha azok a fiatal lányok látnák, hogy milyen tekintettel néznek rájuk a hátuk mögött, azonnal felöltöznének rendesebben.

Mi a legnagyobb büntetés, amit egy rendőr kiszabhat ilyen szabályszegésért?

Börtönbe kerülhetsz azért, mert egy ellenkező neművel egy légtérben tartózkodtál mondjuk egy házban, szobában, vagy autóban úgy, hogy nem vagytok házasok. De nem jellemző, hogy csak ezért letartóztatnak valakit, inkább akkor fordul elő, ha felhívják magukra a figyelmet, például nagy zajt csapnak. Szaúd-Arábiában súlyosabb büntetéseket is kiszabnak mint az öböl többi országában, ilyen szempontból szigorúbb ország, ráadásul a nők csak férfi kísérővel mászkálhatnak. Az igazság az, hogy ezekről nem nagyon szeretek beszélni, mert

Tehát azt mondja, hogy ne általánosítsunk, amikor a muszlimokról van szó.

Így van, nekem se esett jól, amikor rámsütötték a kelet-európai bélyeget az arabok – amely szerint minden kelet-európai nő olcsó, azaz könnyen kapható bármire. Amikor megtudták, hogy magyar vagyok, akkor többen azt mondták, hogy „ahhoz képest, egész jó vagyok”. Ezért

A másik rólunk kialakult sztereotípia a szemükben, hogy a képesítésünk alatt vállalunk munkát, tehát például diplomával elmegyünk takarítani. Ezért nagyon mérges is vagyok, mert nem kellene ennyire megalkuvónak lennünk – erőfeszítéssel külföldön is minőségi munkát szerezhetünk. Hihetetlenül büszke vagyok, amikor egy magyar bevállalja, hogy például Malajziába költözik egy felsővezetői pozíció betöltésére és viszi a családját is magával.

Hangsúlyozta, hogy ne általánosítsunk, amikor az arabokról van szó. Melyek a legmakacsabb sztereotípiák az arabokkal szemben, amelyek ön szerint hamisak?

A leghamisabb sztereotípia a „koszos és igénytelen arab”, holott ez nem is állhatna messzebb a valóságtól, mert az arab férfiak olyan mértékben ápoltak és tiszták, ami példaértékű lehet – járnak szépségszalonba, szőrtelenítik az arcukat, illatfelhőben úsznak.

Szeretik a gyerekeket és istenként tisztelik az anyákat. Egyszer a határellenőrzésnél a fiam átszaladt a határon, de a nagyon komor arab határőr elmosolyodott és elnézően legyintett rá, hogy csak gyerek.

Van egy olyan általánosan elfogadott nézet is, miszerint az arab férfiak elnyomják a nőket egy kapcsolatban.

Az egyenjogúsággal vannak gondok, ez igaz. Viszont az éremnek két oldala van, például az arab nőktől nem várják el, hogy karriert építsenek és szakmailag is befussanak.

Alapvetően nem olyan durva a helyzet, mint ahogy azt az európaiak elképzelik.

Ha nem lenne férjnél, akkor bevállalná, hogy arab férfihez menjen feleségül?

A rövid válaszom az, hogy nem. Azért, mert nagyon tudatosan élem az életemet, és az arab jogrend nagyon más, mint a magyar, 

Nem akartam beleesni ebbe a csapdába, hogy nagy kulturális különbségeken alapuló bonyolult helyzet álljon elő az életemben.

Amikor tömegesen jöttek az arab bevándorlók Európába, ahhoz mit szólt?

Nem szabadott volna hagyni, hogy idáig fajuljon a helyzet. A migrációra sajnos nincs jó megoldás, az sem jó, ha mindenkit befogadunk és az sem, ha mindenkit hazaküldünk. Az országoknak össze kellett volna fognia és nem engedni, hogy Szíriát ennyire tönkre tegyék, hogy hatalmi játszmák áldozatává váljon.

Csak sajnos egy generáció addig fel fog nőni arab identitás nélkül, ez egy tragédia.

Ugyan már nem stewardessként dolgozik, mégis a repüléssel foglalkozik a saját vállalkozásán keresztül, állatok légi szállítását szervezi meg. Hogy jött ez a vállalkozás?

A nevelőapám állatorvos és általa szereztem rálátást az állategészségügyre. Emellett az első teljes munkaidős állásom a Lufthansa Cargo-nál volt, légi áruk szállítását szerveztük. Akkor ötlött fel bennem, hogy akár állatokat is lehetne szállítani. Ekkor még nagyon fiatal voltam, úgyhogy sokáig a fiókban maradt az ötlet, előtte körbeutaztam a fél világot, tapasztaltam, de mindig vágytam egy kicsit vissza a légi szállítmányozásba. Végül 16 évvel ezelőtt egy állatszállítással kapcsolatos konferencia adta meg a kellő motivációt, hogy belevágjak. Most már abszolút szakértője vagyok a témának, nem hoz zavarba semmi – 

Az air cargo a legállatbarátabb szállítási mód, erre a szigorú szabályozások és a profi szakemberek adnak garanciát. 

Jellemzően kik veszik igénybe a légi állatszállítást?

Az ügyfeleim 99 százalékban olyan emberek, akik életvitelszerűen költöznek. Vannak olyan visszatérő ügyfeleim akik például Dubajban élnek, de az iskolai szüneteket Magyarországon töltik és hozni akarják a kutyájukat is, viszont nem tudják  poggyászként szállítani. A kutya, macska, vadászgörény a leggördülékenyebben szállítható állatok. Egyébként magyar celebritások is igénybe veszik a szolgáltatásunkat, jellemzően ideiglenes célra, nyaralásra. Olyan is előfordul, hogy a klienseink külföldről fogadnak örökbe kutyát, például Sri Lankáról, viszont ez nagyon drága.

Vannak olyan magyarok, akik milliókat költenek arra, hogy külföldről fogadjanak örökbe állatokat?

Vannak, nagyrészt az interneten látják meg az örökbefogadható állatokat és egyből beléjük szerelmesednek. Viszont nem árt vigyázni, nagyon sok a csaló. Ráadásul váratlan költségek és bonyodalmak is felmerülnek, például az állat vértesztje után még három hónapot várni kell.

Egytől tízes skálán mennyire szereti az állatokat?

Tizenegy. Az ártalmatlan állatokat mind magamhoz tudnám ölelni, egyedül a városi galamboktól irtózom.

Ilyen veszedelmes jószág?

Kicsit olyan mint az egér vagy a patkány, nagyon sokféle betegséget tud terjeszteni.

Melyik volt a legextrémebb állat, amit valaha szállított?

Főleg régebben rengeteg színészállatot szállítottam: mókust, farkast, mindenféle állatot. Most már nagyon jó állatkiképzők vannak helyben, úgyhogy ez a fajta megrendelés csökkent, de még előfordul, például most magyar farkasokat viszek külföldi filmforgatásra. Állatkerti állatok közül főleg kisebb testűeket szállítottam – gyűrűsfarkú makikat, botsáskákat, lepke bábokat, de fiatal zsiráfot is szállítottunk már egy magán állatkertnek. Mostanában egyre gyakrabban szállítok hüllőket és pókokat, növekvő népszerűségnek örvendenek ezek az állatok.

A koronavírus hogy hatott az állatszállításra?

A koronavírus következtében elindult egy nagy népvándorlás, aki egyébként is haza akart menni, annak ez volt az utolsó csepp a pohárban és ténylegesen haza is költözött. Eleinte a lecsökkent járatszám miatt csökkent a forgalmunk is, de a korlátozások enyhítésével nyáron dömping volt nálunk. Érdekes, hogy az állattartók többségének fontosabb volt, hogy a kedvencük biztonságosan hazaérjen, mint ő saját maguk.

Vannak olyan közgazdászok, akik szerint a repülés az elitek kiváltsága lesz, a fapadosok pedig megszűnnek. Ennek mekkora esélye lehet?

A közgazdászok sok mindent mondanak, ami ha eléggé szenzációs, akkor a média felkapja.

hiszen a piac úgy működik, hogy amire igény van, arra megteremtődik a kínálat is. Szerintem ugyanúgy fognak emberek tömegével Londonba és más nagyvárosokba utazni, csak idő kérdése.

Tehát ön szerint a védettség megszerzésével újra kinyílik majd a világ. Mit szól az oltásellenes hangokhoz?

Szerintem az oltások a világ legjobb találmányai. Mindig vannak olyan emberek, akik tiltakoznak minden ellen, ennek külön pszichológiája van.

Egyébként ha a járványos gyermekbénulásra gondolunk, ott is a vakcinának voltak mellékhatásai, de eltörpültek a betegség végkimeneteléhez képest.

Akik oltást kapnak, engedményekben részesülnek. Igazságtalan ez az oltatlanokkal szemben?

Aki felvette az oltást az vállalta a vele járó rizikót, fájdalmat, mellékhatásokat, viszont cserébe visszatérhet a megszokott életéhez. A társadalom másik része pedig kategorikusan elutasítja, megvárva hogy a többség beoltassa magát, amiből majd ő is profitál. Ez a nem fair.

Utolsó kérdésként térjünk vissza az arabokhoz. Mit vehetnénk át a kultúrájukból?

A vendégszeretet mindenképp, illetve a gyerekek és anyukák abszolút imádatát.  

Borítókép: Kránitz Balázs felvételéből.