Az elveszített parlamenti választás után már fenik a fogukat Armin Laschet CDU-elnökre a párton belüli ellenfelei. De a sorsa nem a saját kezében van.
Armin Laschet még mindig a CDU elnöke. Nem kis dolog ez. Több mint egy hét telt el azóta, hogy megszületett a németországi parlamenti választás hivatalos végeredménye. Egy olyan végeredmény, ami az uniópártok számára egy katasztrófával egyenértékű. Egy olyan végeredmény, aminek a fényében meglehetősen erőtlen kifejezés a „borús” a testvérpártok politikai jövőjére nézve.
A szeptember 26-án, vasárnap este az ARD német közszolgálati adón közreadott előzetes választási prognózis nagy reményeket adott Armin Laschetnek és a CDU-nak. Eszerint a CDU/CSU és az SPD eredményei között alig egyszázalékos a különbség az utóbbi javára – vagyis az uniópártok hibahatáron belül vannak, esetleg még meg is előzhetik a szociáldemokratákat. Armin Laschet ezt még ennél is sajátosabban értelmezte: amikor a választás estéjén először a tévéadók kamerái és a Konrad Adenauer-házban összegyűlt párttagok elé lépett,
Ez már csak a történelmileg is lesújtó eredmény fényében is bátor kijelentésnek tűnt, és az este hátralévő részében – ahogy az SPD előnye egyre nőtt a CDU-val szemben – csak még utópisztikusabbá vált.
Az első nyilvános selyemzsinórt Michael Kretschmer, Szászország kereszténydemokrata miniszterelnöke küldte Laschetnek a választás utáni hétfőn. Kretschmer azt nyilatkozta az MDR-nek, hogy ő itt nem lát egyértelmű felhatalmazást, ezért az uniópártoknak nem is nagyon kellene erőltetniük a koalíciós tárgyalásokat, hanem inkább csendben elfogadni a vereséget, ami „az elmúlt hónapokban, talán években” elkövetett súlyos hibák következménye.
A végeredményt nézve egyáltalán nem tűnik alaptalannak, amit a drezdai miniszterelnök mond, akinek az éles hangú kritikájában azért az előremenekülés is benne van: Kretschmer miniszterelnöksége alatt
sőt, négy éve éppen a radikális jobboldali párt mostani társelnöke, az akkor még szobafestő-mázolóként tevékenykedő Tino Chrupalla rakta ki személyesen Michael Kretschmert a Bundestagból. Amíg tehát arról van szó, hogy Laschettel az élen milyen rosszul szerepelt a párt országos szinten, nem kell arról beszélni, hogy hogyan omlott össze néhány év alatt szinte teljesen a szász CDU.
Mindenesetre nem a görlitzi az, akitől Laschetnek a leginkább tartania kell a CDU-n belül. Ott vannak azok a párttársak is, akik annak ellenére is őt támogatták a Markus Söderrel szembeni, kancellárjelöltségért folyó küzdelemben, hogy a bajor miniszterelnök klasszisokkal népszerűbb jelölt lett volna, mint Laschet. Azt pedig már Franz Josef Strauß CSU-legendától is tudjuk, hogy az ellenségnél csak két rosszabb dolog van: a halálos ellenség és a párttárs. Itt elsősorban Wolfgang Schäubléra érdemes gondolni.
Schäuble volt az egyik a CDU azon nagy öregjei közül,
és ne Söder. Erről részletesebben Robin Alexander Machtverfall című, nagyszerű riportjában lehet olvasni, amiről Kohán kolléga írt egy szintén remek recenziót.
Schäuble és társai tehát rajtavesztettek azon, hogy Laschetet támogatták, és most a vérét kívánják. Felsorakoztak közben azok is, akik egyébként is Laschet vérét kívánják, mint például Friedrich Merz, aki most ismét egyéni mandátumot szerezve jutott be a Bundestagba. Merz az elmúlt években kétszer is megpróbálkozott a CDU elnöki székének elnyerésével, de egyszer sem sikerült – legutóbb épp Laschet győzte le.
Merz és Laschet között ezután mintha a világ legjobb barátsága alakult volna ki – a sauerlandi meghívást kapott Laschet Zukunftsteamjébe és a berlini eredményvárón is vele együtt lépett az emelvényre –, de persze idealisztikus lett volna azt feltételezni, hogy Friedrich Merz nem kezdi el egyből fúrni a pártelnököt, ha nem kapja meg azt, amit akar.
Lövések viszont egyelőre nem dördültek a CDU-nál. Laschet kisebb-nagyobb megrázkódtatások árán túlélte az elbukott választás utáni első hetet, bár azt még mindig nem vallotta be, hogy ez az eredmény kudarc.
Egyelőre viszont senki nem veti rá magát Armin Laschetre, hiszen sosem lehet tudni, mit hoz a holnap: elképzelhető, hogy egy Jamaica-koalíció élén Laschetből még kancellár lesz. Kegyvesztetté meg senki nem akar válni idejekorán. De a helyzetnek nem Armin Laschet az ura.
Az urak egy közös szelfin mosolyognak. Egy hete rakták fel az Instagramra, a képaláírás szerint hidakat keresnek – és találnak is. Annalena Baerbock és Robert Habeck a Zöldektől, Christian Lindner és Volker Wissing a Szabad Demokratáktól (FDP). Nélkülük nem lesz kormányalakítás Németországban, és ezt ők is nagyon jól tudják. A CDU 24,1; az SPD 25,7 százalékot szerzett a választáson, de a nagykoalíció folytatása nincs most az asztalon. A Zöldek 14,8; az FDP 11,5 százalékkal zárt, ami azt jelenti, hogy mindenképpen lesz kormánytöbbség, ha a két kisebb párt együtt koalícióra lép a nagyok egyikével.
Ha SPD-vezetéssel alakulna koalíció, azt „jelzőlámpa-koalíciónak” hívnánk, ha mégis Laschet lenne a befutó, akkor „Jamaica-koalíció” jönne létre. Az előbbire kicsit nagyobb az esély. De.
vagyis bejelentették, hogy addig nem tárgyalnak senkivel, amíg egymással nem tárgyaltak. Ez a lépés két szempontból is szükséges volt. Egyrészt meg kellett mutatni a nagy pártoknak, hogy itt most nem ők diktálnak, másrészt pedig nem volt olyan régen 2017, amikor egyszer már voltak Jamaica-tárgyalások a szövetségi választás után, csak nem vezettek semmire.
Az FDP és a Zöldek is kormányozni szeretne, és mivel a kampány során egyébként mindkét alakulat kijelentette, hogy ők aztán biztosan nem fognak kormányozni azzal, akivel a másik párt szeretne (a Zöldek Olaf Scholzhoz, az FDP Laschethez dörgölőzött volna szívesen), most gyorsan ki kellett alakítani valami közös álláspontot.
Ez a közös álláspont vélhetően a CDU számára lesz kedvezőtlenebb. A Zöldek most kedden ülnek le tárgyalni a kereszténydemokratákkal, de a pártban sokan úgy vélik, hogy ez eleve elpocsékolt idő. A megbeszéléshez leginkább a Zöldek realo-szárnya fűz nagy reményeket, ők arra számítanak, hogy a CDU-sok tarsolyában lapul majd egy pár olyan klímapolitikai engedmény, amikre érdemes lesz odafigyelni. Már csak az SPD-vel folytatott tárgyalások miatt is.
Armin Laschetnek tehát saját, jól felfogott érdekében is
máskülönben felfalják a saját párttársai. Kutyaszorító: Armin Laschet sorsa nem a saját kezében van, Baerbock és társai pedig nem fogják majd olcsón adni neki a megmenekülést. Akad olyan publicista Magyarországon, aki szerint ennek az lesz a vége, hogy „a sok népszerűtlen párt összefogásából jön majd létre egy koalíciót (sic). Ennyi. Csodás a nyugati értelemben vett liberális demokrácia”.
Más kérdés, hogy a koalíciózásra nem azért van szükség, mert ilyenek a nyugati értelemben vett liberális demokráciák, hanem azért, mert ilyen a németországi pártrendszer – nincs egy olyan predomináns párt, mint Magyarországon a Fidesz. És nem is volt.
A nyitóképen: Armin Laschet sajtótájékoztatót tart a választás másnapján. Fotó: INA FASSBENDER / AFP
Idén tovább csúszik a lejtőn Európa legnagyobb gazdasága. A tavalyi recesszió 2024-ben is folytatódik, ami rossz hír Magyarország számára, a hazai ipar ugyanis nagyban a német kereslettől függ.
Nem megy jól Scholz kancellár pártjának, előveszik a régi kártyát.
A francia és a német jobboldal méregeti egymást.
Míg a lengyelek Dél-Koreával és az Egyesült Államokkal üzletelnek, addig a magyar kormány a német vállalatokkal kötött megállapodásokat.
Nagy vihar van készülőben a német labdarúgásban.
Kétségtelen tény, hogy ebből a tragédiából egy kiút van: az azonnali tűzszünet és a béketárgyalások megkezdése.
A francia elnök szerint meg kell vizsgálni, hogy milyen megoldások adhatnak valódi védelmet a kontinensnek.
Az MCC főigazgatója szerint a vita megszűnése rossz hatással lesz a tudományra, a gondolkodásra és az intellektuális fejlődésre is.
