Az oroszbarát és oroszellenes erők harca letarolta a földet – jóformán semmi sem marad olyan, mint eddig

Kohán Mátyás és Veczán Zoltán írása a Mandiner hetilapban.

Miközben az orosz–ukrán háború a harctéren látványosan befagyott, s a hátországok részéről egyre nagyobb áldozatot igényel, aközben átrajzolta a globális viszonyokat is. Energetikai hatását – pláne a 2022-es évit – még emlegetni fogjuk: bár az Európai Unió versenyképessége korábban is csökkent, a konfliktus nyomán kibontakozó gazdasági háború katalizálta a folyamatot. Közben Ukrajna támogatói köre is átalakult: a háború első másfél évét még az európai pénz és az amerikai fegyverek édeskettese jellemezte, mostanra a tengerentúli támogatás elapadni látszik.

Az Európai Unió – partnereivel, az Egyesült Államokkal, az Egyesült Királysággal, Japánnal, Dél-Koreával és Ausztráliával koordinálva, de náluk jellemzően szigorúbb szabályokkal – büntetőintézkedésekkel igyekszik gyengíteni az orosz gazdaságot, hogy ezáltal leállítsa az orosz hadigépezetet. Eddig tizenkét szankciós csomagot fogadtak el. A háború kitörése előtti napon, a szakadár régiók, a Donyecki és a Luhanszki Népköztársaság Moszkva általi elismerése után büntetőintézkedéseket hozott az EU, főleg a két „országgal” szemben. Megkezdődött az orosz állami entitások leválasztása a globális pénzpiacokról, amit a háború második napján hozott második csomaggal az orosz bankrendszer hetven százalékára kiterjesztettek. Tiltólistás lett többek között az olajfinomítási technológia, a repülőgépek, illetve alkatrészeik is. A harmadik csomaggal le­vágták a SWIFT globális fizetési rendszerről a fontos orosz pénzintézeteket, betiltották az üzletelést az orosz központi bankkal – ezzel a rubelt próbálták bedönteni, sikertelenül –, kitiltották az EU légteréből és repülőtereiről az orosz gépeket, betiltották két orosz állami propagandaadó, a Russia Today és a Sputnik sugárzását az unióban. Ezt az intézkedés­sorozatot egészítették ki a negyedik csomaggal. Az ötödikben betiltották az orosz szén importját, és kitiltották az EU-ból az orosz és belarusz vasúti teherfuvarozókat. A 2022. júniusi hatodik csomagba tartozik az orosz kőolaj és olajtermékek importjának a vezetékes olajat nem érintő és egyébként is gyakran megkerült tilalma. A hetedikkel betiltották az orosz arany importját. A nyolcadik, kilencedik és tizedik csomag bővítette az érintettek körét. A tavaly júliusi, tizenegyedik csomaggal kitiltották az Európai Unióból az orosz kamionosokat, a decemberi tizenkettedikkel pedig az orosz gyémántot.

A vártnál mérsékeltebb hatású szankciók azért Oroszország több iparágát megviselték, megkerülésükből jó biznisz lett, a hadigépezetet pedig alig érintették. Az EU-t viszont mindenképp meggyengítették: gazdasága 0,6 százalékkal bővült, ami – összevetve a 3,3-es amerikai, a hadigazdasággal pumpált 3,6-es orosz és az 5,2-es kínai bővüléssel – szerény.

Az Európai Unió a múlt év végéig 151 milliárd dollár értékben nyújtott – főként pénzügyi – támogatást Ukrajnának az amerikai Brookings Institution agytröszt számításai szerint. Ebből 90 milliárdot az EU intézményei álltak, a maradékot közvetlenül a tagállamok adták össze, főként Németország és Lengyelország. Idén februárban az unió négy évre további 50 milliárd eurónyi segély kifizetésére kötelezte magát. Kijevet egyébként London is támogatja, 15 milliárd dollárnyi pénzügyi és katonai segéllyel. Mindez persze elmarad az amerikaiak 76 milliárd dollárjától, viszont ez utóbbi segítség fenntartása kétséges a kongresszus megosztottsága miatt.

Az olajpiac mindeközben radikálisan átalakult. A háború kitörése előtt az európai és közel-keleti pia­cot meghatározó Brent és az orosz Urals kőolajfajta szinte egy árban volt. A háborús feszültség, majd a harcok és a szankciók az egekbe lökték az olajárakat, és 20-30 dollárra növelték a kettő közti különbséget is: a Brent 118, az Urals 95 dolláron tetőzött. Bár a G7 országai 60 dolláros árplafont húztak az orosz olaj fölé, most januárban (amikor a Brent 82 dolláron állt) az Urals 65 dolláros szinttel de facto áttörte azt.

Átrendeződött a gázpiac is: 2022-ben horribilis árakon vette Európa a földgázt, a szokott mega­wattóránkénti 20 eurónál jóval magasabb szinten, 250 eurón tetőzött az európai uniós piacon mérvadó TTF tőzsdei ár, az USA viszont 28 eurós csúccsal megúszta a gázpiaci felbolydulást. Tavaly a télre készülő betárolási időszakban – márciustól szeptemberig – 50 euró körül mozgott az átlagos európai gázár, az amerikai 8 euró körül (erre persze még rájönnek tranzitdíjak, adók és a gázhálózat üzemeltetésének költségei).

Mindeközben a Nyugathoz és szövetségeseihez képest más pályát járnak be a globális Dél el nem kötelezett országai, valamint India és Kína. Afrikában olyan prózai problémákat okozott a szomszédunkban dúló háború, mint az élelmiszerhiány. Az ukrán és kisebb részben orosz gabonára épülő ellátás megszakadt, ami a fejlettebb országokban, mint például Egyiptom, drasztikus élelmiszer-áremelkedést – 2023 szeptemberében 73 százalékos rekordértéken –, a szubszaharai térségben viszont éhínséget okozott, Dél-Szudánban például 7,2 millió embert fenyegetett az éhezés. Az olcsóbb orosz olaj kiesése jócskán megemelte például az olajtermelő Nigériát, de rontott az összes nem olajtermelő állam gazdasági helyzetén. A kiterjedt mezőgazdasági termelést folytató latin-amerikai országok főleg az orosz és ukrán műtrágya hiányától szenvednek; nehéz napok köszöntöttek például a brazil kukorica- és szójatermelőkre is.

A globális hatalom Kína és a hasonló babérokra törő India ezzel szemben láthatóan nettó nyertese a helyzetnek. Kína méreténél fogva könnyebben szerezhetett előnyöket mindkét oldalon, noha elsősorban Oroszország megbízható partnereként tűnt fel a diplomáciai tárgyalásokon. Nem véletlen, hiszen egyfelől egy sor, a nyugati dominancia ellenében létrejött nemzetközi szervezetben prominens tagok – például a BRICS-ben és a védelmi célú Sanghaji Együttműködési Szervezetben –, másfelől a két ország vezetői személy szerint is a Nyugatban, elsősorban Washingtonban látják a hatalmukra irányuló legfőbb fenyegetést. Oroszország már rég nem konkurál Kínával gazdasági értelemben, a háborúnak tulajdoníthatóan pedig egyre inkább kénytelen igazodni Pekinghez. A kínaiak kíméletlenül kihasználják szövetségesük rájuk utaltságát. Kompenzálták a visszafogott európai fogyasztást részben azzal, hogy letarolták a szankciók sújtotta Oroszország piacát például a gépjárműipar terén. Eközben élvezték a diszkontáron beszerzett orosz olaj és a hosszú távra bebetonozott gázszállítási szerződések előnyeit. Magyarán Kína a békeidőkhöz képest jóval olcsóbban vásárolt és drágábban adott el a háborúban álló országnak. Eközben ráadásul az általa régóta dédelgetett dollármentesítési célok felé is tett egy lépést, a világon mostanra a dollárban tartott devizatartalékok aránya 58 százalékra csökkent, a jüan helyenként már átvette a szerepét, noha messze még az amerikai deviza dominanciájának megtörése.

India lényegében Oroszország olajmosodájává vált: a diszkontáron beszerzett orosz nyersolajat ráadásul nemcsak finomítja és továbbadja, de még büszke is a jó üzletre, mint arról a kereskedelmi miniszter tavaly júniusban beszélt. A két ország közötti jó kapcsolatok évtizedekre nyúlnak vissza, de ilyen gyümölcsözők talán még sosem voltak. A múlt évre Oroszország India negyedik legnagyobb importpartnerévé vált – s közben stratégiai együttműködést kötött Washingtonnal, ahol nyilván az oroszok elleni szankciók betartását szorgalmazták. Narendra Modi miniszterelnök ezt Üzbegisztánban egy Vlagyimir Putyin orosz elnöknek odavetett „ez nem a háború ideje” mondattal le is tudta. A világpolitikai lehetőséget belpolitikai­lag is hasznosította, hiszen talán nem véletlen, hogy a muszlimellenes állami hindu nacionalizmus most erősödött fel igazán, amikor a közel-keleti muszlim partnerek olaját ki lehet váltani a szorongatott helyzetben lévő oroszok olcsó nyersanyagával. A felesleget meg busás haszonnal lehet eladni a világpiacon indiai olajként. Amiért – dobpergés – javarészt indiai rúpiá­ban, nem dollárban fizetnek. Modi és Putyin pedig, ha minden igaz, Moszkvában találkoznak idén.

Egyszóval Moszkvát egyelőre nem szigetelték el – de a világban betöltött pozíciója kétségkívül megrendült.

Nyitóképen: Elszívják – épül a Szibéria Ereje gázvezeték Kínában. Fotó: AFP / Cao Jianxiong / Imaginechina.