Friss adatok: kiderült, hány iskolaőr áll szolgálatban, és az is, milyen veszélyes eszközöket visznek a gyerekek az iskolákba
Az ORFK kérdésre válaszolva arra is kitért, az iskolaőrök által leggyakrabban észlelt jogsértés a tanulók között.
Mennyire fontosak a politikai szabályok és intézmények a gazdasági növekedésben? Egy kutatás szerint az 1862-es svéd választójogi reform kiterjesztette a gyáros-ipari tulajdonos csoportok befolyását, így érdekeiknek megfelelő döntések meghozatalát tudták elérni. Ez növekvő pályára állította a gazdaságot, bár a dolgozók helyzetét kezdetben még rontotta is.
A növekedés titka: a politikai részvétel
Svédország a 19. század elején rendkívül szegény ország volt, de a század végétől létrejöttek a növekedés alapjai. A század elején még a földbirtokosoké volt a politikai hatalom, más csoportok a politikai irányítást alig befolyásolhatták. Azonban a nyolcvanas években egy központilag irányított alkotmányos reform megváltoztatta a választójogi szabályokat: ennek lényege az volt, hogy a szavazati jogok alapja immár a földtulajdon nagysága helyett az adófizetés mértéke lett. Mivel a választási szabályok már figyelembe vették a valós gazdasági teljesítményt, az iparosok politikai hatalma megnőtt.
A tőketulajdonosok az új játékszabályoknak köszönhetően egyes régiókban kifejezetten nagy hatalomra tettek szert, ez pedig átalakította a gazdaságot. Befolyásukat latba vetették azért, hogy több, új vasútvonal épüljön. Ez végül nem csak az ő termékeik szállítását tette könnyűvé, hanem a kereskedelem és az általános jólét emelkedését is beindította. A hatás jelentős: a tőketulajdonosok szavazati részesedésének tíz százalékpontos emelkedése átlagosan 15-17 százalékkal növelte annak a valószínűségét, hogy helyi vasútvonal létesüljön egy térségben.
Saját maguknak akartak jót, de az ország is fejlődésnek indult
A tőketulajdonosok hatalomszerzésének persze árnyoldala is volt:
A vasúti beruházások és a fizikai infrastruktúra építése kiszorította a humántőkébe való beruházást e kezdeti időszakban. Ez persze nem feltétlenül baj, hiszen a későbbi fejlődés és a humántőke felhalmozása sem mehetett volna végbe a legalapvetőbb fizikai infrastruktúra nélkül. Azt ugyanakkor, hogy a korai iparosodás milyen súlyos hatásokkal járt, jól szemlélteti, hogy ott, ahol az iparosok hatalma nőtt, a halálozási ráták növekedésnek indultak, szemben a földbirtokosok által dominált térségekkel.
Bár azokon a területeken, ahol a földbirtokos arisztokrácia maradt a legfőbb politikai tényező, továbbra is sikeresen akadályoztak meg több új innovációt, a többi iparosodó régióban egyre több ember kezdett a iparban dolgozni, amelynek a termelékenysége is növekedésnek indult a bérekkel együtt.
Az érdekek szerencsés együttállása nagyot lendített a svéd gazdaságon a 19. században. A tőketulajdonosok nem az ország gazdasági növekedésének hosszú távú célját, hanem saját boldogulásukat tartották szem előtt, amikor lobbizni kezdtek azért, hogy az állam inkább vasútra költsön oktatás helyett. Ebben az esetben a tőketulajdonosok önérdekei és a társadalom hosszú távú érdekei egybeestek, előbbi tudta nélkül is szolgálta az utóbbit. Azonban nincs ez mindig így, az önérdek nem minden esetben szolgálja a közérdeket.