Az elnöki előválasztás dollárjobboldali győztese konkrétan ezt ígéri, meg szembeszállást az LMBTQ-val.
A magyar infláció gőzerővel robog lefelé, s már csak a bázishatás tartja 10 százalék fölött. A török infláció fele a tavalyinak, ha a választás után kicsit meg is ugrott. A világ nagy inflációi közül csak az argentin nem megy sehová: 2020 vége óta nem jártak 40 százalék alatt, tavaly pedig berobbant az infláció, folyamatos és töretlen növekedés mellett idén júliusra elérte a 115,6 százalékot.
Ekkora áremelkedések a világpiacon nem voltak, a globális infláció lassul – a katasztrofális inflációs teljesítmény egyértelműen az argentin gazdaságpolitika sara.
Úgy tűnik, ebből most lett elegük az argentin választóknak.
Argentínában a szükség esetén kétfordulós, októberben esedékes elnökválasztást megelőzi még egy előválasztás is, amely gyakorlatilag főpróbának tekinthető – a legtöbb választó számára kötelező szavazni ugyanis. Alberto Fernández perónista elnök nem indul újra, helyére három esélyes induló pályázik. Saját pártjából, a perónista Szövetség a Hazáért koalíció (UP) jelöltjeként Sergio Massa, akinek épp a gazdasági miniszteri posztot van szerencséje betölteni a gazdasági válságtól sújtott Argentínában; az Együtt a Változásért (JxC) jelöltjeként Patricia Bullrich volt biztonsági miniszter; és a Halad a Szabadság (LLA) nevű gazdasági liberális-jobboldali koalíció jelöltjeként Javier Milei közgazdász, üzletember, parlamenti képviselő.
Az előválasztást az argentin közélet meglepetésére utóbbi nyerte 30,5 százalékkal; a JxC 28, a kormánypárti szövetség 27 százalékra jutott. Azaz:
az argentin választók októberben minden bizonnyal kiszavazzák a hatalomból mindkét pártot, amely a gazdasági katasztrófát a nyakukba szabadította, és behoznak egy Donald Trumphoz kísértetiesen hasonlító outsidert.
„A mindig is megbukott régi dolgokkal elképzelhetetlen egy új Argentína” – mondta az eredményvárón Milei.
Javier Milei legfőbb ígérete, amellyel valószínűleg a legtöbb argentin szívet nyerte meg, a dollarizáció: megszüntetné (saját szavaival: „felrobbantaná”) az argentin jegybankot, az ország pénzneméül pedig az amerikai dollárt tenné meg.
Bármilyen abszurdnak is hangzik a javaslat, a kontinensen Ecuador 2000-ben sikeresen tette meg ugyanezt. A latin-amerikai valuták elképesztő instabilitása miatt számos térségbeli országban párhuzamos fizetőeszköz a feketepiacon, valós piaci mechanizmusok által kialakított árfolyamon váltott USA-dollár. Ha pedig egy ország hivatalos fizetőeszközként is bevezeti azt,
megszabadulhat az infláció tipikus latin-amerikai formájától, melynek keretében a kormányok a képzetlen, szegény tömegek szavazatainak megnyerése érdekében eszeveszett állami költekezésre nyomtatják a pénzt, majd pedig infláció formájában az egész társadalommal fizettetik meg a cechet.
Dollárt nyomtatni Latin-Amerikában nem lehet, így az ezt használó kormányok fegyelemre vannak ítélve, cserébe a nép árstabilitást élvezhet. „Az ecuadoriak sokkal jobban élnek, mint az argentinok. Ecuador számai meggyőzőek. Megtízszereződött a jövedelmük és elporladt az infláció” – mondta erről a jelölt az El País spanyol lapnak.
A radikálisan újragondolt gazdaságpolitika ugyanakkor nem az egyetlen dolog, amivel Milei szavazatokat szerzett – valódi jobboldali programmal indult ugyanis, ellenzi az abortusz legalizációját és az iskolai LMBTQ-propagandát. Átvett és továbbfejlesztett néhány elemet az amerikai konzervatívok eszköztárából is: engedélyezné a magánszemélyek fegyvervásárlását,
és piacosítaná (!) a szervkereskedelmet annak érdekében, hogy csökkentse a transzplantációs várólistákat.
Megválasztását ugyanakkor nehezítheti, hogy az oktatási, egészségügyi és népjóléti minisztériumok összevonásával és sok más módon is a közkiadások mérséklését ígéri – hiszen dolláralapon nincs már végtelen pénz –, s kérdés, hogy az argentin szavazóknak ezen az áron is kell-e a gazdasági stabilitás. További nehézséget okozhat, hogy alelnök-jelöltje, Victoria Villarruel feltűnően megengedően nyilatkozik az Argentínát 1976-1983 között kormányzó katonai diktatúra rémtetteiről, amellyel kapcsolatban a lakosság jelentős része korántsem őriz ilyen pozitív emlékeket.
Nyitókép: MTI/AP/Mario De Fina
Ötven bázisponttal, 7,75 százalékra csökkentette a jegybanki alapkamatot a Magyar Nemzeti Bank Monetáris Tanácsa keddi ülésen. A kamatfolyosó két szélét szintén ilyen mértékben mérsékelték. Molnár Dániel, a Makronóm Intézet senior makrogazdasági elemzője kommentálta a döntést.
2025-re a Világbank és a Valutaalap szakértői 3-4 százalékos növekedést várnak, míg európai átlagban csupán 1 százalékot.
„Mikor hajlandók az elinflált ötforintosokat ki-, az ötvenezreseket pedig bevezetni?” – tette fel a kérdést korábban a jegybank elnökének Novák Előd.
Az utóbbi hetek benzinár-emelkedése érdemben csak a jövő hónapban jelenik meg az inflációs mutatóban, de a tavaszi telekommunikációs drágulás már márciusban benne volt a friss KSH-adatokban – értékeli a mai adatsort a Makronóm Intézet elemzője.
Kontextusba helyezte a lap a mostani inflációt.
Kis túlzással még történelmi párhuzamot is felfedezhetünk.
Újabb mérföldkőhöz érkezett a Budapest-Belgrád vasút, már azt is tudni lehet, mikortól lehet majd utazni rajta.
Idén tovább csúszik a lejtőn Európa legnagyobb gazdasága. A tavalyi recesszió 2024-ben is folytatódik, ami rossz hír Magyarország számára, a hazai ipar ugyanis nagyban a német kereslettől függ.
