Nyugatos fodulat előtt

„A szavazók a két jelöltet tekintve és geopolitikai értelemben is a kisebbik rosszat választották. A moldávok többsége tisztában van azzal, hogy mennyire fontos az ország számára az orosz piac, ám úgy gondolja, a jelenlegi helyzetben talán többet várhat a Moszkvát nyomás alá helyező Nyugattól. Persze, ha a nyugatos erők szokásos módon erőltetik a megszorító, neoliberális gazdaságpolitikát, akkor a közhangulat ismét fordulhat egyet. Főleg, ha a Kreml is ráébred arra, hogy már a posztszovjet térségben is meg kell dolgoznia befolyása megőrzéséért. Ráadásul a hagyományos nyugati–orosz szembenállás kiegészül új regionális szereplőkkel. Mindenekelőtt Románia és részben Ukrajna nagyobb aktivizálódása várható, de jó eséllyel Moldovában is megjelenik majd Törökország. Méghozzá elsősorban a török nyelvű, de pravoszláv hitű gagauzoknál, ami előrevetíti az újabb ütközést Oroszországgal. Mindez nem csak abból sejthető, hogy Ankara az egész türk térségben rendkívüli módon aktivizálódott. Abból is, hogy állítólag a közelmúltban kapott török állampolgárságot a tavalyi választások után elmenekült, hosszú évekig a moldáv politika szürke eminenciásaként az országot saját hűbérbirtokaként kezelő oligarcha, Vladimir Plahotniuc.

A következő évek tehát aligha lesznek unalmasak Moldovában. Nemcsak az előre hozott választásokkal járó belpolitikai bizonytalansággal lehet számolni, hanem az ország a posztszovjet geopolitikai játszmák frontvonalába is bekerül. Könnyen eldurvulhat a helyzet, ha Maia Sandu és a mögötte álló nyugati erők az azeriek karabahi példáján felbuzdulva úgy döntenek, hogy kiolvasztják a lefagyasztott Dnyeszteren túli konfliktust. De az is komoly felfordulással járna, ha az unionisták hatalomra kerülésével felgyorsulna a közeledés Romániához. Moldova és Románia unióját eleve nem támogatja a moldáv társadalom és politikai elit jelentős része, mint ahogy nem állna érdekében az Európai Uniónak sem. A Moszkvára helyezett nyomás növelését és Európa további megosztását szem előtt tartva támogathatja ugyanakkor egyik legközelebbi európai szövetségesének ilyen ambícióit az Egyesült Államok.

Egy hasonló forgatókönyv megvalósulása Magyarországnak semmiképp nem érdeke. Egyrészt két erősen atlantista középhatalom, az enélkül is egyre szorosabban együttműködő, megerősödött Románia és Lengyelország közé szorulna, ami szűkítené a mozgásterét. Másrészt nem könnyítené „Nagy-Románia” megalakulása az erdélyi magyar kisebbség helyzetét sem. Gondolhatnánk ugyan, hogy a gagauzok és a Dnyeszteren túliak feltételezhető autonómiája erősítené a hasonló székelyföldi törekvéseket, ám inkább lehetne számítani a moldovai autonómiák sorvadására. Ráadásul egy megnövekedett lakosságú Romániában csökkenne a magyarság aránya, ami már kétségessé tenné az RMDSZ parlamentbe jutását is. Így aztán nemcsak a magyarok, de Európa számára is megnyugtatóbb lenne, ha Moldovára a jövőben is csak az amúgy a kelleténél gyakoribb választások idején kellene igazán odafigyelni.”

***

Nyitókép: Diego Herrera Carcedo / ANADOLU AGENCY / Anadolu Agency via AFP