Menekültáradat: mire jó egy kerítés?

Az Európára nehezedő bevándorlási nyomásról és a déli határra felhúzandó kerítésről tartottak kerekasztal-beszélgetést a Külügyi és Külgazdasági Intézetben szerdán délelőtt. Az Európa válaszai a migrációra – megoldás lehet-e a határok lezárása? címet viselő eseményen az intézet Nagy Boldizsár nemzetközi jogászt, a CEU és az ELTE jogi karának oktatóját; Tálas Péter történészt, biztonságpolitikai szakértőt, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatóját; valamint Nógrádi György biztonságpolitikai szakértőt, a Corvinus Egyetem oktatóját ültette egy asztalhoz. 

A beszélgetés Tálas Péter rövid gondolatébresztőjével kezdődött, melyben kifejtette: csodálkozik, hogy Európát váratlanul érte a bevándorlási hullám, szerinte korábban lett volna idő és lehetőség felkészülni erre. Nyilvánvalónak nevezte, hogy ameddig Szíriában polgárháború dúl, Líbiában pedig káosz uralkodik, ezekről a területekről menekülni fog a lakosság. Tálas kétségét fejezte ki, hogy ezeket a menekülteket egy kerítés megállítaná. „Aki ezer kilométert megy, azt egy kerítés nem állítja meg” – fogalmazott Tálas. Amíg a válságövezetekben nincs megoldás, addig a bevándorlási hullámot nem lehet megállítani – vélekedett; hozzátéve, szerinte Európának ebben a folyamatban kellene közreműködnie. 

Tálas Péter arról is beszélt, hogy a bevándorlással kapcsolatos politikai retorika részben népszerűséghajhász és képmutató, mivel Európának nagy szüksége van a bevándorlókra, tudniillik elöregedő társadalma egyre kevésbé képes önmaga fenntartását finanszírozni. Különösen elhibázottnak gondolja azt, ha megpróbálják a bevándorlókat a terrorizmussal összefüggésbe hozni. Másfél évtizedes szakértői munkájára hivatkozva állítja: „Soha nem a bevándorlók a terroristák. Nincs is hozzá hely- és nyelvismeretük”. Azt elismerte, hogy a bevándorlók második-harmadik generációi közül kerülnek ki terroristák, itt azonban – tette hozzá – az oktatás felelősségét is meg kell vizsgálni, miképpen nem sikerült őket európai iskolákban megtanítani arra, „hogy ne robbantsák fel a metrót”. Európa problémája, hogy nem tud hatékonyan integrálni – foglalta össze Tálas. 

A magyarországi helyzethez annyit még hozzáfűzött, hogy a támogatja a budapesti konferencia ötletét. „Ha úgy azt fogalmazzuk meg, hogy Európa ne hagyjon minket egyedül ebben a helyzetben, akkor ezzel mélységesen egyetértek” – jelentette ki a szakértő. 

Ezután Nagy Boldizsár nemzetközi jogász kapott szót, akinek előadása nagyban támaszkodott statisztikai adatokat és táblázatokat tartalmazó diasorára. Megszólalásának elején azonban fontosnak tartotta érzékeltetni a bevándorlók és a menekültek közötti különbséget egy olyan fiú történetével, akinek családját lemészárolták iszlám radikálisok, rajta kívül csak a járásképtelen nagymamája maradt életben, akit a hátán vitt át a török határon. Azt elfogadja Nagy, hogy a koszovóiak gazdasági bevándorlók, a szírek viszont nem azok, annál is inkább, mert 20 százalékuk 13 év alatti. 

A menekültek nem illegális bevándorlók – hívta fel a figyelmet a jogi különbségre Nagy Boldizsár, továbbá arra is figyelmeztetett, hogy a nemzetközi jog alapján menekültnek minősülő személyeket akkor is be kell majd engedni a határon, ha már áll a kerítés.

A kerítéssel kapcsolatban osztotta Tálas Péter azon gondolatát, miszerint az nem állítja meg azokat, akik be akarnak jutni. „Hiába négyméteres egy kerítés, akkor is 80 centinél vágják át” – mondta. Szerinte a megoldás csak akkor tud hatékonyan működni, ha teljes hosszában éjjellátó kamerarendszerrel szerelik fel, azt folyamatosan figyelik, és szükség esetén a megfelelő szervek azonnal a helyszínre tudnak érni. Mindez óriási költség lenne a kerítés megépítésén felül. Nagy Boldizsár úgy látja: ez nem éri meg, mert a Belügyminisztérium szerint eddig is elfogták az illegális határátlépők 97-98 százalékát, tehát a kerítésépítéssel a fennmaradó 2-3 százalék elfogására költünk el milliárdokat.

A jogász arról is beszélt, hogy hosszú távú terhet csak azok az irreguláris határátlépők jelentenek Magyarország számára, akiket menekültként védelemben kell részesíteni (tavaly nagyjából 500 fő volt ilyen), mindenki más kitoloncolható. Emellett a dublini rendszer egy további fontos szabályára hívta fel a figyelmet: azt a Magyarországra illegálisan belépett bevándorlót, aki öt hónapnál tovább tartózkodik egy másik uniós országban, ezen határidő után már nem lehet visszaküldeni Magyarországra. Akit pedig visszaküldenek, azokat is ki lehet toloncolni, ha nem felelnek meg a menekültstátuszhoz szükséges feltételeknek. 

Nógrádi György vitába szállt az előző két megszólalóval, és jelezte, fenntartja korábbi kijelentését, amelyben a kerítés megépítését szorgalmazta. Úgy véli, az Egyesült Államok által kezdeményezett fegyveres konfliktusokért most Európa fizet. Nógrádi egyetért az olasz miniszterelnök törekvéseivel, azaz hogy a hírszerzés eszközeivel fel kell térképezni az embercsempészek útvonalait, módszereit, eszközeiket meg kell semmisíteni, Líbiában pedig részt kell venni a rend helyreállításában. Sajnálatosnak nevezte, hogy ezek az ENSZ BT felhatalmazása híján nem valósulnak meg, és hogy ez EU a bevándorlás ügyében sem tudott hatékony, közös megoldást kidolgozni. 

Nógrádi a bevándorlás kedvezőtlen hatásai között említette, hogy a svédországi bevándorlók kilencvenszer annyi bűncselekményt követnek el, mint a helyiek; illetve, hogy az albán maffia 15 év alatt nagyjából egymillió embert csempészett az EU-ba, és ez nyilván nem független a bűnszervezetük jelentős erősödésétől. Vitapartnerei ennek kapcsán figyelmeztették: albán maffia előtte is volt Európában, és a növekedésüket aligha érintené a kerítés megépítése. Azt is megjegyezte Nógrádi, hogy azokon a helyeken, ahol kerítést („technikai határzárat”) létesítettek, a tapasztalatok szerint 90 százalékkal visszaesett a bevándorlás mértéke. Nagy Boldizsár és Tálas Péter ezt az állítást hevesen vitatták, az pedig nem derült ki, hogy ennek a számadatnak mi a forrása. A vita során Nagy Boldizsár többször olvasott fel azon melegében az internetről kikeresett számadatokat, pontos forrásmegjelöléssel, és felrótta Nógrádinak, hogy ő csak általánosságban „statisztikákra” vagy „német statisztikákra” hivatkozik.

Nagy Boldizsár reagált Nógrádi azon kijelentésére is, miszerint Európa nem tud mit kezdeni a képzetlen szubszaharai bevándorlókkal. Ismét a gazdasági bevándorlók és a menekültek közötti különbséget hangsúlyozta: előbbiek között sokan éppen azért jönnek, mert versenyképes képzettséggel rendelkeznek. Nagy elmondta, az itt tartózkodó fekete-afrikai bevándorlók körében kétszer akkora a felsőfokú végzettség aránya, mint a magyar lakosság körében.