Honnan és miért indultak el a közép-amerikai migrációs karavánok? Teljesen spontán vagy jól szervezett akciókról van szó? Körképünk az Egyesült Államok határai felé vonuló migránskaravánok hátteréről és a kibocsátó országok közállapotairól.
Az elmúlt hetekben egyre többet hallhattunk a közép-amerikai migránskaravánokról. Bár az elnevezése kissé szokatlan hangzású, de a jelenséget Magyarországon is megfigyelhettük az európai migrációsválság csúcsidőszakaiban, például amikor több ezer migráns indult el a Keleti pályaudvartól Ausztria és Németország irányába. Most valami ehhez hasonló zajlik az amerikai kontinensen: tömegek keltek útra – főleg Közép-Amerika egyes államaiból – azzal a szándékkal, hogy az Egyesült Államokban telepedjenek be.
Természetesen le kell szögezni, hogy
és mindezt megspékeli az a tény, hogy az országtól délre fekvő Latin-Amerika alapvetően migránsokat kibocsátó államok sokaságából tevődik össze.
Mexikóból továbbra is tömegek próbálnak bejutni az Egyesült Államokba, Venezuela 2014 óta hárommillió menekültet és migránst „termelt” ki, Kolumbiában hétmillió belső menekült él. Eközben Argentínában ismét devizaválság van, ahogy Brazíliát is az elnökválasztást eldöntő krízis sújtja. Ilyen válságok a következő években más latin-amerikai országokban is lesznek, hiszen a régió több országában továbbra is bőven hagy kivetnivalót maga után a gazdaság és a közbiztonság állapota, az egyre túlnépesedő nagyvárosok problémahalmaza. A külső és belső migráció ebben a régióban évtizedek óta megszokott jelenség.
Nem is kellene nagyon meglepődnünk azon, hogy migránskaravánok tartanak az Egyesült Államok felé: inkább azt a kérdést tehetnénk fel, hogy miért pont most történik mindez. Az egészen biztos, hogy egy ilyen jelenség felbukkanása roppant intenzív és erős migrációs nyomásról árulkodik. Vajon mi okozta a kialakulásukat?
Mik ezek a közép-amerikai migránskaravánok?
A migránskaravánok minimum több száz migránsból álló csoportok, amelyek alapvetően egy egységként működnek és mozognak, tagjaiból vezetők kerülnek ki, akik tárgyalhatnak különböző szervekkel, meghatározzák a karaván céljait és képviselik azokat.
a nagyobb médiafigyelem miatt több adomány és egyéb segítség jut el a tagokhoz (élelmiszer és más ellátások), akik egymást is képesek megóvni az út veszélyeinek következményeitől; és természetesen egy csoport érdekérvényesítő képessége is jelentősebb, mint egy egyedülálló személyé.
A migránskaraván madártávlatból
2018 tavaszán is összeállt a régióban egy nagyjából 1200 főből álló karaván, amelynek tagjai az út folyamán szétszóródtak, és végül csak pár száz fő nyújtott be menedékkérelmet az Egyesült Államokba. A tavaszi karavánt a mostaniakhoz hasonlóan főleg hondurasi, salvadori és guatemalai polgárok alkották. A forrásország Honduras, a vándorlás során folyamatosan csatlakoztak a csoporthoz a közeli államokból.
Jelenleg három migránskaravánt tartanak számon: a legjelentősebb, amely a mexikói hatóságok és egyéb szervek adatai szerint 4-5 ezer főből tevődik össze, Mexikóvárosba ért és a legfrissebb hírek szerint a napokban
szedelőzködik tovább az Egyesült Államok határa felé.
Emellett van másik két karaván is, amelyek jóval kisebb lélekszámúak (az egyik nagyjából ezer, a másik pár száz főből áll) így kevésbé jelentősek. Egyes források szerint csatlakozni fognak a nagy karavánhoz a fővárosban, más források szerint viszont a második, ezer fős csoport Tijuanát vette irányba, hogy onnan érje el az amerikai határt – ez a valószínűbb forgatókönyv.
Mi indította el a migránskaravánokat?
Számos szakértő, újságíró és politikus foglalkozik azzal, hogy kiderítse, mik pontosan azok a húzó vagy kényszerítő tényezők (push-pull factors), amelyek miatt a migrációs folyamat beindult.
A tömeges migráció esetében szinte soha nem egyetlen tényezőről, hanem tényezőkről beszélünk, amelyek ráadásul gyakorta állnak egymással ok-okozati összefüggésben, egyfajta láncolatot alkotva.
Azért is nehéz egyetlen okot mondani, mert a különböző egyénekre más és más kényszerítő tényező lehet hatással: az egyiket a bűnbandák veszélyeztetik, miközben a mellette bandukoló másik migráns az előbbiből semmit sem tapasztalt hazájában, hanem a súlyos megélhetési problémák miatt döntött az elvándorlás miatt.
Nézzük, milyen okok húzódhatnak meg a közép-amerikai migránskaravánok mögött!
A származási országokban uralkodó állapotok
Honduras, Guatemala és El Salvador, e három ország alkotja az úgynevezett Északi-háromszög (Northern Triangle) régiót Közép- Amerikában. Olyan államok, amelyeknek komoly és egymáshoz hasonló kihívásokkal kell megküzdeniük. Ott van először is a bűnözés, amelyet főleg a drogokkal foglalkozó bűnbandák és a régiót sűrűn átszövő csempészvonalak idéznek elő.
A világ legerőszakosabb országai között tartják őket számon a személy és vagyon elleni erőszakos bűncselekmények tömeges elkövetése miatt. A régióra igen jellemző a korrupció, az állami intézmények gyengék és nem képesek a jogállam fenntartására. A lakosság nem bízik a rendőrségben és az egyéb közbiztonsági céllal létrejövő szervekben – jó okkal:
A gazdaságról sem lehet pozitívan nyilatkozni: szegény, elsősorban agrárországokról van szó, kevés munkalehetőséggel és a fejlődés csak halovány reményével. A régió lakosságának – államonként és azon belül és is régióként valamennyi eltéréssel – nagyjából fele a szegénységi küszöb alatt él. Az államok pedig ahelyett, hogy az egészségügyre, az oktatásra vagy a gazdasági reformok végrehajtására költenék a pénzüket, kénytelenek a bűnözés megfékezésébe vagyonokat önteni, amellyel viszont tovább gerjesztik a bajokat: a kitörés lehetősége szűkül és sokan így a bűnbandáknál találnak végül „munkát”.
Sokan a mindennapi kenyerüket kénytelenek bűnbandák tagjaként megkeresni (Kép: cfr)
Kukorica, kávé, klímaváltozás
Már több kutatás is felhívta a figyelmet arra, hogy a klímaváltozás – akár közvetett, akár közvetlen módon – jelentős tényező a migrációs folyamatokban. 2050-re a globális felmelegedés várhatóan 150-300 millió úgynevezett „klímamigránst” fog eredményezni.
Bár a migránsoktól szinte soha nem lehet azt hallani, hogy „a klímaváltozás miatt hagytam el az otthonom”, de napjainkban is szinte mindig megtaláljuk egy-egy nagyobb migrációs hullám mögött a környezeti okokat is – ez alól a szír helyzet sem kivétel. Az Északi-háromszög államaiban is tovább tetézte a bajt, hogy az elmúlt években megváltozott a régió időjárása.
A The Guardian hívta fel arra figyelmet, hogy a karaván tagjai többször is megemlítették az élelmiszerhiányt és azt, hogy a mezőgazdasági munkájuk ellehetetlenedett. Ennek oka a több éve elhúzódó csapadékhiány és szárazság,
Az éjszakák egyre melegebbek lettek és ez a rozsdagombák szaporodásának kedvezett Hondurasban – így a kávétermesztésben okozott károk súlyosak, annyira, hogy sokaknak már megélni sem nagyon lehet belőle.
2012 óta a farmok 70%-t sújtotta a kártevő megjelenése (Kép: Daily Cafe News)
A Bartolo Fuentes-félreértés és a közösségi média
Az európai migrációs válságnak volt egy fontos pontja, mégpedig az, hogy a német bevándorlásügyi hivatal közzétett 2015 nyarán egy Twitter-posztot, miszerint a dublini rendeletet nem fogják a szír menekültek esetén alkalmazni; kicsivel később Angela Merkel is tett egy fontos nyilatkozatot, amelynek a lényege annyi volt: Németország kapui nyitva vannak.
az információk gyorsan elterjedtek a világban, sokakat migrációra bátorítva.
Ehhez hasonló Twitter-poszt Kanadában is született – ráadásul a miniszterelnöktől – és a náluk benyújtott menedékkérelmek száma is jelentősen emelkedett.
A közép-amerikai migránskaravánok esetében is találhatunk egy ilyen „húzó” tényezőt, amelyet a jelenség kiindulásának országában, tehát Hondurasban találhatunk meg. Bartolo Fuentes neve nem mond sokat első hallásra, hazájában is viszonylag keveset beszéltek róla. A politikus régebben törvényhozóként dolgozott az országban, ma a „Határok nélkül” című migrációs témájú rádióműsor egyik házigazdája és migránsokat segítő baloldali aktivista.
Hős vagy embercsempész? Bartolo Fuentes. (Kép: The Daily Beast)
Ugyanakkor
aki politikai céloktól vezérelve segít migránskaravánokat szervezni.
Szeptember végén, október elején, amikor kisebb, pár száz fős „minikaravánok” kezdtek kialakulni az országban, Fuentes – mint azt korábban is tette – úgy döntött, hogy a segítségükre siet a szervezésben. Új nyilatkozott, hogy tudatában van annak, milyen veszélyek fenyegetik a menekülteket az út során, ezért szerette volna biztonságban tudni őket.
Majd jött a félreértés és beütött a baj.
Honduras legnézettebb csatornája, a HCH telefonos interjút készített egy nővel, aki a karaván egyik tagjának vallotta magát. A nő arról beszélt, hogy Fuentes a szervező, és a műsorban az élelmiszerellátás, az utazás biztosításáról és külföldi segítségről is említést tett.
A tévében telefonos interjút készítettek egy Nohemi Chinchilla nevű nővel, a következmények súlyosak.
Bár Bartolo Fuentes később valamennyire hűteni akarta a kedélyeket, a lavina megindult. A hír hallatán a karaván több mint ezer fősre duzzadt. Sokan, akik már régebb óta fontolgatják a migrációt, felpattantak a fotelből és elindultak megkeresni a legközelebbi helyet, ahol csatlakozhatnak.
A folyamatot gerjesztették a tévéműsor mellett a Facebookon is megjelenő bátorító posztok. Ilyenre példának itt van Fuentes egyik kiírása vagy a Notibomba – amely magát „cenzúra nélküli digitális médiaoldalnak” nevezi – konkrét felhívása, miszerint indul a karaván, hajrá, ossza meg mindenki a „hírt”! Facebook-csoportok is alakultak, nyilvánosan egy kicsi csoport elérhető, amely későbbre tervezi az utazást, az admin nyilvánvalóan egy álprofil. Emellett természetesen más közösségi oldalakon, például a WhatsAppon is terjednek az információk.
Félreértés vagy összeesküvés?
Felrebbentek olyan hírek is, hogy ez az egész nem félreértés, hanem egy jól megszervezett akció. A hondurasi elnök Mike Pence amerikai alelnöknek – Pence elmondása szerint – arról beszélt, hogy
akik ezzel akarják a határokat és a szuverenitást gyengíteni. És persze a jelenleg hatalmon lévő jobboldali kormányt megbuktatni, mert a venezuelai és a kubai baloldal szövetsége, Manuel Zelaya, a 2009-ben megbukott baloldali hondurasi elnök továbbra is aktív politikai szerepet játszik az állam életében. Egyes források arról írnak, hogy ezek a baloldali csoportok NGO-k támogatását is élvezik (pl. a másik szervezőnek is tartott Pueblo Sin Fronteras civil szervezetet), és így keveredett bele a történetbe újfent Soros György. Donald Trump újságírói kérdésre azt felelte vele kapcsolatban, hogy „nem tudom pontosan ki finanszírozza a karavánokat, de nem lepődnék meg, ha Soros György lenne”.
A migrációs témát az egész világon körbehálózó tényadatok, hírek, híresztelések, fake news-ok zűrzavarából az a tanulság bizonyosan leszűrhető: nem nehéz egy-egy migrációs bombaként vegetáló állam esetén a tüzet felszítani, az elkeseredettségből és a kilátástalanságból migrációra sarkallni az embereket. Mindenre megoldás lenne ezeknek az országoknak az élhetővé tétele, amely az egyetlen olyan megoldás, amely mindenki érdekét szolgálja. De ugye, ezt is csak mondani és leírni könnyű.
*****************
Források:
https://www.vanityfair.com/news/2018/10/donald-trump-george-soros-caravan
https://www.cfr.org/backgrounder/central-americas-violent-northern-triangle
https://borgenproject.org/poverty-in-central-america/
https://news.un.org/en/story/2018/10/1024222
https://data2.unhcr.org/en/situations/platform
https://www.nytimes.com/2018/04/29/world/americas/mexico-caravan-trump.html
https://edition.cnn.com/2018/11/04/americas/migrant-theories-experts-midterms/index.html
https://www.bbc.com/news/world-latin-america-45951782
https://www.focus-economics.com/blog/implications-of-high-population-growth-latin-america
https://www.theguardian.com/world/2018/oct/30/migrant-caravan-causes-climate-change-central-america
Keith Self texasi republikánus képviselő élesen bírálta a Biden-kormányzat Ukrajna politikáját.
A Pekingben tárgyaló amerikai külügyminiszter figyelmeztette Kínát, hogy ne támogassa háborújában Oroszországot.
A budapesti nagykövet mostantól még inkább a demokrácia fejlesztésére összpontosít.
A publicista több felvételt is megnézett az Amerikai Egyesült Államok nagyvárosairól.
Egyre szkeptikusabb az amerikai elnök környezetet a Politico szerint.
Az oroszok szerint egy showműsort láthatunk az amerikai elnökválasztás előtt.
Az amerikai hírszerzés szerint habár az orosz elnök megtehette volna, de nem volt érdekében, hogy éppen a választások előtt ölesse meg a nyugatbarát aktivistát.
Egy pince födéme nem bírta a 3,5 tonnás súlyt a VII. Kerületben.
