Elképzelhető, hogy a mostani kamatemelések túl kis mértékűek és túlságosan megkésettek.
„A Fed elnöke a kamatdöntés utáni sajtótájékoztatóján nem adott magyarázatot arra, hogy a gazdasági lassulás ellenére miért tartottak ki a korábban eltervezett kamatemelés mellett. A kamat megfelelő szintjének meghatározása egy sor változó szemponttól függ. Milyen megfontolást tarthatott szem előtt az FOMC a decemberi kamatemelésnél és a további idei szigorításokra vonatkozó bejelentéseknél?
Három lehetőség jöhet szóba. Először is a reálkamatok szintje igen alacsony. A fogyasztói árindex emelkedése alapján mért éves infláció a legfrissebb adatok szerint 2,2 százalék volt. A 2 százalékos nominális irányadó kamathoz viszonyítva ez az inflációs szint azt okozta, hogy a reálkamat mértéke enyhén negatív volt a decemberi kamatdöntés előtt, és utána hozzávetőleg zéró szinten állt.
A zérószintű reálkamat megfelelő lehet egy igen nyomott gazdaságban, de nem egy olyanban, ahol a reál-GDP több mint 3 százalékkal növekedett tavaly, és a munkanélküliség mértéke igen alacsony, 3,7 százalék volt. Egy túlzottan alacsony reálkamat számos problémát okozhat.
A tőke alacsony költségére a cégek úgy reagálhatnak, hogy túlzott mértékben eladósodnak. A bankok és más hitelezők pedig úgy törekedhetnek a haszonra, hogy alacsony minőségű hitelfelvevőknek hiteleznek, és kevesebb feltételhez kötik a hitel folyósítását. A kormányok pedig nagy deficiteket halmozhatnak fel, mivel az adósságszolgálat kamatköltsége viszonylag alacsony. A második oka a kamatemelésnek az lehet, hogy az FOMC-nek most egy magasabb kamatszintre van szüksége, hogy később – a következő gazdasági válság ideje alatt – csökkenteni tudja a kamatot, amikor a kereslet élénkítése válik szükségessé. Elég figyelmeztető jel (csökkenő részvényárfolyamok, az ingatlanszektor gyengesége, a főbb európai országok visszaesése, illetve az amerikai export bizonytalan szintje) utal arra, hogy a következő két évben recesszió kezdődhet.
A legutóbbi három válság során a Fed 5, 4,8, majd 5,3 százalékponttal csökkentette az irányadó kamatot. Egy 2 százalékos induló kamatszint mellett azonban csak 2 százalékponttal tudná csökkenteni a rátát, mielőtt az zéró szintre esne. A harmadik oka a kamatemelésnek az lehetett, hogy az FOMC a reálkamatrátát a semleges szintre szeretné csökkenteni. Néhány közgazdász szerint a semleges ráta, vagyis az a kamatszint, amely nem növeli és nem is mérsékli a keresletet, erősen csökkent az elmúlt években. A semleges szint azonban nem egy olyan szám, amelyet egyszerűen ki lehet számítani az inflációhoz hasonló módon.
Véleményem szerint a semleges kamatszint becsült értékének elmúlt években történt erőteljes csökkenését mutató számítások a Fed és más jegybankok csökkenő kamatrátáit tükrözik. A múltban az volt az általános nézet, hogy a semleges kamatráta reálértéke mintegy 2 százalék. Mivel a reálkamatráta a zéróhoz közelít, jókora kamatemelésre van szükség ahhoz, hogy visszatérhessünk a hagyományos semleges szintre.
Ez a három és talán még további tényezők igazolják az FOMC azon álláspontját, amely szerint a kamatszint túl alacsony, és szükség van az emelésére. Sajnos elképzelhető, hogy a mostani kamatemelések túl kis mértékűek és túlságosan megkésettek.”
(A Világgazdaság fordítása.)
Ötven bázisponttal, 7,75 százalékra csökkentette a jegybanki alapkamatot a Magyar Nemzeti Bank Monetáris Tanácsa keddi ülésen. A kamatfolyosó két szélét szintén ilyen mértékben mérsékelték. Molnár Dániel, a Makronóm Intézet senior makrogazdasági elemzője kommentálta a döntést.
A mindössze 1,4 százalékos szintről 2,1 százalékra javította az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve (Fed) a világ vezető hatalmának idei GDP növekedési prognózisát. A Makronóm Intézet elemzője szerint amerikában a vártnál magasabb pénzromlásnak nem tulajdonítanak különösebb jelentőséget, ami optimizmusra ad okot.
Ismét csökkentette az alapkamatot az Magyar Nemzeti Bank (MNB) Monetáris Tanácsa, ezúttal 100 bázisponttal, 9 százalékra. Az inflációs folyamatok hozzájárultak a kamatcsökkentés gyorsításáról való döntéshez: az áremelkedés visszatért a jegybanki célsávba. A következő hónapokban tovább folytatódhat a csökkentés, de a jegybanknak oda kell majd figyelnie a német recessziós folyamatokra, valamint az olaj- és üzemanyagárak alakulására.
Ugyan a vártnál jobb lett a negyedik negyedéves adat, az előző évhez viszonyítva érdemben lassult az amerikai gazdaság növekedési üteme.
Az EU-forrásokkal kapcsolatos jó hír erősítette a forint árfolyamát. Közben szerdán este az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed is ülésezett. A Makronóm Intézet elemzőjének friss értékelése szerint szinte biztosra vehetjük, hogy lezárult a kamatemelési ciklus az USA-ban.
De új befektetési lehetőségek is adódnak.
Az államtitkár szerint az „Egység a sokféleségben szlogen ma már sehol sincs”.
A volt miniszterelnök azt is kijelentette, hogy „természetesen ez nem ugyanaz az Európai Unió, mint az akkori”.
