Ha elfogadjuk, hogy egy világnézet, ideológia stb. nevében jogtiprással föl lehet lépni, akkor nem marad érvünk az ellen, ha a fundamentalista iszlám ugyanezt szeretné majd a teljes európai civilizációval szemben érvényesíteni.
„Herbert Marcuse 1965-ben alkotta meg a »represszív tolerancia« fogalmát, megágyazva a ‘68-as mozgalomnak. Idézem őt: »Az, hogy [...] az intoleranciát a gondolkodással, a véleménnyel és a szavakkal szemben is lehet gyakorolni (intoleranciát mindenekelőtt a politikai jobboldallal és a konzervatívokkal szemben) – ezek olyan antidemokratikus elképzelések, amelyek megfelelnek a demokratikus társadalom valóságos fejlődésének, amely szétzúzta a mindenoldalú tolerancia bázisát.«
Ami tehát most Lengyelországban történik a liberárják helyeslése mellett, vagyis »a jogállamiság, demokrácia és tolerancia kultúrájának helyreállítása« jogtiprással, antidemokratikusan és intoleránsan, az nem más, mint amit Marcuse javasolt szűk hatvan esztendővel ezelőtt, aki nyomatékosítja is ugyanebben az esszéjében: »a tényleges béke azt követeli, hogy a toleranciát már a tett előtt megvonjuk: a kommunikáció szintjén, szóban, nyomtatásban és képben«.
Na igen. Amikor még szépreményű filozófusként először olvastam Marcuse esszéjét, már akkor kísértetiesen emlékeztetett engem valamire. Lehet ugyan a diktatúrát »felszabadító toleranciának« is nevezni, ahogyan a liberárják tanítómestere tette, csakhogy ennek a szovjet változatát mi éltük. Logikáját tekintve ugyanezt gyakorolták velünk az elvtársak, és ezt az ajtót nyitják ki most Tuskék. A kommunizmus kísértete ismét köztünk jár.
Nem tanultunk semmit a huszadik század borzalmaiból.
Ez elvileg a lengyelek baja kellene, hogy legyen, ők választották maguknak, ám a lengyelországi történések jóval túlmutatnak az egyszeri hasznos idióta társadalommérnökösködő hevületén. És itt van az a bizonyos határ. Mert volna még egy apróság, amit nem ártana figyelembe venni, mielőtt még a lengyelországi hadjáratot mint európai modellt a liberárják eszkalálnák a volt Vasfüggönyön inneni országokra. Az illegális migráció elszabadulása miatt Európa lakossága változóban van. És ha elfogadjuk, hogy egy világnézet, ideológia stb. nevében jogtiprással, antidemokratikusan és intoleránsan föl lehet lépni, akkor nem marad érvünk az ellen, ha például a fundamentalista iszlám ugyanezt szeretné majd a keresztény kultúrkörre alapozott teljes európai civilizációval szemben érvényesíteni.
És akkor nem kommunisták leszünk itt a fényességes Nyugaton, hanem behódoltak.
Az Európai Unió helyett kalifátusban élni azért nem volna jó. Elsősorban mindazok számára, akiknek az életvitele, szexuális szokásai stb. a fundamentalista iszlám kulturális kódrendszer szerint nem annyira elfogadott.”
***
Ezt is ajánljuk a témában
Vagy az van, hogy Vlagyolf Putyler pártjára állt a lengyel exminiszterelnök – vagy pedig az, hogy valójában Orbán és a magyar jobboldal sem állt ott soha.
Nyitókép: NurPhoto / Getty images
Mint például a férfiét és a nőét. Aggasztó decivilizáció van folyamatban. Frank Füredi írása.
„Azokkal volt alapvető bajom, akik nem a társulatot képviselik, hanem azt várják el, hogy felnézzenek rájuk” – nyilatkozta a Kossuth-díjas színművész.
Bár heves társadalmi tiltakozások fogadták a fejkendőt, Ebrahim Raiszit ez nem hatotta meg. Sőt.
Ismét szintet lépett a közel-keleti konfliktus, államközi háborúskodás vette kezdetét a világ lőporos hordójában. A nagyhatalmak óvatosságra intenek. Veszprémy László Bernát írása.
Egyre többen kezdik felismerni, hogy talán mégsem kellene lerombolni a zsidó-keresztény civilizációt. De vajon elegendő-e ez a felismerés? Hajdú Tímea írása.
Az amerikai pedagógusképzés a szélsőbaloldal melegágya, de Trump talán megvívja a kultúrharcot, ezúttal a spanyolajkúakkal az oldalán. Interjúnk Mike Gonzalezzel.
A francia elnök szerint meg kell vizsgálni, hogy milyen megoldások adhatnak valódi védelmet a kontinensnek.
Az MCC főigazgatója szerint a vita megszűnése rossz hatással lesz a tudományra, a gondolkodásra és az intellektuális fejlődésre is.
