A rendszerváltás hatásáról szólt volna a vita, heves kisgrófózás lett belőle – Puzsér-vitán jártunk Tusványoson

Tusványoson vitát rendeztek a Puskás Ferenc Kávéházban, elvileg arról, miként hatott a médiára a rendszerváltás, valamint a digitális technológiák, csak aztán a vitából „Puzsér-vita” lett, heveny „kisgrofózással” – nem mellesleg megszületett a leghangosabb sátor. 

A vitán Gerényi Gábor, az Index alapítója, Pócza István, a Mandiner rovatvezetője, valamint Puzsér Róbert publicista és Szöllősi György, a Nemzeti Sport főszerkesztője vett részt, Balogh Ákos Gergely moderálásában.

Mi az, ami sokkal jobb volt a rendszerváltás előtt a média szempontjából, és mi az, amiben rosszabb a média most? – ezzel a kérdéssel indult meg a diskurzus, ami gyorsan átváltott egy „Puzsér vs. mindenki más” felállású párbajba a mikrofonért. 

Szöllősi kifejtette, szerinte a kilencvenes évek eleje kiábrándító mélypont volt a sajtó szempontjából, s hihetetlen átverés az, amit a média akkor jelentett. Nem szólt másról az egész szörnyűség, mint hogy „falazzanak ennek a vagyon és hatalom átmentésnek, kimentésnek”. Puzsér itt rögtön közbevágott, s feltette a kérdést: akkorát változott a helyzet azóta. Erre válaszul Szöllősi leszögezte, hogy

Puzsér a kérdésre válaszul kifejtette, hogy Magyarországon pozitív szempont, hogy ha ellenzéki vagy, akkor van sajtószabadság a kapitalizmus keretei között. Ha pedig rendszerpárti vagy, akkor a feudalizmus keretei között van sajtószabadság, ami azt eredményezi, hogy könnyebb a megélhetés, nem a piacon kell megélni, „az állambácsi meghajlítja nekünk a kapitalizmust” – aminek kapcsán Szöllősi közbevetette az ellenzéki médiák és az NGO-k kapcsolatát, mire válaszul Puzsér kötötte az ebet a karóhoz: másfajta szabadsága van annak, aki ellenzéki és annak, aki rendszerpárti.

Pócza István a moderátori kérdésre leszögezte, szerinte 

Színesebb, mert a vélemények jóval széttartóbbak, sokkal nagyobb a magyar tulajdon aránya, mind a kormánypárti, mind az ellenzéki részen. A felvetett kapitalizmus kérdésre pedig megkérdezte azt, hogy mennyire lehet kapitalista logikának tekinteni azt, hogy különféle sajtótermékeket különféle NGO-kon keresztül finanszíroznak? Akik pedig utána megpróbálnak megfelelni a finanszírozók vélt vagy valós igényeinek – ha pedig a kapitalista logikát követjük, akkor végeredményben az lesz, hogy néhány nagy pénzember fogja megmondani, mi legyen világszinten a médiában.

Hogy áll a médiaszabadság?

Gerényi elmesélte a kérdés kapcsán, hogy sok emléke van a rendszerváltás előtti időkből. Megemlítette az első megrendelését az állami televíziótól különféle eszközökre, amikor a belügyminisztérium irodáiban kellett aláírni a szerződést, amelyről már úgy gondolja, nem fordulhat elő. A beszélgetés e ponton gyorsan átcsapott egy heves egyetértésbe arról, hogy az ügynökaktákat nyilvánosságra kell hozni, majd Puzsér a médiahegemóniáról beszélve megjegyezte, hogy a Magyar Hangot nem Magyarországon nyomtatják, valamint azt, hogy a „Simicska-korszakban”, a Magyar Nemzetben megjelent cikkei elérhetetlenek lettek.

Médiahegemónia van Magyarországon?

Pócza leszögezte: a magyar médiahegemónia nem úgy van, ahogy gondoljuk. „Ha megnézzük az olvasottságot, akkor 50-50%-ot látunk, ami kiegyensúlyozottságot mutat” – mondta, majd beszámolt egy médiajelentésről, amely szerint a kormánypárt szavazói sokkal nagyobb arányban látogatják az ellenzéki oldalakat, mint az ellenzéki szavazók a nemzeti oldalakat, 

Gerényi újfent történelmi kontextust helyezett a beszélgetés köré, mikor leszögezte, hogy szerinte a mostani médiahelyzetnek két kulcsmozzanata van: az egyik a 2002-ben a Fidesz által elvesztett választás, amikor Medgyessy híres/hírhedt mondata elhangzott, hogy „akinek saját tévére van szüksége, az vegyen magának”, amely elvetett gondolatból 2010-körül lett valóság, amikor a magyar médiavállalatok sorra értéktelenedtek el, ami miatt a tulajdonosok sorra adták el a cégeiket, minek eredményeképp üzleti alapon megszületett a nemzeti média.

A negyedik hatalmi ág

Puzsér kifejtette, Magyarországon szerinte a sajtó nem működik megfelelően mint negyedik hatalmi ág, mert nem volt a „Schmitt-ügy” óta egyetlen egy politikus sem „elsüllyesztve” a sajtó által és a nyilvánosság fél a politikától – erre Pócza rákontrázott azzal, hogy 

Puzsér a közbevetést érdemi reakció nélkül hagyta, majd folytatta, hogy a sajtónak nincsen ellenőrző, kontrolláló szerepe, nincsen a negyedik hatalmi ágat megillető hatalma a politikára. A Megafont hozta példának, amelyről elmondta, hogy egy válasz a vlogszférára, viszont míg azok organikusak, addig a Megafon organizált, az egyik szerves, alulról szerveződik, a másik pedig szervezett. Amikor Pócza szarkasztikusan megjegyezte, hogy Gulyás Márton alulról szerveződik, Puzsér kifejtette, hogy organikusan indult, az organikusan kihajtott hajtás lett föntről meglámpázva, mint a marihuánánál. 

Kis Grófo

A vita során felmerült az Ursula von der Leyen nevével fémjelzett vakcinabeszerzés és az Eva Kaili féle korrupciós ügy, mint két jelentős ügy, aminek kapcsán a nyugati sajtóból láthatólag hiányoznak a vezércikkek, az elszámolásra való felhívások. Puzsér ennek kapcsán leszögezte, ez a kettő korrupciós ügy, majd elkezdett Orbán Viktor Kis Grófo-s képéről beszélni. Puzsér szerint ebben minden kifejeződik.

Pócza amikor megkérdezte, hogy zavarja-e a publicistát Kis Grófo, az kifakadt:

A kulturális ítéletmondás többször is előkerült, Puzsér szerint az egészséges reakció erre a felhördülés. Pócza szerint a publicista lenézi az embereknek egy nagy részét, valamint kifejtette, hogy ha megnézik Grófo számait a YouTube-on, azok mutatják, hogy nagyonis organikusak – ellentmondva a publicista véleményének. Puzsér felhozta erre, hogy attól még, hogy valami organikus, „lehet hitvány” – mire Pócza megjegyezte, hogy 

Szöllősi ennek kapcsán megjegyezte, az szerinte rendben van, hogy a miniszterelnök megy és felköszönti a nyolcvanéves Törőcsik Marit és még más millió ilyen gesztust tesz, de „ez a te sznobizmusodba nem fér bele”. A vita végén azért a résztvevők kézfogásokkal búcsúztak.