Bevándorlás és alapjövedelem

A migráns jó, a közmunkás rossz?

2018. szeptember 13. 13:20

Oláh Dániel
Makronóm

Nincs munkaerőhiány Európában, csak alacsony bérek. A bérek emelésével sikerül majd megtalálni a munkaerőt is – mondta Václav Klaus a Makronómnak egy korábbi interjúban. Nemzetközi szervezetek most mégsem bíznák a piacra a „probléma” megoldását: „növelnék” a bevándorlást és csökkentenék a minimálbért. Fennáll a veszélye, hogy a tömeges munkanélküliség letűnt időszakát a tömeges migrációval hoznák vissza egyes szektorokban, így importálva az alacsonyan képzett bevándorlókkal együtt az alacsony-bér modellt.

Csökkennő minimálbér

Érdemes lenne lehetővé tenni a cégeknek, hogy maguk döntsenek a minimálbér megtartásáról – ez az üzenete a Világbank idei tanulmányának. Az elemzés szerint a fejlődő országokban

túlzottan erősen védik a munkapiaci szabályok a munkavállalókat és túl magas a minimálbér is.

A vállalatokra mindez súlyos teherként nehezedik, így azok nem képesek alkalmazkodni az új technológiákhoz és előrelépni a robotizációban. Hogy a munkavállalók ne veszítsenek a robotokkal való versenyben, csökkenteni kellene a minimálbért a fejlődő országokban – érvelnek.

A vállalatok mentesítése a közös teherviselés és a szociális biztonsághoz való hozzájárulás alól ugyanakkor egy olyan globális gazdaságban, amelynek szabályai jelenleg is a tőketulajdonosok érdekeit támogatják, nem tűnik előremutató intézkedésnek és a magyar gazdaságpolitika 2010 óta mutatott intézkedéseivel is ellentétes lenne. A vállalatok terheit érdemes csökkenteni, de piaci túlerejüket nem érdemes tovább növelni – hangoztatja egyre több közgazdász


Nem tudni, ki dolgozna ennyiért

Az alacsony bérekhez alacsony bérekért dolgozni hajlandó, alulképzett munkaerőre is szükség van, a tömeges migráció ösztönzésével pedig az alacsony-bér modellt importálnák az európai gazdaságok. Az IMF ugyanakkor amellett érvelt, hogy a migráció támogatása sokat segíthet a gazdaságokban, mivel a növekvő migráció magasabb gazdasági növekedést és termelékenységet eredményez hosszú távon. 

Legutóbb pedig a szervezet ötmillió migráns befogadását javasolta a spanyoloknak, miközben három és fél millió spanyol a világgazdaság jelenlegi kedvező csillagállása ellenére sem talál munkát, a fiatalok 34 százaléka pedig munkanélküli – hívta fel a figyelmet ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász.

Úgy látszik, hogy a tömeges migráció jó lehet a betelepülőknek, a „gazdaságnak” vagyis a munkát adó tőketulajdonosoknak, de nem jó a munkavállalóknak, különösen a leginkább védtelen alsóbb rétegeknek – mutatott rá György László államtitkár, utalva a munkapiac vezető nemzetközi szakértőjének számításaira. George Borjas szerint ugyanis, bár a migránsok valóban növelik az amerikai GDP-t, a nekik köszönhető többlet 97,8 százalékát zsebre is teszik bérek formájában. A hazai őslakosok ezzel szemben könnyebben válnak helyettesíthetővé.

Az amerikai közgazdász szerint a bevándorlás évente 402 milliárd dollárt vesz ki az alacsony képzettségűek zsebéből, viszont 437 milliárd dollárral növeli a migránsokat alkalmazó vállalatok profitját. A munkapiaci válságot vizionáló manipulatív elemzések szerint több munkáskézre van szükség, hogy a bérek alacsonyak maradhassanak, de valójában a tömeges bevándorlással egy jövedelemátcsoportosítás is történik a munkából élő alacsony jövedelműektől a tőketulajdonosok felé.

Olaszország már megmutatta, hogy a tömeges bevándorlás a feketepiacon dolgozók utánpótlásának elsődleges forrása, a migránsüzlet ugyanis még a drognál is jobban jövedelmez az olasz maffia szerint. Kifejezetten kedvező lehet ezzel szemben egy gazdaságnak, ha tömeges bevándorlás helyett a munkaerő alkuereje növekszik, a munkapiac pedig eléri normális feszességét, így a munkavállalók nyomott bérszínvonala növekedésnek indulhat (lásd itt, itt és itt).

Német közgazdászok szerint a munkaerőhiány álprobléma, a migráció álmegoldás

A német cégek munkaerőhiánnyal kapcsolatos aggodalmai eltúlzottak és ellentmondásosak, a céljuk pedig az, hogy alacsonyan tarthassák a fizetéseket. A német a Hans-Böckler Alapítvány kutatóintézetének (WSI) elemzői „alibinek”, hideg és káros kalkulációnak tartják az alacsonyan képzett munkaerő behozatalának további, új jogszabályokkal való ösztönzését, amiről itt írtunk részletesen. Elemzésük felveti annak a lehetőségét, hogy a tömeges munkanélküliség időszaka elkényelmesítette a német cégeket, akik most tömeges migrációval orvosolnák a munkanélküliek számának csökkenését.


A nemzetközi szervezetek elméletei alapján a migránsoknak köszönhetően nő a kereslet a gazdaságban, ami kapacitásbővítő beruházásokhoz vezet, így végül az egy főre jutó jövedelem is magasabb lesz. A bevándorlók fogyasztanak, ami ösztönzi a termelést és felpörgeti a gazdaságot.

A Világbank ugyanakkor elismeri, hogy a migránsok érkezésükkor alacsonyabb hajlandóságot mutatnak a munkavállalásra az őslakosoknál,

amivel megcáfolja saját elméletét. Mégis kitartanak amellett, hogy a pozitív mechanizmusok működnek majd, ráadásul a migráns népesség további előnye, hogy fiatalabb is az őshonosnál. 

A migráció egyoldalú támogatása annak fényében is különös, hogy egy 2015-ös Svédországról szóló elemzésükben az IMF elemzői még azt említették kihívásként, hogy a külföldön születettek alacsonyabban képzettek a hazai lakosságnál, körükben a munkanélküliség sokkal magasabb, a menedékkérők munkapiaci integrációja pedig hosszabb időt vesz igénybe a történelmi tapasztalatok szerint.

Bár az IMF a migráció növelését a migránsok alacsonyabb munkavállalási kedve ellenére is támogatja, a magyar közmunkaprogramok esetében egyébként már hatékonysági problémákat hangoztatott az intézmény. 

Minimálbér helyett segélyt

Nemzetközi szervezetek szerint nem csak a minimálbér eltörlése és az alacsonyabb bérekért dolgozni hajlandó munkaerő importálása szükséges a jövő gazdaságában, hanem az e rendszert megalapozó feltétel nélküli alapjövedelem bevezetése is. Ebben a szilícium-völgyi techcégek vezetőinek javaslatát támogatják, miszerint minden állampolgárnak alanyi jogon járhatna jövedelem az államtól. Egy ilyen kísérlet épp a közelmúltban vallott kudarcot Finnországban, ahol az emberek többsége nem támogatta, hogy az ingyenpénz fedezeteként növeljék a dolgozók jövedelemadóit.

Bár a feltétel nélküli alapjövedelem egyszerre tűnik méltánytalannak és hatékonytalannak, a „jövő gazdaságát” építő globális vállalatok számára hasznos eszközzé válhat.

Az adófizetést megkerülni igyekvő vállalatok támogatják az ingyenpénz ötletét, és igyekeznek népszerűsíteni a munka utáni (nélküli) luxuskommunizmus vízióját.

Valójában a szociális hálók és a jóléti állam gyengítése a törekvés egyik célja, hiszen fennáll a veszély, hogy a feltétel nélküli alapjövedelem feltétele más állami juttatások eltörlése lenne, az évtizedek alatt kialakult szociálpolitikai eszköztár lecserélése egyetlen sárga csekkre. 

Az ötlet motivációja az, hogy a munkájukat elvesztő tömegeknek adófizetői pénzből továbbra is rendelkezésére álljon annyi vásárlóerő, amellyel többek között a techcégek szolgáltatásait megvásárolhatják. A terv a kritikusok szerint a tőkét és a gépeket birtokló gazdasági elit dominanciájának elfogadásáért cserébe jár a leszakadó rétegnek. 

Feltételes jövedelmek

A feltétel nélküli alapjövedelem helyett feltételes jövedelmekre van szükség, amelyek az aktív önfejlesztésért járnak, legyen szó tanulásról vagy munkavállalásról (a kettő mindinkább összefonódik, mivel a jövő munkája mindinkább a tanulás lesz). 

Magyarország a kilencvenes évektől már megtapasztalta, hogy a széleskörű segélyezés, azaz a gyakorlatilag feltétel nélküli jövedelmek folyósítása munkapiaci és gazdasági összeomláshoz vezet.

A 2008-as válság utáni gazdaságpolitikai fordulat azért tudta az államadósságot csökkenő, a foglalkoztatottságot és a reálbéreket pedig növekvő pályára állítani, mert 750 ezer új munkahely jött létre, így már sokkal többen viselnek kisebb terheket. 

A bevándorlók képzettségéhez igazított alacsony bérek, a minimálbér eltörlése vagy az alapjövedelem ötletei helyett Magyarországon a hazai munkaerő fizetéseinek emelésére kell összpontosítani, mert ez a gazdasági versenyképesség és az emberhez méltó élet biztosításának egyik legfőbb kulcsa. Az ingyenpénz alapvető emberi jogként való kezelése helyett a munkához és a tanuláshoz való jogot érdemes hangsúlyozni és támogatni, ezáltal őrizhetik meg és fejleszthetik tovább az emberek a versenyelőnyüket a gépekkel szemben.

Ehhez azonban nem a tőke terheinek csökkentésére és olcsó munkaerővel való ellátásának biztosítására, hanem igazságosabb teherviselésre van szükség. A tőke adóztatásából juthat oktatásra, családtámogatásra (szükség esetén közmunkaprogramokra), hogy a képzett munkaerő utánpótlása biztosított legyen a vállalatok számára – ugyanis nem csak a robotizációban, hanem a hazai munkapiacon is jelentős tartalékok vannak még. 

(Címlapkép: MTI/EPA/Oresztisz Panajotu)

 

vissza a teljes nézetre