Társadalomrombolás a bírói pulpitusról – beszélgetés Grégor Puppinck francia alkotmányjogásszal, a European Centre for Law and Justice igazgatójával.
2021. december 03. 09:35
Van mit óvnia Magyarországnak – derül ki Grégor Puppinck alkotmányjogász szavaiból, aki egyebek mellett jogi forradalomról, és a multikulti-vízió hajszolásának végzetes kimeneteleiről beszélt nekünk.
2021. december 03. 09:35
p
42
2
22
Mentés
Grégor Puppinck
Francia jogász, publicista, emberi jogi szakértő. Az általa vezetett emberi jogi kutatóintézet, a strasbourg-i székhelyű European Centre for Law and Justice (ECLJ), az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsának (Ecosoc) különleges külső tanácsadó szerveként működik 2007 óta. A szervezet kiáll többek között az emberi élet fogantatástól számított védelme, valamint a lelkiismereti és vallási meggyőződésekkel kapcsolatos szabad véleménynyilvánítás joga mellett. Az ECLJ 2020 elején publikálta nagy visszhangot kiváltó jelentését az Emberi Jogok Európai Bírósága, illetve az OSF és más NGÓ-k közötti nagyarányú személyi összefonódásokról. Legújabb könyve, az Embertelen jogok nemrég magyarul is megjelent az MCC Press gondozásában. Grégor Puppinck-kel a Mathias Corvinus Collegium által rendezett könyvbemutató alkalmával beszélgettünk.
Tavaly februárban az Ön kutatóintézete, az European Centre for Law & Justice jelentést tett közzé, amely szerint ugyanaz a személyi kör birtokolja az európai emberi jogvédelmi rezsimet, mint amelyik a legnagyobb alapítványokat és magántulajdonú nem kormányzati szervezeteket (NGO-kat). A jelentés tanulsága, hogy ennek megfelelően a bírák pártatlansága is kétséges. Ön szerint mi az a cél, amelynek szolgálatában a részrehajlás megfigyelhető?
Nincs igazán cél – sokkal inkább egyfajta folyamatról beszélhetünk. Egy olyan hatalomszerzési folyamatról, amelynek során egy eszme olyannyira megerősödhet, hogy képes birtokba venni komplett intézményeket is. Intézményszerzésről beszélünk hát. Hogy konkrét legyek: ehhez a körhöz különös súllyal tartozik a nyílt társadalom közössége, amelynek ereje erős ideológiai hátterében rejlik. E kör kiemelt jelentőséget tulajdonított annak, hogy rátegye a kezét a ’90-es években útjukat és eszmei hátterüket kereső, a Szovjetunió igája alól felszabadult elszegényedett államokra. Amit pedig ma látunk, az az, hogy a Soros Györgyhöz hasonló potentátok NGO-hálózataikon keresztül jelentős összegű beruházások útján terjesztik ezt az ideológiát – az ideológián keresztül a hatalmat, a hatalmon és a kapcsolati hálón keresztül pedig az érdekeket. Visszatérve tehát a kérdéséhez: ha létezik konkrét cél, akkor e cél a befolyásszerzés.
Konkrét példával alá tudja mindezt támasztani?
Egy komoly politikai ambíciókkal rendelkező személy meglehetősen könnyűszerrel ejthet foglyul konkrét rendszereket azáltal, hogy különösen a kicsi és szerényebb gazdasági lehetőségekkel rendelkező országokban fektet be. Magyarország azért fontos, mert ténylegesen Európa központjában helyezkedik el. Ha áttekinti például a Nyílt Társadalom Alapítvány befektetési prioritásait, ezek az állítások igazolást nyernek. Ha jól emlékszem, Soros például 120 millió dollárt fektetett a 3 millió fős Albániába, de beszélhetnék akár a balti államokról is. Albániában – amely közismerten Európa egyik legkorruptabb országa – rengeteg mindent lehet kezdeni 120 millió dollárral. Összevetve Franciaországgal, ez az összeg a hazámban is sok pénznek számít, de arra azért mégsem elég, hogy egy egész parlamentet meg lehessen szerezni. Összességében azt látom, hogy
a kelet-közép-európai országok kiváló helyszínek arra, hogy valaki a pénzét a liberális ego által vezérelt hatalomra és kulturális befolyásra váltsa.
És itt jön képbe a bírói aktivizmus...
Igen, pontosabban a bírói aktivizmus egy szélesebb eszköztár részét képezi. A nemzetközi szervezeteket eredetileg azzal az igénnyel hozták létre, hogy azok az intergovernmentális, azaz a kormányok közötti együttműködést tegyék lehetővé. E szervezetek aktivizmusa azonban a szupranacionalizmus, azaz nemzetek feletti keretek evolúciójához vezetett. Ezzel ezek a szervezetek a globális kormányzás eszközeivé váltak. Vegyük példaként a migráció vagy az abortusz kérdését – ezek szupranacionális keretek között sarkalatos tárgyköröknek számítanak. Természetesen az Emberi Jogok Európai Egyezményében nincsenek olyan rendelkezések, amelyek korlátoznák az államokat abban, hogy védelmezzék a határaikat, vagy hogy kötelezzék az államokat arra, hogy liberalizálják a magzatelhajtást. Ha azonban a bírák képesek megtalálni a módját annak, hogy mindez az eredmények szintjén mégis megvalósuljon, akkor már
igenis arról van szó, hogy az Egyezmény a nemzetek feletti kormányzás eszközévé vált.
A közelmúltban a lengyel alkotmánybíróság határozatot hozott arról, hogy az Emberi Jogok Európai Egyezményének bizonyos rendelkezései nincsenek összhangban az Alkotmánnyal. Érvelésük szerint nem is feltétlenül a magával a jogi szöveggel van probléma, hanem annak értelmezésével. Milyen irányba halad Ön szerint Strasbourg jogértelmezése?
Ha csak az elmúlt évtized fejleményeit nézzük, egyértelműen látszik, hogy a strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bíróságát Európa alkotmánybíróságává akarták felemelni. Ez csakis forradalom útján lehetséges. Jogi forradalom útján, ugyanis a EJEB feladata alapvetően az, hogy az Emberi Jogok Európai Egyezménye felett őrködjön. Az Egyezmény létjogosultsága pedig a szerződő államok szuverenitásán alapul. Így hát strasbourgi bíróság, amely pusztán a kiszolgálója, őrzője az Egyezménynek, normális esetben nem bábáskodhat egyetlen ország felett sem. Hacsak nem megy végbe valamilyen forradalom. Így hát a bíróság tyúklépésekben haladt abba az irányba, hogy kiterjessze hatáskörét a nemzeti alkotmányokra is.
Megteheti ezt Strasbourg?
Mindaddig, amíg az országok kormányai hagyják, hogy ezt tegyék hazájukkal, igen. Néhány éve azonban láthatunk biztató tendenciákat is. Az első ország, aki kiállt a sorból az Egyesült Királyság volt egy, a fogvatartottak szavazati jogával kapcsolatos ügyben. A szigetország ellentartása következtében a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága végül hátrébb lépett, s ha megnézzük az ítélkezési statisztikákat, azt láthatjuk, hogy a fórum immár kerüli Egyesült Királysággal való konfrontációt. Napjainkban a legnagyobb ellenállás a strasbourgi bírói aktivizmussal szemben egyébként Oroszország és Lengyelország részéről érkezik.
Ezek szerint ezek az országok is „forradalmárok” lennének?
Nem mondanám. Ha megnézzük azokat a döntéseket, amelyek a strasbourgi befolyás ellenében születnek, azt láthatjuk, hogy ezek
az országok csupán megerősítik azt, hogy a nap végén mégis csak a nemzeti alkotmányos rend kerekedik felül.
Ugyanez igaz egyébként a hazámra, Franciaországra is – ugyanezt mondjuk odahaza. Ha az országom olyan egyezményt akarna ratifikálni, amely szembe megy az alkotmánnyal, előzetesen magát az alkotmányt kellene módosítani. A nemzeti alkotmánybíróságok részéről tehát jogi szempontból szó sincs forradalomról.
Mindeközben a bírói aktivizmus a luxemburgi székhelyű Európai Unió Bírósága esetében is azonosítható. Egyetért Ön ezzel?
Fogjuk rá. Pontosabban inkább azt mondanám, hogy az Európai Bíróság a strasbourgi kollégákhoz képest kevésbé aktivista hozzáállású. De. Magyarország és Lengyelország esetében Luxemburgot eszközként használják arra, hogy politikai nyomást gyakoroljanak ezekre a tagállamokra.
Vannak szinergiák Ön szerint a két fórum között?
Hogyne. A két bíróság folyamatosan egyeztet egymással, az összefonódás bizonyos; mindkét fórum a politika eszköze. Ha Brüsszelben a lengyel és a magyar állami vezetés vétót emel, a politikai folyamatok lelassulnak. Ami azonban a kormányközi szinten nem megy át, még mindig átmehet a bírósági tárgyalótermekben. A bíróságokon ugyanis nincs vétó...
Korábban a franciaországi párhuzamos társadalmakról beszélgettünk. Hogy tekint a témára most?
Franciaország még mindig erős migrációs nyomás alatt áll, a társadalmunk pedig megosztott. Hogy őszinte legyek, igen furcsa érzés a budapesti utcákon sétálgatni. Egyik nap azon tanakodtam magamban, hogy hol vannak a migránsok? Otthon többé már nem lehet arról beszélni, hogy a francia társadalom koherens közösség volna. Ez azt jelenti, hogy a francia utcákon a járókelők félnek és frusztráltak. Ráadásul az emberek nem beszélhetnek szabadon minderről;
ez a fajta feszültség pedig a pesti utcákon nem érzékelhető.
Amit látok Önöknél az az, hogy az emberek békések. A mi utcáinkon az emberek stresszesek és bizonytalanok. Nyilvánvaló, hogy mindez annak tudható be, hogy az arab lakosság legújabb generációja többé már nem akar a francia társadalom részévé válni. Saját maguk szemében is idegeneknek számítanak Franciaországban.
Hogy jutottak idáig, és mik a kilátások?
Franciaországban az állampolgárság alapja az úgy nevezett ius soli, vagyis a „talaj joga”. Kevésbé elvont, közérthető formában ez azt jelenti, hogy a menedékjog papíron nagyon könnyen állampolgársággá konvertálható.
Napjainkban még arról beszélhetünk hogy sokan, még a baloldali pártok szimpatizánsai is tudatában vannak annak, hogy a bevándorlás problémát jelent.
Sajnos úgy látom, hogy nagyjából 10 év, és mindez megváltozik. Túl késő lesz. Ekkorra ugyanis a bevándorlás nagyságrendje ugyanis kezelhetetlenné, bármiféle reakció pedig egyszerűen lehetetlenné válik. A migrációpárti politikai közösségeknek tehát csak ezt a 10 évet kell kivárniuk. Lehetőségük van ráadásul arra is, hogy migrációellenes szólamokat zengjenek, miközben továbbra is beengedik a migránsokat. 10 év, és nekünk végünk. Vagy esetleg a polgárháborús indulatok erősödnek fel. Elég sokan beszélnek erről manapság Franciaországban...
Emlékezetes a francia katonák felszólító levele a kormányzat számára…
Nem kizárólag erről beszélek. Az utcákon egyre több erőszakos cselekmény történik. A járókelőket minden előzmény nélkül megkéselhetik az utcán. Ez már egy polgárháború kezdetét is előrevetítheti. Ez a jelenség ráadásul súlyosbodhat is. Ami igazán meglepő az az, hogy a francia népesség nem reagál erre az erőszakra – legalábbis egyelőre. Egyfajta önfegyelem jellemzi a franciákat. Szeretik, ha helyettük a rendőrség reagál ezekre az erőszakos eseményekre. Ez jó, legalábbis a civilizációnk szempontjából. Meglehet azonban, hogy egy napon ez megváltozik. Ahogy említettem, meggyőződésem, hogy tíz évünk van hátra.
Remélem, hogy néhány ország, köztük az Önök országa megtalálja a módját a meglévő társadalomkép fenntartásának.
Minden közösségnek joga van ugyanis ahhoz, hogy békésen éljen a saját területén. Ez egy kiemelten értékes alapvető jog, amit garantálni kell.
Ha már szóba jött a multikulturalizmus: nem is olyan régen jött ki egy tudósítás a The Telegraph hasábjain a párizsi Notre-Dame ízlésficamos felújításáról. A riporter attól tartott, hogy – saját szóhasználata szerint – a jelenlegi tervek szerint a székesegyház belsejét egyfajta „woke Disneylanddé” alakítanák át. Mit gondol erről?
Csak azért mondják ezt, mert britek (nevet); irigylik a székesegyházunkat. Én is olvastam a cikket. Az bizonyos, hogy a székesegyház a Köztársasághoz, vagyis a kormányhoz tartozik. Bizonyos az is, hogy a kormányzatban néhányan nincsenek tudatában annak, hogy mire való egy székesegyház – egyesek megelégszenek annyival, hogy jó koncerteket lehet bennük tartani. Ennek megfelelően a Katolikus Egyháznak kiemelt figyelemmel kell eljárnia, hogy végül megmaradjon kegyhelynek, s ne váljon például „Disneylanddé”.
Utolsó kérdés: tekintettel arra, hogy az adventi időszak kezdetét vette, mit üzenne az erre fogékony olvasóknak?
Azt, hogy mindig emlékezzenek arra, hogy a józanság visszatér és győzedelmeskedik. A karácsonyi időszakra jellemző, hogy egyre rövidebbek a nappalok, egyre nagyobb a sötétség. Senki se felejtse el azonban, hogy a fény, s vele együtt Krisztus visszatér.
A francia államfő háborús kijelentései már a hazájában is vihart kavartak: az egyik legutóbbi, Franciaország atomdoktrínáját érintő javaslata, hogy vitassák meg a nukleáris erők európai alkalmazásának kérdéseit a szomszédos vezetőkkel, az ellenzék részéről heves elutasításra talált. Jobb- és baloldali politikusok azt hangoztatták, hogy az elnök megkezdte az ország nukleáris stratégiájának lazítását, mégpedig azért, hogy azt ez európai szolidaritás oltárára helyezze. Ez nem olyan egyszerű kérdés, amiben még az egyébként nagy hatalmú francia elnök akár kénye-kedve szerint dönthet.
...A helyszínre ekkor odaérkezett az afgán édesanyja is, és lekevert néhány pofont – a földön vérző áldozatnak, aki nemsokára belehalt sérüléseibe. Francesca Rivafinoli írása.
A két csapat 1915 óta íródó közös történetében mindössze ez a második közös másodosztályú idény. Húsz éve karöltve jutottak fel, most csupán a Vasasnak van rá esélye. Még nem maradt benn a kispesti együttes.
p
0
0
0
Hírlevél-feliratkozás
Ne maradjon le a Mandiner cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit.
Összesen 22 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Gyzoltan
2022. január 06. 15:35
Bármennyire is sajnálatos a sajnálkozásod, továbbra is a magyar Magyarország gondolatának az elkötelezettségét vállalom.., igyekszem szolgálni...
-hogy jól, vagy rosszul, ki tudja.., megítélés kérdése...
"-egy eszme olyannyira megerősödhet, hogy képes birtokba venni komplett intézményeket is. Intézményszerzésről beszélünk hát-"
Ez kirívóan esett meg az SZFE esetében is, a telefonjaikat nyomkodó, "jó bulit csinálunk", megvezetett birkacsordával...
Amint minősítettem:
"A szivárványos SZFE tiltakozás tipikus esete az emberi esztelenségnek, a természettel, a természetességgel való szembenállás bemutatásának, melynek felbujtói, kezdeményezői behatárolhatóak.
Ismert a szlogenjük: "Minél rosszabb, annál jobb!" Tudják, merik, teszik!
-de mi lesz, ha egyszer elfogy a magyarság türelme, és véget vet a Jákobi báránybőr alatt folyó ordas ámokfutásnak?"
Magamat idéztem.
Ennél sokkal súlyosabb a jelenség! A durva liberális tudati terror végett irányzattá, trendé vált, iskoláinkban, oktatási intézményeinkben, ahol kétes elemek, azaz nagyon is egyértelműen beazonosítható tudati bűnözők tobzódhatnak a magyarság ellen, gyermekeink, a magyar fiatalság ellen, mely a nemzet éltetője, jövője!
Ezeket az idegen ügynököket kell eltávolítani oktatási intézményeinkből mielőbb, a kormányzat határozott, kitérést nem engedő, intézkedése útján!
Jelenleg tűrhetetlenek tűnnek az állapotok!
-ha lennél olyan kedves, s kifejtenéd, hogy miért, s miként vált szak-szóvá az "öregezés" kifejezés!
Mit jelent, mit fed?
Kik művelik a zsidó ÁVO kegyetlenségével?
Esetleg bővebben is, kitérve a bírósági-bűnüldözési tehetetlenségre, netán ezen intézmények latens, hallgatólagos támogatására, esetlegesen kitárgyalhatnád e "jelenség", e tragédia kimondottan magyarellenes voltát!
"Magyarország a világ legjobb helye. Aki nem utazta be és a világot, és nem élt máshol hónapokat és éveket az ezt nem tudja. A legjobb hely a világon."
Igen. Igen. Igen. 1000x is igen.