Józsefvárosi koktél

2015. október 03. 10:23

Egy stratégiának akkor van értelme, ha organikusan készül, nem csak odamegyünk és megírjuk, esetleg csak tollba mondja nekünk az alpolgármester. Interjú.

2015. október 03. 10:23
Baranyai Zsolt

Hogyan lett a Józsefváros a szegénység és a bűnözés szimbóluma? Miért lett ez így a belváros közelében és mit lehet ellene tenni?

Régen ez nem volt igaz. Józsefváros a két világháború között iparos kerület volt, épp mint Ferencváros, csak sok cigányzenésszel. Az asszociáció valószínűleg egy egyszerűsítésből fakad: Ha van egy terület, amit az ember nem ismer, és bizonyos részei rosszak, akkor általánosít az egészre. Legendák szólnak szociológushallgatókról, akik a városkutatási terepgyakorlaton nem mertek interjúzni a Nagykörút külső oldalán, mert azt mondták nekik a szüleik, hogy oda nem szabad menni. Igaz, hogy a kerületi problémák jórészt valóban Középső-Józsefváros egyes részein összpontosulnak. De úgy Józsefváros, mint a középső része, igen sokféle. A Füvészkert, vagy a Szigony utcai lakótelep is a Nagykörúton kívüli Józsefváros része, és noha nem elit környékek, a gettójellegtől is távol állnak.

A valós problémák oka történeti. A szocializmus előtt a józsefvárosi épületek, akárcsak városszerte, általában bérházak voltak, a tulajdonosok – jó esetben – költöttek fenntartásukra. A házakat a háború után államosították, úgy-ahogy a háborús sérülések kijavítására is sor került, de az állagmegóvás már legtöbbször nemigen teljesült.

A hatvanas-hetvenes évek politikai vezetése a panelekben látta a kerület jövőjét. Az ingatlan-karbantartás kidobott pénznek számított volna, hiszen a lebontásra váró épületeknek már csak néhány évük lesz hátra – gondolták akkor. Ennek nyomán a régi, egyre romosabb házakban egyre rosszabb volt lakni. Az új külvárosi lakótelepeken pedig, a jelszavak dacára, nem a legszegényebbek, gyakran nem is a leginkább rászorulók, hanem a magasabb társadalmi érdekérvényesítő képességű, fiatalabb, iskolázottabb családok kaptak lakást. Megindult a spontán szegregálódás – nem csak Józsefvárosban, a pesti belváros jelentős területein. A magasabb társadalmi tőkéjű emberek költöztek el, maradtak helyben az idős egyedülállók és a legszegényebbek. Mindeközben Budapestre rengetegen költöztek fel munkát vállalni, és a beköltözők közül a legszegényebbek költöztek a rossz állagú, kicsi, alacsony komfortfokozatú középső-józsefvárosi lakásokba, nem függetlenül a Keleti pályaudvar közelségétől sem. Mindenesetre Józsefvárosnak ekkoriban, a hetvenes évek során alakult ki az a negatív imázsa, amit azóta is gyakran adottságnak veszünk.(...)

A Palotanegyedről, a Corvin negyedről, az Orczy negyedről és például a Szigony utcai lakótelepről igencsak nagy kihívás egységesen gondolkodni, közös jövőképet adni. Mit akar kezdeni ezzel a sokszínűséggel Józsefváros?

A kerület fejlesztési stratégiáján dolgozva szembesültünk ezzel. Kevés egységes kerületi szintű cél létezik. Ami jól megfogható, az a márkaépítés és az imázsjavítás. Ennek fő víziója, hogy Józsefváros egyetemváros, az önkormányzat hosszú ideje komolyan veszi az egyetemvárosi kép felépítését. Ez egy valóságos kiindulópont: Magyarország egyetemi hallgatóinak 11 százaléka tanul Józsefvárosban.Erre lehet építeni, hiszen egyfelől fontos gazdaságélénkítő szerepe van az egyetemek jelenlétének, másfelől az egyetemisták vonzó lakókörnyezetet jelentenek a közvélemény szemében. Az Nemzeti Közszolgálati Egyetem új campusának építése is szorosan összekapcsolódik az Orczy negyed megújításával – ami történetesen a kerület egyik legégetőbb aktuális feladata.Itt egyes helyeken annyira összesűrűsödnek az egyéni és társadalmi problémák, hogy nincs az az intézkedés, ami ezt át tudná ütni. A következő éveknek fontos feladata, hogy az Orczy negyed komplex rehabilitációját megtervezze és megvalósítsa a kerület. Lényegében úgy, mint a Magdolna-negyedben. Itt azonban inkább vannak olyan épületek, ahol talán az oldhatja fel a hátrányok halmozódását, ha lebontják azokat és lakóikat nagyobb körben költöztetik szét.

Mit tudnak a helyi lakosok hozzátenni a településfejlesztési stratégiákhoz, tervekhez?

Egy stratégiának akkor van értelme, ha organikusan készül, nem csak odamegyünk és megírjuk, esetleg csak tollba mondja nekünk az alpolgármester. Egyeznie kell az ott élő aktív, tenni akaró, legalább valamennyire lokálpatrióta emberek elképzeléseivel.Józsefvárosban a Palotanegyed az, ahol ez egyértelműen létezik, ott van hagyománya a helyi civil lobbinak. Erős kerületi szintű civil érdekképviselet ugyanakkor nem tud létrejönni, hiszen a kerület fizikailag és társadalmilag is nagyon sokszínű, nincs értelme közös érdekről beszélni. Politikailag ezt bizonyára nem korrekt kimondani, de Józsefváros – mint Budapest sok kerülete – inkább egy közigazgatási egység, semmint egy szerves település. Egyes részei, az Orczy út – Fiumei út vonalától keletre, az 1950-es évekig a X. kerülethez tartoztak. Ilyen például Százados úti negyed is, ami ugyan a kerület egyik legkedvezőbb társadalmi összetételű negyede, fizikailag mégis egy zárvány, ami bárhova is tartozna, nem lenne az adott egység koherens része.

Összesen 2 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!